𝓗 𝓐 𝓦 𝓚 𝓢 𝔁 (𝓯𝓮𝓶!)𝓞 𝓒
𝓻𝓮́𝓼𝔃𝓵𝓮𝓽𝓮𝓴 𝓪𝔃 𝓮𝓵𝓼𝓸̃ 𝓻𝓮́𝓼𝔃𝓫𝓮𝓷 --->
𝓙 𝓞́ 𝓞 𝓛 𝓥 𝓐 𝓢 𝓐́ 𝓢 𝓣 ♥︎
❛❛Most rajtam volt a sor, hogy felkacagjak.
- Te tudsz varrni? - vigyorogtam rá.
- Soha többé nem mondok el neked semmi...
Miután Hawks elment, nem nagyon tudtam mit kezdeni magammal a délután folyamán. Mikor végre eltelt, lefeküdtem aludni, de nem jött álom a szememre még sokáig, csak forgolódtam. Végül hajnali fél kettő körül sikerült elszenderednem.
***
Kinyitottam a szemem és lustán az órámra pillantottam. 10:42 volt, nagyon elcsodálkoztam, azt hittem sokkal tovább fogok aludni. Felkeltem, majd megmosakodtam és immár a hősruhámba bújva vártam Hawks érkezését. (Hősruhám:
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
Kép forrása: Pinterest.com A gyönyörűséges tollakat én varázsoltam oda CapCut-tal, ahogy az eredeti képen rajta lévő "varázslatot" is én tüntettem el.)
Nem kellett csalodnom, szinte percre pontosan 11:12-kor kopogtattak az ablakon. Felkaptam a táskám amibe a cuccaim voltak, majd boldogan odarohantam és kitártam az ajtót, de be is csuktam magam mögött.
- Sziaa! - köszöntöttem szárnyas barátom.
- Chiao! - nézett rám kérdőn az ajtó miatt.
- Szerintem már elég jól vagyok ahhoz, hogy meglátogassuk a Vaskohót.
- Hát jó... - egyezett bele Hawks - de attól még kajálhatnánk itt nem?
- Nem! - vágtam rá mosolyogva. - Egyrészt: elfogyott a kaja, másrészt: rég ettem már finom ételt, úgyhogy mit szolnál ha beülnénk valahová?
- Ó - maradt nyitva a szája, én persze nem tudtam, min csodálkozik. - Ez egy randi? - nyögte ki végre vigyorogva.
- M-mi? - vörösödtem ki. - N-nem! Csak-csak kajálunk e-egyet...
- Mhh kár, pedig benne lettem volna! - vont vállat a férfi, mire én akkora szemekkel néztem rá, mint egy ház.
Vajon komolyan beszél?
- Na és hova menjünk? Kfc-be légyszi ne, a McDonald's meg messze van...
- Burger King? - kérdeztem még mindig bizonytalanul közben pedig az arcomat legyeztem, hátha eltűnik a piros folt.
- Az jó lesz! - mosolygott rám. - Szerinted tudsz már repülni, vagy vigyele....
- Tudok! - vágtam rá azonnal.
- Rendben - bólintott - de csak óvatosan!
- Az vagyok! - próbáltam csúnyán nézni rá, amiért alábecsül, de nem hiszem, hogy sikerült.
Felrepült mellőlem és a levegőből nézett vissza rám. Megidéztem égkék szárnyimat, majd utána szálltam. Egymás mellett vitorláztunk a legközelebbi Burger King felé, ami a plázában volt. Igaza volt, hogy aggódott, még egy kicsit fájt a mellkasom, ezért nem repültem olyan gyorsan, viszont nem akartam, hogy észrevegye, úgyhogy úgy tettem, mintha a repülést élvezném.
