𝓐́𝓽𝓴𝓸𝔃𝓸𝓽𝓽 𝓢𝔃𝓮𝓻𝓮𝓵𝓮𝓶 |ᴴᴬᵂᴷˢ ˣ ᴼᶜ|

𝓗 𝓐́ 𝓡 𝓞 𝓜 - 𝓚𝓮𝔃𝓭𝓸̄𝓭𝓱𝓮𝓽 𝓪 𝓷𝔂𝓸𝓶𝓸𝔃𝓪́𝓼

Ezúttal nem kockáztattam, fél órával hamarabb keltem a megszokottnál, hogy biztosan beérjek időben, sőt, lehetőleg hamarabb mint Hawks.

Meguntam a szmokingot és a szoknyát, úgyhogy most - új kellégám példáján felbuzdulva - a hősruhámat vettem fel. Még arra is maradt időm, hogy befonjam a hajamat, amit tegnap szanaszét fújt a szél.

Lassan repültem, élveztem a friss reggeli levegőt, és a csöndet - ilyen korán senki nem ült autóba. Valahol a távolba kutya ugatott. Forogtam a levegőben, kiélveztem a szabad perceimet. Gyorsítottam, majd leírtam egy hurkot, majd ismét lassítottam, és vitorláztam a langyos szélben.

Hirtelen szárnysuhogást hallottam - mármint a saját szárnyaimon kívül - egészen mögülem jött. A szemem sarkából pár vörös tollat láttam megcsillanni a reggeli napfényben. Elmosolyodtam, majd egy gyors mozdulattal megfordultam és megálltam...

...és gyönyörűen összeütköztem Hawks-al. Mindketten veszítettünk a magasságunkból, és beletelt egy kis időbe, mire ismét egyensúlyba kerültünk.

- Komoly megpróbáltál a hátam mögé lopakadni? - néztem rá hitetlenkedve. - Meg akartál ijeszteni, vagy mi?

Úgy válaszolt, hogy nem nézett a szemembe:

- Ööö... Csak teszteltelek. Amúgy...szépek a szárnyaid.

- Ja...Kössz... A tieid is - mosolyogtam rá, de közben éreztem, hogy a vér az arcomba szökik, úgyhogy témát akartam változtatni, de a férfi megelőzött.

- Amúgy mi is pontosan a képességed? Mert, gondolom te tudod az enyém, és ezért... Szóval nekem is kéne tudnom...

- Értem nyugi! - forgattam a szemem. - Az én erőm a kék főnix. Képes vagyok energiából álló tollakat létrehozni és irányítani, de a testemhez csak szárnyként tudnak kapcsolódni - magyaráztam.

- Ahaa... És ki is tudod őket lőni, meg mozgatni, meg ilyenek? - faggatott tovább.

- Igen. Akár pajzsnak is összerakhatom, vagy használhatok kardként egy hosszabb tollat... Várj, megmutatom. - sóhajtottam, mikor észrevettem, hogy nem nagyon ért.

Megidéztem egy hosszúkás tollat, amire az előbb utáltam, majd Hawks felé küldtem. Pillanatok alatt odaért, és láttam ahogy a férfi összerezzen. Alig egy fél méterre a fejétől állítottam meg a tűhegyes fegyvert.

- Fogd meg! - utasítottam.

- Ezt?? - összehúzta a szemöldökét, majd óvatosan odanyúlt, és rámarkolt a zaírként csillogó tollra, majd rögtön vissza is húzta a kezét. - Hééé!! - kiáltott fel. - Ez langyos!!

- Milyen lenne!? - nevettem fel. - Hisz energiát sűrítek össze. Ez pedig exoterm folyamat. (Ez csak egy random hülyeség. Nehogy beírjátok a fizika dogába, akkor se, ha lehet, hogy így van)

- Jólvan na! - dörzsölte a kezét, mintha megégette volna. - Nem fizikus vagyok, mint látod. Viszont fogadni mernék, hogy lassabb vagy mint én, mert nagyobbak a szárnyaid. És az enyémek áramvonalasak is!

- Aha - néztem rá fölényesen, majd koncentrálni kezdtem, és átrendeztem a tollazatomat, hogy nagyjából olyan legyen, mint a Hawks-é. - Verseny az irodáig?

Bólintott, majd elvigyorodott. - Egy, kettő, három, és rajt! - hadarta, majd nekilódult.

- Ez nem ér! - kiálltottam utána, miközben siklani kezdtem. - Csaló!!

Nagynehezen beértem, de látszott rajta, hogy nem szándékozik veszíteni, és mégjobban belehúzott, én meg száguldottam utána.

Végül - csak pár métterrel ugyan - de ő nyert.

- Csaló vagy! - vágtam a fejéhez. - Én nyertem volna! De te hamarabb indultál! - durcásan elfordultam.

- Jajj, ugyan már, Kory-chan! Ennyire sajnálod tőlem ezt a győzelmet?

