𝓐́𝓽𝓴𝓸𝔃𝓸𝓽𝓽 𝓢𝔃𝓮𝓻𝓮𝓵𝓮𝓶 |ᴴᴬᵂᴷˢ ˣ ᴼᶜ|

𝓗 𝓤 𝓢 𝓩 𝓞 𝓝 𝓝 𝓔́ 𝓖 𝓨 - 𝓛𝓮𝓼𝔃𝓪́𝓵𝓵𝓪́𝓼

Elmúlt egy nap. Ezt az is jelezte, hogy egy hangosbemondó hangjára ébredtem.

- Az Ugró ereszkedni kezdett. Kérjük egyik utas se tartózkodjon az ingatag zónákban, a saját biztonságuk érdekében. Köszönjük! - ismételte meg többször is egy ismeretlen női hang, több nyelven is.

Ugró? Ereszkedik? Utasok? Ingatag zónák?

Mégis hányan lehetünk ezen az űrhajó szerű izén? Ez lenne az Ugró? Milyen ugró? Talán olyan gyors?

És miért ereszkedünk?

Felpattantam és beszaladtam a mosdóba rendbe tenni magam és átöltözni.

Mégis mi folyik itt?

Rekordot dönthettem, mert öt percen belül már az ajtón kopogtam, hogy valaki magyarázza el, mi a fene történik éppen?

Hirtelen valaki kinyitotta, én pedig jóformán kizuhantam a cellámból, szerencsére látogatóm időben félreugrott, így őt nem döntöttem fel, hanem lefékeztem és a falnak támaszkodva gyorsan megfordultam.
Meghökkenve néztem Silver csodálkozó, ártatlan, ezüstszürke szemébe.

- Helló - integetett idegesen.

- Teee - sziszegtem.

Elöntött a harag, ha arra gondoltam, hogy ártatlannak tettette magát, és Tagawa-samára kente a levél megírását. Közelebb léptem, és már lendítettem az öklömet, hogy bemossak neki egyet, de ő könnyedén elhajolt és elkapta az öklömet.

- Hé hé nyugi! Most nincs erre időnk! - elengedte a kezem, és a sajátját védekezően emelte maga elé. - Gyere velem! Sietnünk kell! - majd meg sem várva a válaszomat már el is indult.

Nem tehettem mást, utána siettem. Ahogy haladtunk, ráismertem azokra a modern, majd réginek tűnő folyosókra, amiket akkor láttam, amikor először jártam itt. Annyi különbséggel, hogy akkor még azt hittem, a föld alatt vagyunk, mostanra azonban leesett, hogy ez mind csak álca. Hirtelen lefordultunk, és abban a gránit - vagy legalábbis annak tűnő - oszlopokkal teletűzdelt teremben kötöttünk ki, ahol először találkoztam Seth-tel. Hogy is nevezték akkor? A Fekete Lovag...

Meglepetésemre Silver is így nevezte, ahogy megszólalt.

- Most pedig menj, és beszélj a Fekete Lovaggal. Ott ül! - mutatott a trónszékszerűségre, amit eddig dísznek hittem, ám most ahogy a férfi rajta ült, láttam, hogy inkább irányítópult, mert hologram szerű kék képernyő lebegett előtte, sok kis kiegészítő résszel, mint a Vasemberben.

Seth felnézett, ahogy észrevette, hogy jöttünk. Szikrázó pillantást vetett Silverre.

- Miért most hoztad ide?

- Azt mondtad, akkor, hogyha leszállunk kísérjem ide. Szó szerint ezt mondtad, ne is tagadd - húzta ki magát a farkasfiú.

Meglepett, hogy így, minden tisztelet nélkül beszél Seth-tel. Bár Espejizmo is így beszélt.

- Érthetted volna jól is! - legyintett Seth.

- Én is itt vagyok! - szóltam közbe, mert kezdett zavarni, hogy levegőnek néznek.

- Éppen ez a probléma! - motyogta a Fekete Lovag, miközben teljes koncentrációját a gép irányítására fordította.

Sértődötten néztem szét. Csak most vettem észre, hogy a távolabbi sarokban Espejizmo a falnak támasztott háttal figyel minket. Mellette egy ismeretlen nő állt, és amennyire ki tudtam venni, éppen diszkréten nevetett valamin.