Veszedelmes Kuba

11.Rész

Az este folyamán végig Hugo mellett maradtam ahogy megígértem. Most is épp fogadtuk a gratulációt, de már elég régóta kell mosdóba mennem és tartogattam addig ameddig csak tudtam, de már nem bírtam tovább.

-Ki kell mennem a mosdóba...- súgom Hugo fülébe hogy csak ő hallhassa.

Rosszálló tekintettel néz rám, mire megnyugtatóan megsimítom a karját.

-Csak mosdóba megyek ne aggódj egy szempillantás alatt itt is leszek..- mondom neki, és meg sem várva válaszát el is indulok hogy megkeressem az illemhelyet.

Befordulok egy folyosóra ahol rengeteg ajtó volt. Elindultam és szerencsémre hamar meg is találtam a WC feliratú helyet ahova egy könnyed sóhaj kíséretébe léptem be. Abba viszont nem gondoltam bele, hogy ebben a ruhában hogy fogom megoldani a pisilést.

Ötször lefőttem mire sikerült végeznem.

Már indultam volna vissza, de amikor kiléptem hogy meg tudjam mosni a kezem, ott állt egy nő aki a tükörből nézett rám háttal nekem.

Egyenes hosszú fekete haja fenekét súrolta. Egy testhez simuló fekete estélyi ruha volt rajta, ami kiemelte formás alakját. Talán egy fél fejjel magasabb volt nálam. Szeme hasonló színű volt mint Hugoé, talán egy árnyalattal volt világosabb, olyan sötét szürke. Sugárzott belőle a megvetés és harag. Nincs problémám az önbecsülésemmel, de ez a nő gyönyörű volt.

Velem szembe fordult, majd keresztbe tette mellkasa előtt kezét, és egy gúnyos mosoly kíséretében rám nézett.

-Nem gondoltam volna, hogy Hugo az ilyen picsákat szereti....- mondja lenézően végig mérve tetőtöl talpig.

-Már megbocsáss, de ki vagy te hogy picsának nevezz... - kérdem tőle felháborodva.

-Blanca Navarro....- mondja, majd felém nyújtja kezét kézfogás képpen.

Áááááá.... Szóval ez az a nő, akivel egy évig együtt volt Hugo. Hirtelen el fog a hányinger és eszemben sincs viszonozni a kézfogást. Ezt ő is észre veszi leengedi a kezét ahogy önelégültem felnevet.

-Ne gondold azt hogy Hugo olyan sokáig a tiéd lesz...- mondja, majd egy lépést lép előre. Azt hiszi megfélemlíthet, de valami oknál fogva egyáltalán nem félek tőle.

-Csak idő kérdése és vissza fog jönni hozzám ezt garantálom... És akkor majd mehetsz vissza a nyomortanyába oda ahonnan jöttél.- mondja gúnyosan mosolyogva.

Kezd nagyon elegem lenni ebből a hülye kurvából, így kihúzom magam és magabiztosan nyugodt hangon szólok neki vissza.

-Jaj drágám nem gondoltam volna hogy ennyire gyenge az agyad. - mondom neki, mire lehervad arcáról a mosoly.

-Nem hiába hagyott ott téged Hugo.... Nem gondolod, hogy talán nem egy éretlen picsát akart maga mellett tudni hanem egy érett nőt. Tehát azt ajánlom neked, hogy ne fenyegetőzz mert mostmár én vagyok Don felesége így hatalmam van. Nem nehéz egy olyan kis pondrót eltaposni mint te az én pozíciómban....- mondom neki fagyos pillantással és meg sem várva a válaszát indultam el az ajtó felé ahonnan a vállam fölött még vissza szóltam.

-Azt ajánlom hogy tartsd magad távol tőlem és a férjemtől különben nagyon megbánod....

Mondom majd kisétálok az ajtón. Észre sem vettem, hogy eddig vissza tartottam a lélegzetem csak már akkor amikor hangos sóhaj hagyta el a számat. Nem tudom honnan jött ez a hirtelen bátorság hogy így vissza mertem neki szólni, de egyszerűen a düh elöntötte az agyam ahogy megtudtam hogy kicsoda és hogy azzal fenyegetőzött hogy vissza szerzi Hugot... Pedig elég veszélyesnek tűnt de ott akkor nem érdekelt.