𝓐́𝓽𝓴𝓸𝔃𝓸𝓽𝓽 𝓢𝔃𝓮𝓻𝓮𝓵𝓮𝓶 |ᴴᴬᵂᴷˢ ˣ ᴼᶜ|

𝓗 𝓤 𝓢 𝓩 𝓞 𝓝 𝓞̈ 𝓣 - 𝓐 𝓽𝓪́𝓫𝓸𝓻𝓫𝓪𝓷

Hamarosan végeztek a lepakolással, apró sátrakat állítva fel. Én addig Hawks mellett toporogva figyeltem az eseményeket.

Jól esett a férfi közelsége, jól esett, hogy még mindig szeret. Viszont majd megfagytunk, mikor Seth egyszercsak úgy döntött odajön hozzánk. Hawks rájöhetett ki ő, mert reflexből hátrált egy lépést, és összehúzott szemmel méregette, én viszont dacosan kihúztam magam, és egyenesen a szemébe néztem. Ő viszont semmit nem reagált, csak közömbös hangon kijelentette, egyenesen rám nézve:

- Most jön a gép. - Majd hangosabban hozzátette: - Clara te jössz!

A nő biccentett, majd visszament az Ugróra.

A szívem ismét hevesebben kezdett dobogni, és a fülemben hallottam a vér zubogását. Aztán furcsa dolog történt. A középen kihagyott hatalmas területen egyszercsak megjelent a Gép. Néhány másodpercig sötét köd vette körül, majd kitisztult a kép.

Bármire is számítottam, ez a masina egyáltalán nem hasonlított rá. A legnagyobb része egy eléggé magas oszlop volt, ami leginkább egy kisebb jeladó toronyra emlékeztetett. Négy láb szerű valami tartotta, és alul több kiálló valami volt. Majdnem az egész szürke, fémszerű anyagból készült, de voltak benne vörös, barna, kék és zöld részek is.

Azon kaptam magam, hogy tátva maradt a szám, ám ahogy körbepillantottam megállapíthattam, hogy Hawks-on kívül - aki ugyan úgy reagált, mint én - mindenki az Ugró hangárába vezető bejáratot figyelte. Espejizmo most viselte a maszkját, de mintha aggodalmat olvastam volna ki a testtartásából.

Néhány perc múlva végre felbukkant Clara, és felénk indult, Espejizmo pedig elé kocogott. Egy kicsit megálltak, majd a nő a spanyolra támaszkodva haladt tovább.

Végre leesett, hogy valószínűleg Clara képessége a teleportálás. Nem csoda, hogy mindenféle dolgot el tudtak lopni, ha egy ekkora tárgyat is arrébb tudott rakni.

- Holnap telihold lesz. Éjfélkor kell megtennünk - összerezzentem, mert el is felejtettem, hogy Seth még mindig mellettem áll.

- Miért? - kérdeztem. Furának tartottam, hogy ilyen babonás dolgok is belekeverednek a teljes mértékben a tudományra épülő tervben.

- Néhány csillagnak különleges együttállása lesz. Reméljük szerencsét hoz.

Meghökkentem. A férfi most olyan komolyan beszélt, mint még soha, és lehet, hogy csak a hó által visszavert élénk fény tette, de mintha nedvesebb lett volna a szeme, mint szokott. Egy könnycsepp?

Nem szóltam, csak ismét Hawks felé fordultam, aki a mellkasán összefont kézzel figyelt minket, aranysárga íriszei ide oda jártak, és biztos voltam benne, hogy erősen gondolkodik.

- Most mennem kell. Ferine majd körbevezet benneteket. Ne ítéljetek a neve alapján - azzal fogta magát, és otthagyott minket.

Ebben a pillanatban mellettünk termett az a fekete ruhás nő, vagyis sokkal inkább lány, aki eddig is vigyázott Hawksra.

Várjunk csak... Ferine...?

Ő volt az a lány, akiről még régen Tagawa-sama mesélt. Ugyan képet nem mutatott róla, de a papírokon, amiket adott, volt személyleírás. Ferine most is úgy nézett ki: rövid, szőkésbarna haj, zöld szem, és megállapíthatatlan korú, kerek arc. Ha jól emlékszem 15-16 éves lehet. Hosszú, fekete kabátot viselt, ugyan ilyen színű nadrággal és bakanccsal, a fejére pedig fehér sapkát húzott.

- Ferine vagyok - mutatkozott be. A hangja kimért volt, és határozott, nem tűnt sem kedvesnek, de gonosznak sem, sőt... Talán inkább félénknek mondtam volna. - A besurranó tolvaj - tette hozzá, mire összenéztünk Hawkssal. Egyre több embert ismerünk meg a tökéletes lopások elkövetői közül.