𝓐́𝓽𝓴𝓸𝔃𝓸𝓽𝓽 𝓢𝔃𝓮𝓻𝓮𝓵𝓮𝓶 |ᴴᴬᵂᴷˢ ˣ ᴼᶜ|

𝓗 𝓔́ 𝓣 - 𝓐 𝓥𝓮𝓼𝔃𝓮𝓽𝓽 𝓚𝓾𝓽𝔂𝓪 𝓮𝓻𝓮𝓳𝓮

Lassan nyitottam ki a szemem, majd az órámra pillantottam. 11:27.

- Francba! - kiáltottam fel.

Gyorsan lezuhanyoztam, felkaptam a hősruhám, majd az ablakon át távoztam.
Csak féluton a pincebázis felé jöttem rá, hogy majd kilyukad a gyomrom...

Leszálltam egy bolt előtt, hogy vegyek valami kaját, ám ahogy beléptem, különös látvány fogadott. Az éjszaka megismert maffiafőnök, Rabid, és egy csapat bandita rabolta ki éppen az áruházat; többen a pénztárnál álltak, mások mindenféle árucikket pakoltak a táskájukba, de mindannyian kiabáltak és énekeltek, kivéve Rabidot. Ebből két dolgot szűrtem le, 1. Rabid az egyetlen aki nem részeg 2. meg kell állítanom őket. Már észrevettek engem, viszont még volt időm körbenézni. Több túsz is volt, viszont egyikükre sem vigyáztak igazán.

A gonosztevők már épp meg akartak támadni, amikor ismerős hangot hallottam.

- Lám lám! Valaki verésre vágyik! - repült be Hawks az ablakon, éppen fölöttem, így nem láthatott.

- Hawks! - kiáltottam fel, mire lenézett.

Egy pillanatig úgy tűnt meglepődött, de aztán szélesen elmosolyodott.

- Üdv Sapphire-chan! - ereszkedett le mellém. - Nem gondoltam volna, hogy itt futunk össze.

- Én se! - nevettem idegesen.

Ugyan le volt fedve az arcom az éjszaka, de a szemem eléggé egyedi...Reméltem, hogy nem ismernek meg a gonosztevők.

- Amúgy mit keresel itt!? Még nem nőttek vissza a tollaid!

- Nem vagyok gyerek! - húzta fel erre az orrát a férfi. - Tudok harcolni így is!

- Ja persze, aztán majd nekem kell lekezelni a sebeidet! - vágtam hozzá.

Nem akartam, hogy baja essen.

- Aranyos vagy, hogy így féltesz engem, de nem kell! - szélesedett ki a mosolya, ahogy kitalálta mire gondolok.

Erre nem tudtam mit mondani, csak elpirultam.

- Akkor, lássunk neki! - fordult a bűnözők felé.

- Gyertek csak! - kiáltott az egyik ellenségünk és ránk rontott.

Pontosabban ránk rontott volna. De Hawks pillanatok alatt a levegőbe emelkedett, én pedig megidéztem pár tollat és ráküldtem a támadónkra.

Ájultan esett össze, és még jól is járt, mert megúszta pár kisebb égési sérüléssel. Inkább a lökés erejétől esett össze.

De nem volt időm gondolkodni, mert jött is a következő haramia. Könnyedén elintéztem, majd a következőt és az azt követőt is. A végére már egy hosszú, kardra emlékeztető tollal hadakoztam. Mire végeztem, és körülnéztem tucatnyi test feküdt a földön körülöttem, mind fájdalmasan szuszogtak.

Hawks? Villámgyorsan körberepültem a bolt belsejét, majd ki az ajtón az utcára.

Hőstársam éppen a földről próbált feltápázkodni, az út közepén. Tollai szanaszét repkedtek és próbálták megsebesíteni Rabidot, aki Hawks mellkasán állt fél lábbal. Furcsa fekete füst szerűség vette körbe, szeme pedig vérvörösen izott.

Megidéztem egy sereg tollat magam mellett, majd kilőttem őket, egyenesen Rabidra. Éppenhogy csak megtántorodott, de ez elég volt, hogy kirántsam Hawksot a lába alól egy kicsi tollal, amit a ruhájába akasztottam.

Gyorsan feltápászkodott, összeszedte a szárnyát, majd mellém repült.

- Kössz Sapphire-chan, ez meleg volt! - vakarta meg a tarkóját.

- Megmondtam, vagy megmondtam, hogy bajod lesz! - néztem rá tettetett dühvel, előrehajoltam és a mellkasára raktam a mutatóujjam. - Ha én nem vagyok, itt most egy lyuk lenne!

- Az biztos, hogy erős fickó! Rabidnak nevezte magát. Szerintem ő a főnöke a bandának.

- Ha te mondod - rántottam meg a vállam. - De most kapjuk el valahogy! Az a fekete izé ami beborítja olyan mint egy pajzs és... - nem tudtam befejezni, mert fel kellett repülnünk.

A Veszett Kutya szinte hangtalanul rohant mellénk és majdnem le is ütötte Hawks-ot.

-...ezért fizikai erővel kell legyőznünk - nyögtem ki miközben magasabbra emelkedtem, mert Rabid majdnem elkapta a lábam ahogy felugrott.

- Értem! - bólintott Hawks. - Nem éppen ideális ellenfél, de megoldjuk.

- Majd én! - válaszra sem várva megidéztem két éles tollat a kezembe, majd támadni kezdtem.

Hawks az előbb is megsérült... Nem engedhettem, hogy megint kockáztassa az épségét!

Úgy terveztem, hogy lábbal nekimegyek a maffia főnöknek, és a földre döntöm. Onnantól már csak be kell neki mosni egyet, hogy kiterüljön.

Csakhogy nem úgy történt ahogy én megterveztem. Rabid egy laza mozdulattal félreállt rugásom elől, én pedig kénytelen voltam lefékezni előtte, hogy ne csapódjak a földbe. Már fordultam is volna, hogy védekezzek, de gyorsabb volt nálam. Elkapta a karom, majd megforgatott maga körül és nekivágott az egyik épület falának. Kicsit sikerült tompítanom a becspódást, de így is fájdalmasan felnyögtem.

Az egész testem sajgott, de nem volt időm az önsajnálatra, mert máris el kellett ugranom, ha nem akartam palacsintává lapulni ellenfelem ütésétől. Éppenhogy csak sikerült elvetődnöm. Bukfenceztem egyet, majd elterültem a földön. Fel akartam állni, de egy láb nehezedett a mellkasomra, éppen úgy, ahogy az előbb a társamra.

Hiába erőlködtem, nem tudtam ellökni magamtól, a tollaimmal pedig hiába ostromolták, meg sem érezte. A szemem sarkából láttam, hogy Hawks tollai is Rabidot szurkálják. A vörös tollak gazdája pedig ott körözött fölöttünk, úgy tűnik keres valamit.

Vagy beszél valakivel? Egyre fogyott a levegőm, már nem láttam tisztán.

Mégegyszer összeszedtem az erőm és egy csapat tollat küldtem a bűnözőre, de az a kezével ütötte félre őket.

Levegőért kapkodtam, már minden homályos volt. Még egy utolsó szabadulási kisérlet, aztán minden elsötétült...

𝓣𝓸 𝓫𝓮 𝓬𝓸𝓷𝓽𝓲𝓷𝓾𝓮𝓭...