𝓐́𝓽𝓴𝓸𝔃𝓸𝓽𝓽 𝓢𝔃𝓮𝓻𝓮𝓵𝓮𝓶 |ᴴᴬᵂᴷˢ ˣ ᴼᶜ|

𝓣 𝓘 𝓩 𝓔 𝓝 𝓝 𝓔́ 𝓖 𝓨 - 𝓓𝓮́𝓵𝓲𝓫𝓪́𝓫

Zúgó fejjel ébredtem. Lassan kinyitottam a szemem és körülnéztem. Egy modern, fehér fém falú szobában voltam, egy szintén fehér ágyon feküdtem. Lassan felültem, amitől mégjobban szédülni kezdtem. Meglepetésemre, velem szemben nem volt fal, hanem energia-rácsok zárták le a kijáratot. Valószínűleg kintről lehet kinyitni, sok-sok kóddal és ujjlenyomat olvasókkal. Remek.

Teljesen felültem, majd hátamat és fejemet a falnak döntve pihentem. Csak ekkor törtek elő az emlékek, hogy mi is történt, és hogy hol vagyok. Vagy inkább; kinél.

Furcsa érzésem támadt, úgyhogy lassan kinyitottam a szemem és az "ajtó" felé pillantottam. Kivételesen nem hagytak cserben az ösztöneim: a kijárat előtt valóban állt valaki. Egy férfi. Fekete elegáns nadrágot és mellényt viselt, alatta fehér inget. Szintén elegáns fekete cipője egyáltalán nem kopogott, ahogy a cellám oldalához lépett. Mindkét kezén fekete kesztyűt viselt, de ingujja alól kilátszott napbarnított bőre. Arcát fehér, mosolygást mimelő maszk takarta, sötétbarna, göndör haja azonban tökéletesen látható volt. Bal mellkasára kis műrózsát tűzött, mintha valami bálba készülne. Egész megjelenése eleganciát és felsőbbrendűséget sugárzott.

- Látom felébredtél, Senõrita! - szólalt meg, mire rögtön felismertem benne elrablómat. - Köszöntelek a Fekete Lovagnál, vagy ahogy ti hívjátok, Sethnél!

Először úgy terveztem, hogy egy szót sem fogok szólni, de az információ szerzés lehetősége túl csábító volt.

- Seth bázisára hoztál? Nem veszélyes ez rátok nézve? - álltam fel, mire a fájdalom belehasított a fejembe. Megtántorodtam és a tenyeremet a homlokomnak nyomtam.

- Válasz a kérdéseidre: Igen, "Seth" bázisán vagy, de mivel HA ki tudnál jutni innen akkor sem tudnád hol vagy, esélyed sincs elmenekülni. Az altatót pedig nem csak azért kaptad, hogy gond nélkül ide tudjunk hozni, hanem, hogy ha most velem jössz, ne állj ellen. Eddig sem tetted, úgyhogy nem jó ötlet most elkezdened.

- Szóval nem egyedül hoztál ide? - kérdeztem szórakozottan, miközben próbáltam figyelmen kívül hagyni hasogató fejem. - Ha a rendhagyó fekete-kocsis módszert alkalmaztátok, akkor könnyedén követtek minket és pár percen belül itt lesz egy csapat hős...

- Sajnálom, hogy félbeszakítalak, de azt hiszem, nem vagy tudatában annak, hogy több mint másfél órája érkeztünk ide. Ha tudnának, már itt lennének az úgynevezett hősök. Most pedig ki fogom nyitni ezt az ajtót, te pedig azt csinálod amit mondok. Megígérem, hogy fél órán belül találkozni fogsz a Fekete Lovaggal.

Határozottan bólintottam, de belül fogalmam sem volt, mitévő legyek. Úgy terveztem ezt a találkozót, hogy egy civil helyen találkozunk, egyenlő esélyekkel.

