𝓐́𝓽𝓴𝓸𝔃𝓸𝓽𝓽 𝓢𝔃𝓮𝓻𝓮𝓵𝓮𝓶 |ᴴᴬᵂᴷˢ ˣ ᴼᶜ|

𝓣 𝓘 𝓩 𝓔 𝓝 𝓗 𝓐́ 𝓡 𝓞 𝓜 - 𝓔𝓶𝓫𝓮𝓻𝓻𝓪𝓫𝓵𝓪́𝓼

Nem tudtam aludni, folyton csak a holnap járt az agyamba, hogy mit tegyek. Sokáig forgolódtam, míg meguntam, és úgy döntöttem, fáradságom és sérüléseim ellenére elindulok egy éjjeli őrjáratra. Felkaptam a hősruhám, aztán az erkélyhez sétáltam, ám mielőtt kinyitottam volna az ajtót sarkon fordultam és visszamentem a szobámba. Új ötletem támadt.

Papírt és tollat kerítettem majd írni kezdtem, nagy nyomtatott betűkkel:

Elégedetten szemléltem kicsit ferdén, lila tollal írt üzenetemet, majd fogtam az ezüst markolatú tőrt és odaszegeztem, ahol Seth levele volt.

Akaratlanul is elmosolyodtam, ahogy mégegyszer utoljára végigfutottam irományomat. Milyen udvariasan társalgunk, annak ellenére, hogy kétszer is majdnem eltett lábalól, ráadásul úgy érzem, hogy eddig minden a terve szerint halad... Az első részben a Hawks hibája, hisz előtte nem nem használhatom csak a képességem egy részét... A második viszont egyértelműen az én hibám, amiért nem akadályoztam meg eddig.

Végre elszakítottam a tekintetemet a papírostól, az erkély ajtóhoz mentem, kiléltem rajta, majd bezártam magam mögött.

Kitártam nagy, kék szárnyaimat és levetettem magam a mélybe. Egy ideig élveztem a zuhanást, majd megemelkedtem és a gyönyörűen kivilágított Tokyo-t csodáltam.
Ezután lejjebb ereszkedtem és az út fölött pár méterre cikáztam, de aztán ezzel is felhagytam, mert nem akartam, hogy egy álmos autós halálra rémüljön tőlem.

Végül inkább leszálltam a földre, és a sötét, kivilágítatlan sikátorokat vizsgáltam át. Nem volt túl kellemes, végig a hideg futkosott a hátamon, de megérte mert kielégített lelkiismerettel emelkedtem fel újra; azokban a sikátorokban ma éjszaka nem öltek meg senkit, legalábbis eddig.

Gyorsabban haza értem, mint gondoltam, észre sem vettem, hogy hogy száguldottam. Kitártam az ajtót és beszáguldottam. Ahogy sejtettem; a level eltűnt, a tőr azonban ott maradt. Egy kis, gyűrőtt cetlit tartott most, amin szintén nyomtatott nagybetűkkel állt a rövid üzenet: "erről fognak megismerni".

Ezt valószínűleg az írta, aki ki-be járkál a lakásomba. Az erkélyen át. A 11. emeleten. Vagyis vagy repül, vagy mászik. Remek.

Az óra hajnali 3:24-et mutatott, úgyhogy lezuhanyoztam és újra megpróbálkoztam az alvással, ezúttal sikeresen.

*

Reggel nagyot nyújtóztam, majd felültem. Mindjárt 11 óra - állapítottam meg az órámra pillantva. Kikászálódtam az ágyból majd kimentem a mosdóba és megmostam az arcom és a fogam. A hajamat megint befontam, majd felvettem a hősruhámat. Nagyot nyújtóztam majd mielőtt elindultam szétnéztem.

- Francba - kiáltottam fel félhangosan.

A tőrt és Seth emberének üzenetét tegnap otthagytam a falban. Gyorsan elrejtettem őket az Obsidian ruha mellé a szekrény hátuljában tárolt bőröndbe, majd az egyik falon lévő posztert átraktam a tőr helyére, hogy ne látszódjon a fal sebesülése. Reméljük Seth ezt az üzenetet is megérti, és keres valami kevésbé durva módszert a beszélgetésre.