𝓐́𝓽𝓴𝓸𝔃𝓸𝓽𝓽 𝓢𝔃𝓮𝓻𝓮𝓵𝓮𝓶 |ᴴᴬᵂᴷˢ ˣ ᴼᶜ|

𝓣 𝓘 𝓩 𝓔 𝓝 𝓚 𝓔 𝓣 𝓣 𝓞̃ - 𝓐 𝓵𝓮𝓿𝓮́𝓵

- Ez borzasztó és lenyűgöző egyszerre! - csapott az asztalra Tagawa-sama, mikor a beszámolóm végére értem. - Honnan tudhatták!? Hisz csak ti ketten beszéltétek, ugye?

- Igen - bólintottam és lüktető halántékomat kezdtem maszírozni.

- Biztos valaki kihallgatott benneteket... Vagy poloska van valahol... - találgatott pártfogóm. - De nem tudhatjuk biztosra! És ez a legrosszabb... Ki kell találnom valamit...addig is pihenjetek egy kicsit, rátok fér!

- Az biztos! - nyújtózkodott Hawks. - Értesítsen minket, ha van valami fejlemény! - azzal felállt majd az ajtóhoz baktatott. - Jössz, Kory-chan? - nézett rám vissza.

- Persze! - tápászkodtam fel, majd biccentettem Tagawa-samának és barátom után siettem.

- Szerinted rá fog jönni bármire is? - szegezte nekem Hawks a kérdést mikor a lift elindult velünk lefelé.

- Nem tudom... Remélem - sóhajtottam. - Tagawa-sama okos, biztosan kitalál valamit...

- Nem akarlak se téged, se őt megbántani, de attól tartok ide nem elég az egyszerű okosság... Seth előre látta a tervünket, vagy pedig egy kémet küldött ránk... Amit nem vettünk észre. Aztán egy, a szolgálatában álló 14 éves kislány győzött le minket! Van egy olyan érzésem, hogy a tervének mi is részesei vagyunk, a bábui, akiket kedve szerint irányít! Meg volt tervezve, az a rajtaütés! Valami többel állunk szembe, mint egy egyszerűen okos gonosztevővel...attól tartok, egy zsenivel van dolgunk...

- Meglehet - gondterhelten léptünk ki a liftből. - Ha hazaértem átkutatom a cuccamat az esetleges poloskák után.

- Én is - bólintott. Kiléptünk a napfényre, a langyos, ősz eleji szél összeborzolta a hajunkat. - Akkor holnap találkozunk, okés?

- Okés - vágtam rá miközben elmosolyodtam. Hogy tud hirtelen ilyen komolytalan lenni, egy ilyen beszélgetés után? - És nálam, vagy a Pincebázisban?

- Pincebázis? Jó név! - nevetett fel, mire rájöttem, hogy eddig csak magamban hívtam így. Enyhén elpirultam, de Hawks már folytatta is. - Akkor legyen a pincebázisnál 9 órakor. Reggel kilenckor! Csak mondom, mert tudom, hogy szeretsz késni... - kacsintott.

- Menj már! - taszítottam meg a vállát, de ő csak tovább vigyorgott, majd kitárta a szárnyát és felreppent.

- Akkor holnap, Kory-chan! - kiáltott hátra.

- ...holnap! - motyogtam majd megidéztem nagy, kék szárnyaimat és hazafelé kezdtem repülni.

*

Leszálltam az erkélyre és a térdemre támaszkodva pihegtem; eléggé fáradt voltam. Felemeltem a fejem, majd meglepetten vettem észre, hogy a függöny nincs behúzva... Biztos voltam benne, hogy behúztam... Vagyis járt itt valaki, de lehet, hogy még mindig itt van...

Egy kisebb hegyes tollat kaptam a kezembe a szárnyaimat pedig eltüntettem. Hang nélkül nyitottam ki az ajtót, beléptem és körülnéztem. Semmi jele nem volt betolakodónak....

Aztán észrevettem a szemben lévő falra tőrrel felszegezett levelet. Odarohantam és szemügyre vettem, először a tőrt; kopott ezüst markolat, élesre csiszolt penge...

