Veszedelmes Kuba

2.Rész

Adriana-val elég hamar odaértünk híres törzshelyünkre a Yola-ban.

Elég sok a turtista, mivel annak az időszaka van, de engem és legjobb barátnőmet semmi sem tántorít el egy kis szórakozástól. Meghát mindig is ide jártunk így már hozzászoktunk.

Egymásba karolva sétálunk fel a lépcsőn a bejárathoz, ahol már az egyik kidobó Huan szívéjes mosollyal üdvözöl is minket:

-Buenos tardes Damas ( jó estét hölgyeim.)

-Neked is Huan- feleljük egyszerre legjobb barátnőmmel mosolyogva.

-Úgy látjuk megint telt ház van.- mondja barátnőm ahogy végignéz a kígyózó soron a bár előtt.

-Igen úgy tűnik ma is pörgős esténk lesz. Érezzétek jól magatokat.- mondja Huan, és már töri is nekünk az utat hogy a eljussunk a bejárathoz.

-Köszi Huan.- mondjuk és elindulunk befele.

Nehogy azt hidjétek nem vagyunk hírességek, csak annyira gyakran járunk ide, hogy már ismerünk mindenkit és persze minket is ismer mindenki.

Ahogy belépünk egyből a bár felé vesszük az irányt. Általában így szoktuk. Alapozunk egy kicsit és utána reggelig abba se hagyjuk a táncot. Nem mintha pia nélkül nem tudnák jól érezni magunkat, de azért na. Egy kis alkohollal minden jobb.

Ahogy oda érünk a pultos már teszi is elénk a megszokott italainkat. Tequila. Én csakis az erős piát bírom meginni. Nem bírom a kislányos piákat. Egy jó pár kör után már érezzük hogy kezd beütni a pia. Itt Havanna-ban az a jó, hogy nem kell sokat innod hogy érezd a hatást mivel mindig meleg van, így iszol egy keveset és már azt se tudod hol vagy. Ameddig a pultnál ülünk és lelkileg készülünk az est további részére, olyan érzésem van mintha valaki figyelne. Olyan mintha a szunnyadó sejtjeim és idegvégződéseim hirtelen életre kelnének. Elég különös érzés. Mintha egy teljesen ismeretlen energia járná át a testem minden zugát. Általában jók szoktak lenni a megérzéseim. Meghát olyan, mintha valaki lyukat akarna égetni a hátam közepébe. Megfordulok hogy hátha megtalálom aki figyel, de esélyem sincsen hiszen tele van a hely. Még az emeltre is felnézek, mivel ennek a helynek van még egy szintje, de ott se látok senkit. Nem foglalkozok vele tovább ránézek Adriana-ra akinel látom, hogy már kezd hatni az a három tequila.

-Készen állsz édesem?- kérdezi a barátnőm kicsit homályos teintettel.

-Nanáááá...- Kiabálom én is kicsit beindulva és már indulunk is a táncparkettre.

-Héééé mindenki úgy látom megjött a két királynő. Engedjetek egy kis helyet nekik hagy mutassák meg hogy is kell rázni.- Kiabálja Paulo a DJ aki már azóta itt zenél mióta mi is ide járunk.

Mi a barátnőmmel csak vigyorgunk egy nagyot, és tettetett gőggel indulunk el a táncparkett közepére ahol az emberek már kialakítottak nekünk egy kis helyet. Paulo egyből elindította az Orishas ismert zenénket ami a kedvenc.

Ahogy felcsendült az első dallam a testem mintha erre várt volna, felvette az ismert kezdő pozícíót, és már csak táncoltam. Mindent kizártam és csak a testemre és a zenére koncentráltam. Mint mondtam a tánc az életem. Csak ebbe tudom kifejezni hogy ki is vagyok igazából.

Ahogy táncoltunk egyszer csak megint éreztem hogy valaki figyel. Amikor táncolok nem szoktam semmire se figyelni csak hogy elengedjem magam. Viszont így elég nehéz. Nagyon sok mindenki szokott nézni miközben táncolok de ez most más. Felnéztem az emeletre mintha tudtam volna hogy ott kell keresnem az én kukkolómat. Ahogy felnéztem egy szinte fekete szempárba ütközött a tekintetem, ami egyből csapdába ejtett. Egy férfi volt. A fények megvilágították a helyet így tökéletesen szemügyre vehettem. Sötét borostálya tökéletesen keretezte szögletetes arcát, és dús ajkait. Barna haja tökéletesen beállítva, csak egy szemtelen tincs lógott bele az arcába. Egy fekete ing volt rajta, aminek a felső két gombja nem volt begombolva, így rálátást hagyott kidolgozott felsőtestére. Izmos teste majd szétfeszítette ingét. De azok a szemek. Úgy nézett rám mint egy ragadozó, mintha azt várná mikor csaphat le az áldozatra, ami ebben az esetben én lennék. Hiába próbáltam másfele nézni nem ment. Szemei mintha rabul ejtették volna az én zöld szemeimet, egyszerűen nem tudtam más fele nézni. Veszély. Ez érzem ahogy a szemeit nézem.

Nem tudom meddig nézhettük egymást, de ő az aki megszakítja a szemkontaktust, mivel valószínűleg én nem lettem volna rá képes. És ahogy elfordította a fejét mintha egy mosoly suhant volna át az arcán, de ezt nem tudtam jobban kielemezni, mivel a barátnőm hangja térített ki a kábulatból.

-Hé Sonia jól érzed magad, mintha pár percre átrepültél volna egy másik dimenzióba?...- néz rám kicsit aggódó tekintettel.- Azt se vetted észre hogy vége lett a zenének minden rendben?

-Ööö... Igen persze...- mondom ahogy leülünk a bárhoz hogy fel frissítsük magunkat.- Csak kicsit elbambultam ne haragudj..- mondtam tettetett mosollyal, mivel nem akartam hogy aggódjon.

-Jolvan csak olyan... fura voltál, de ha nincs semmi akkor jöhet a következő?- kérdezi mosolyogva szemöldökeit húzgálva. Nem akartam elrontani az estét hiszen szórakozni jöttünk ide.

-Persze mennyünk...- mondom felállunk és már rázzuk is a következő számra.

Az este folyamán többször próbáltam megkeresni a titokzatos férfit, de nem találtam így elkönyveltem magamnak, hogy biztos csak egy kanos férfi volt aki várta mikor szedhet fel vagy ilyenek. Nem foglalkoztam vele. Hajnal egy volt, amikor láttuk hogy szállingóznak az emberek hazafele, így mi is úgy láttuk hogy ideje indulni. Összeszedtük a holminkat és indultunk volna ki, de nekem már egy ideje eléggé kellet pisilni, így oda szóltam Adriananak:

-Várj még gyorsan kimegyek mosdóba mindjárt jövök várj meg kint....- kiabálom neki már a folyosó végéről ahol be kell fordulni a mosdó felé.

-Jolvan de igyekezz...- mosolyog én meg dobok neki egy levegőpuszit.

Bementem a mosdóba magamra zártam az ajtót és gyorsan elvégeztem a dolgom.

Épp kezet mostam, amikor egy szúrást éreztem a karomba. Hátra akartam fordulni, de olyan erős volt az a cucc amit belém szúrtak, hogy már csak arra lettem figyelmes hogy a földön fekszem és kezd elhomályosodni minden. Elmosódva hallottam ahogy valaki beszél.

-Ponlo en el coche ( Tegyétek a kocsiba )

Ez volt az utolsó dolog amit hallottam mielőtt teljesen elnyelt a sötét.