- N-Nem... - dadogtam. - Dehogy is! Csak... - éreztem, hogy elpirulok. Miért is zavart annyira? - Csak nem szeretem, ha valaki csal.

- De én mondtam, hogy "rajt". Te voltál lassú! - kacsintott, majd belépett az épületbe, én pedig követtem.

***

- Éppen időben! - intett nekünk Tagawa-sama, majd bele is kezdett a mondandójába. - Nem húzom az időtöket. Az lenne a feladatotok, hogy megelőzzétek a következő támadást, ehhez nyilván tudnotok kell, hogy pontosan hol csaptak le eddig és mit vittek el. Itt vannak a papírok - nyújtott felém egy dossziét.

- Köszönjük! - mondtam.

- Van valami hely, ahova el tudjátok tenni? Mármint a lakásotokba nem tarthatjátok. Van valami főhadiszállás, vagy bázis?

- Nin...- kezdem bele, de Hawks a szavamba vágott.

- Természetesen van. Majd ott megbeszéljük a tervet. Meg megnézzük az iratokat. De előtte még nyomoznunk is kéne... - tette hozzá, már inkább magának, mint nekünk, miközben a halántékát masszírozta. - Gyere Kory-chan! Dolgunk van! - majd megragadta a csuklóm, és maga után húzott.

Csak mikor beszálltunk a liftbe, estem neki. - Ez meg mi volt!? Nincsen se bázisunk, se semmilyen nyomunk...

- Shhh. - szólt rám, és a számra tette a mutató ujját. - Bízz bennem!

Úgy meglepődtem, hogy visszavágni is elfelejtettem, és tudtam, hogy megint elpirultam.

***

Már vagy fél órája repültem utána. Már a külvárosból is majdnem kiértünk, mikor végre lassítottunk, majd ereszkedni kezdtünk. Egy roskatag pince előtt szálltunk le.

- Ez lenne az? - néztem rá kérdőn, míg ő egy rozsdás kulcsot húzott elő a zsebéből.

- Miért, talán nem tetszik? - kérdezett vissza miközben nekifeszült a nagy fa ajtónak. Az nagy nehezen, recsegve és nyikorogva, de kínyílt. - Csak utánad! - biccentett.

- Micsoda úriember! - ráztam a fejem, majd beléptem.

Egy lépcső vezetett lefelé. Elindultam, nagyjából egy emeletet mentem le, kinyitottam egy ajtót, majd beléptem, és egy tágasabb helyiségben találtam magam. Hawks felkapcsolt egy villanyt és én csodálkozva néztem szét. A pince belülről úgy nézett ki, mint egy szoba, sőt mint egy kisebb ház. A falak sötét sárgák voltak, szemben a bejárattal egy kanapé nyújtózott, mellette egy fotel, jobb oldalon egy tévé. Bal oldalt egy asztal állt, telis teli papírokkal, középen egy laptoppal. Mellette még egy ajtó volt, valószínűleg a wc, a fotel mellett pedig át lehetett sétálni egy második helyiségbe.

- Jó kis kéró, mi? - vigyorgott rám Hawks
- Egy időben itt laktam, mikor még nem volt ennyi munkám. Utána kénytelen voltam beköltözni a belvárosba. Viszont azóta is idejárok, szabadidőmben kicsit kipofoztam, mostmár van víz, gáztűzhely... Ilyenek. Szóval szerintem megfelel bázisnak. Ha még valami nincs, azt könnyen meg tudjuk oldani.

- Király! Akkor én neki is állok átnézni a papírokat. - Ezzel le is huppantam a kanapéra, amiből hatalmas porfelhő szállt fel. - Vagy előbb kitakarítok.... - köhögtem.

- Kicsit elfoglalt voltam mostanában... - mentegetőzött a férfi, miközben az ajtó felé hátrált. - Nekem most még van egy kis dolgom... Jó munkát! - integetett, majd kisietett.

***

2 órát takarítottam, majd úgy döntöttem, levegőzök egyet, amiből nem lett semmi, mert Hawks rámzárta az ajtót.

- Gratulálok! Igazán okos dolog volt! Hülye! - átkozódtam magamban, aztán magamat kezdtem szidni, hogy miért nem kértem kulcsot. Végül, mivel jobb dolgom nem volt, elkezdtem átolvasni a Tagawa-samától kapott iratokat. Aztán azzal is végeztem, de Hawksnak nyoma sem volt, így nem tudtam kivel megosztani azokat az információkat, amikre rábukkantam. Akkor megint magamat kezdtem szidni, hogy nem kértem el a telefonszámát.

Unalmamban már az asztalon talált papírokat is áttanulmányoztam, de nem találtam semmi érdekeset.
Ledőltem a kanapéra, és a gondolataimba merültem, ám hamarosan elnyomott az álom.

𝓣𝓸 𝓫𝓮 𝓬𝓸𝓷𝓽𝓲𝓷𝓾𝓮𝓭...