Ott könnyen a saját előnyömre fordíthattam volna a helyzetet. Seth viszont megelőzött ebben. Ha precízebben fogalmazok abban a levélben most nem itt lennék. Óvatosabbnak kell lennem...

Az energia-rácsok eltűntek, én pedig átkozhattam magam ismét, amiért nem figyeltem, hogy hogy nyitotta ki... hogy is nevezte magát? Sehogy...

- Hogy szólítsalak? - szegeztem neki a kérdést mielőtt megmozdultam volna.

- Espejizmo (ejtsd: Espehízmo) vagyok. Most pedig gyere utánam! - én már fordult is meg, és azonban még mindig egyhelyben álltam.

- Ez spanyol ugye? Na és mit jelent?

A férfi erre megtorpant, majd egy sóhaj közepette beletúrt kócos hajába.

- Valóban spanyol, ahogy én is az vagyok. A jelentése pedig a képességem, amit nem szívesen osztok meg másokkal. De mivel te már láttad használat közben, ráadásul fogoly vagy elmondhatom: az espejizmo délibábot jelent. Na, mostmár hajlandó vagy velem tartani?

- Igen - mondtam, mert továbbra is háttal állt nekem, úgyhogy nem láthatta, ha bólintok.

Elindult, én pedig távolságot tartva követtem. Egy hosszú folyosón mentünk végig először, ami teljesen modern volt, de amikor lekanyarodtunk egy másikra az már régi építésűnek tűnt.

Próbáltam az utat és mindent mást is megjegyezni ami mellett elmentem, de ezt hamar fel kellett adnom; olyan volt ez a hely, mint egy labirintus, ha 50 folyosón nem mentünk végig, akkor egyen sem. A másik ok pedig az volt, hogy elrablóm többször is csettintett, ami a plázában a képessége használatát és feloldását jelezte.

Végül egy tágas terembe értünk, a fal és az oszlopok is mind gránitból voltak kirakva, a bejárattal szemben egy trónszék-szerűség állt üresen. A falakon mindenhol vésések és faragások díszelegtek, de olyan szépen kidolgozva, hogy alig bírtam elszakítani a tekintetemet.

- Megjöttünk - jelentette ki Espejizmo.

- Na és hol van Seth? Ja és, csak hogy tudd, egyáltalán nem ijesztő a maszkod! - vágtam hozzá idegességemben.

- Nem ijesztőnek kell lennie. A céljának tökéletesen megfelel: a személyazonosságom rejtve marad.

- Minek takargatni, hogy ki vagy? Ha elkapnak így is úgy is sittre vágnak!

- Ezt mi is mondhatnánk neked, Obsidian! - szólalt meg hirtelen egy hang a hátam mögött.

Megpördültem, mire ismét hasogatni kezdett a fejem, de akkor az érdekelt a legkevésbé.

Ott állt előttem az, aki az elmúlt pár hétben minden gondomat okozta. Végre találkoztam Seth-tel.

𝓣𝓸 𝓫𝓮 𝓬𝓸𝓷𝓽𝓲𝓷𝓾𝓮𝓭...

És megint egy rész Hawks nélkül... (ráadásul még rövid is😣) bocsi 😔😣

Viszont lenne pár közlendőm:

1: Megkezdődött az iskola, én pedig 8.-os vagyok, szóval tanulni kell egy csomót, ráadásul van heti 4 (+-1) edzésem, meg egyéb tennivalóim, úgyhogy mostantól minden hétvégén egy részt fogok hozni. Szünetekben, vagy ha valamiért több időm van, akkor nyilván többet.

2: Nagyon szépen köszönöm a több mint 300 megtekintést és több mint 60 vote-ot! ❤️
Ezen kívül köszönöm mindenkinek a kedves kommenteket, nagyon jól esnek! ❤️❤️

𝓤̈𝓭𝓿𝓸̈𝔃𝓸̈𝓵 𝓶𝓲𝓷𝓭𝓮𝓷𝓴𝓲𝓽:
𝓐𝔃 𝓘́𝓻𝓸́