Felszisszentem a felismeréstől; ezt a tőrt viselte Rabid az oldalán, mikor először futottunk össze a Levágott lábujjak-ban.
Kitéptem a falból és a földre dobtam.

Átvert engem! Egész végig összedolgoztak Seth-tel!

Elkaptam a levelet mielőtt a földre hullott volna, majd olvasni kezdtem. Szép, kanyargós betűkkel volt írva, helyesírási és szerkezeti hiba nélkül. Nekem azonban ezek ellenére sem tetszett, mert ez állt benne:

(𝓗𝓪 𝓷𝓮𝓶 𝓽𝓾𝓭𝓳𝓪́𝓽𝓸𝓴 𝓮𝓵𝓸𝓵𝓿𝓪𝓼𝓷𝓲 𝓼𝔃𝓸́𝓵𝓳𝓪𝓽𝓸𝓴!)

Leroskadtam az ágyamra és a kezembe temettem az arcomat. A gondolataim őrülten kergették egymást: Hogyan? Miért? Ki lehet ez? Ki képes ilyenekre? Miért teszi? Mit mondjak Hawks-nak és Tagawa-samának? Biztosan észreveszik majd a viselkedésemen....

Sokáig gondolkodtam, hogy mit kéne tennem, közben az ezüstmarkolatú tőrt forgattam. Tudtam, hogyha megmutatom kollegáimnak a levelet, megtudják, a titkomat... És akkor ülhetek a Tartarosban életfogytig. Ráadásul Hawksnak már így sem kell sok, hogy rájöjjön, hisz valamelyik nap elszóltam magam előtte, hogy "az alvilágban más néven ismernek".

De ha nem mondom el nekik, nem tehetek semmit Seth ellen. 1: nem akarom, hogy Hawksnak bántódása essen, 2: azt sem akarom, hogy nekem bántódásom essen.

És akkor beugrott egy gondolat: Sapphire-ként nem tudom legyőzni őket... Na és Obsidian-ként?

Nagyon rég nem voltam igazából Obsidian... A múlkor is csak a jó ügy érdekében öltöttem fel azt a förtelmes ruhát.

Talán most, utoljára még szükségem lesz Obsidian-re... utoljára...

Gondolataimból telefoncsörgés ébresztett fel, amit nem is bántam, mert szükségem volt rá, hogy kiszellőztessem az agyam.

A kijelzőre néztem; micsoda meglepetés; Hawks hívott. Honnan is van meg a telefonszámom neki?

- Hello! - vettem fel.

- Szio Kory-chan! Ne haragudj, de holnap még van egy kis dolgom reggel... Jó lesz neked, ha csak délben talizunk? Ebédnél?

- Persze - sóhajtottam. - Burger King megint? - mosolyodtam el.

- Jó lesz! Akkor ott! Amúgy - kezdett bele valamibe, mielőtt kinyomtam volna - minden okés? Zaklatottnak tűnsz...

Teljesen elhűltem. Ennyire jó emberismerő? Hisz csak a hangomat halotta, azt is csak öt szóban!

- Minden oké! - próbáltam nevetni, és úgy tűnik már elég gyakorlatom volt a színészkedésben, mert elég élethűre sikerült ahhoz, hogy a férfi is bedőljön neki.

- Akkor megnyugodtam! - szinte magam előtt láttam, ahogy kacsint. - Akkor holnap délben a Burger Kingnél, hacsak meg nem ölnek a rajongók. Na puszi!

- Szia! - köszöntem el én is és kinyomtam.

"Puszi"? Nem tehetek róla, de gyorsabban kezdett verni a szívem. Mosolyogva szorítottam magamhoz a telefont. Hiába minden nehézség, az ember azért mégiscsak boldog, ha így köszön el tőle, akibe fülig bele van zúgva.

Már csak azt kell kitalálnom, hogy hogyan hazudok neki, anélkül, hogy rájönne....

𝓣𝓸 𝓫𝓮 𝓬𝓸𝓷𝓽𝓲𝓷𝓾𝓮𝓭...