𝓐́𝓽𝓴𝓸𝔃𝓸𝓽𝓽 𝓢𝔃𝓮𝓻𝓮𝓵𝓮𝓶 |ᴴᴬᵂᴷˢ ˣ ᴼᶜ|

𝓗 𝓤 𝓢 𝓩 𝓞 𝓝 𝓚 𝓔 𝓣 𝓣 𝓞̃ - 𝓕𝓮𝓵𝓲𝓼𝓶𝓮𝓻𝓮́𝓼𝓮𝓴

Mikor felébredtem, először azt hittem, ugyan abban a cellában vagyok, ahol legutóbb, ám mikor jobban körülnéztem, hamar rájöttem, hogy ez a helyiség jóval nagyobb a másiknál.

Berendezve is máshogy volt: a fehér falakat halványkék szőnyegek ellensúlyozták, a szoba közepén félkör alakú kanapé terpeszkedett. Az ágy is kényelmesebb volt, mellette asztal székkel, papírral és ceruzával. Még egy óra is volt a falra akasztva, hogy nehogy elveszítsem az időérzékemet az ablak nélküli szobában.

A kijáratot ezúttal rendes ajtó zárta el, és még egy kopogó is volt rajta belülről, gondolom azért, hogy tudjak jelezni, ha problémám van.

Ami még felkeltette az érdeklődésemet az egy másik, a változatosság kedvéért fehérre festett ajtó volt, ami, mint kiderült egy kisebb fürdőbe nyílt, wc-vel, zuhanyzóval, szappannal, samponnal és tiszta törölközővel.

Halkan füttyentettem. Habár határozottan fogoly voltam, a kényelmemről gondoskodtak, mintha csak fontos lenne, jól érzem e magam.

Halvány mosolyom azonban hamar lehervadt, mikor kiléptem a mosdóból, és kiszúrtam a szemközti sarokban az aprócska kamerát. Sajnos rá kellett döbbennem, hogy a falon több helyen is vannak ilyenek, egy m²-nyi helyet sem hagyva megfigyeletlenül.

Visszasiettem a fürdőbe, de ott szerencsére egyetlen kamera sem volt.

Idegesen huppantam le a barna szövettel bevont heverőre.

Mindez szép, és jó volt, de fogoly voltam, és úgy tűnt, nem csak pár óráig akarnak itt tartani.

Tehetetlen düh öntött el, felpattantam és járkálni kezdtem.

Ez az egész a Hawks hibája! - gondoltam mérgesen, de tudtam, hogy csak magamat áltatom.

Az én hibám volt, hisz közel engedtem magamhoz, és most mindketten megisszuk a levét.

De mi van, ha Seth csak blöffölt? Mi van, ha igazából nem tudja megölni Hawksot, vagy nem is akarja?

Egyre gyorsabban sétáltam körbe-körbe, majd fújtam egyet, és amikor az asztal mellett álló gurulós szék hirtelen megnyikkant, egy reflexszerű mozdulattal a legtávolabbi falnak vágtam, hogy azonnal darabokra tört.

A roncs látványa - ha le nem is nyugtatott - de rádöbbentett, hogy ésszerűen kéne gondolkodnom.

Nagy levegőt véve ismét leültem, - ezúttal háttal az ajtónak - és szememet lehunyva a halántékomat kezdtem masszírozni.

- Ugye tudod, hogy az pénzbe került? - szólalt meg hirtelen egy hang mögöttem.

Nem lepődtem meg, még csak össze sem rezzentem, számítottam rá, hogy valaki hamarosan meglátogat, bár Seth-re gondoltam, nem hű "talpnyalójára".

- Bocs - vontam vállat, majd megfordultam.

Meglepetten húztam össze a szemöldökömet, mikor rádöbbentem, hogy Espejizmo ezúttal nem viseli az olyan jól megszokott fehér maszkot. Napbarnított bőrű, jóképű férfi volt, életkorát 20 és 30 év közé tettem volna, aminél eddig jóval idősebbnek hittem.

Mivel a maszk nem tartotta, sötétbarna haja most a szemébe lógott, de így is jól láttam világosbarna íriszét, amellyel derűsen méregetett.