𝓐́𝓽𝓴𝓸𝔃𝓸𝓽𝓽 𝓢𝔃𝓮𝓻𝓮𝓵𝓮𝓶 |ᴴᴬᵂᴷˢ ˣ ᴼᶜ|

𝓗 𝓤́ 𝓢 𝓩 - 𝓞̈𝓼𝓼𝔃𝓮𝓽𝓸̈𝓻𝓽 𝓼𝔃𝓲́𝓿

Pár perc leforgása alatt a kis kávézó ismét ismét elcsendesedett.

Számítottam rá, hogy Seth jó verekedő, de arra nem, hogy kész harcművész. Kicsit lihegett ugyan, de különösebben nem fáradt el, habár szerencséje is volt, mert egyik motoros sem használta a képességét. És ő sem a sajátját, bármi is legyen az.

- Azért ennél többet vártam! - nézett végig megvetően a szanaszét heverő ájult bandatagokon. - Látod, nem csak te lepődtél meg - fordult felém egy halvány mosolyt villantva.

Én még mindig az asztalunk mellett álltam, ahonnan tökéletes kilátás nyílt a csetepatéra, majd az eredményére.

- Nem gondoltam volna, hogy így tudsz bunyózni - vallottam be, és egyszer csak ismét a hírhedt gonosztevőt láttam magam előtt, nem a szórakozott, jóképű férfit.

- Nem támaszkodhatok mindig a képességemre... Nem igaz? - futó pillantást vetett ökölbe szorult kezére, majd sóhajtva szétnyitotta és a zsebébe süllyesztette. - Későre jár, elmegyek.

- Várj még! - szaladtam utána, mikor láttam, hogy valóban elindult. - Még rengeteg kérdésem van! A legfontosabb pedig...

Megállt, és hátrafordult.

- Mi az?

- Mi a terved? Mi a célod? Mit akarsz ezzel az egésszel?

- Azt hiszem, ezt hosszú lenne elmesélni, és mint említettem, későre jár.

- Fogadok, hogy valahova sietned kell!

- Talán... Találkozunk legközelebb, Koraya!

- Már alig várom... - dünnyögtem csalódottan.

Megvártam még kilép az ajtón, majd én is odamentem. Az utcán nyoma sem volt.
Eszembe jutott az a fekete ruhás alak, akit akkor láttam, mikor először találkoztam a helyi maffiával a Levágott Lábujjakban. Utánam jött ki, aztán egyszerűen felszívódott. Talán az is Seth volt?

Gondolataimba merülve kutattam át a motorosok ruháját, majd a kávézót, és nemsokára rá is bukkantam egy rejtett szobára, tele hamisított pénzzel.
Még aznap éjszaka jelentettem az esetet a rendőrségen.

*

Másnap sokáig aludtam, kihasználva a vasárnapot. Igaz, nem szoktam pihenő napokat tartani, most mégis muszáj voltam. A Seth-tel való beszélgetésre valahogy úgy emlékeztem, mint egy álomra. Voltak homályos részek, főleg arra nem emlékeztem, hogy mikor telt el az a három óra, amit elméletileg a kávézóban töltöttem.

Az érzések és benyomások azonban tisztán éltek bennem, az, ahogyan a félelmem közönnyé változott. Nem, nem is közönnyé, valami mássá... Mintha Seth az ellenségemből valami rég nem látott barátommá változott volna. Az túlzás ugyan, hogy jól éreztem volna magam, de az tény, hogy a jelenléte egyszerre megnyugtató és nyomasztó is volt.

Az óra már dél felé hajlott mikor felkeltem, majd egészen estig otthon ültem és gondolkodtam, még enni is alig ettem.

Mikor már ismét besötétedett odakint pillantottam csak a telefonomra, ami 12 "nem fogadott hívás"-t mutatott. Ha nem írta volna ki is tudtam volna, hogy Hawks keresett egész nap, és valószínűleg aggódik is, így, hogy nem ért el. Szerettem volna visszahívni, de nem volt hozzá erőm.

A kanapén fekve zenehallgatás közben aludtam el ismét.

Másnap reggelre belázasodtam, aminek az egyetlen előnye az volt, hogy volt magyarázatom Hawksnak, hogy miért nem válaszoltam neki.