Veszedelmes Kuba

3.Rész

Arra keltem fel, hogy a fejem iszonyatosan hasogat. Próbálom nyitogatni a szemem hogy hozzászokjon a hirtelen fényhez. Ahogy kitisztul a látásom észre veszem hogy nem a saját szobámban vagyok. Mire elért a felismerés gyorsan fel akarok ülni kevés sikerrel, mivel a hirtelen mozdulattól olyat nyilall a fejembe, hogy azt hittem menten elájulok . Az volt az első dolgom hogy lecsekkolom magam. Hála az istennek nem vagyok meztelen, még mindig az a ruha van rajtam ami tegnap.  A fejemen és a karomon kívűl nem fáj semmim. Látok egy pohár vizet az ágy melletti szekrényen, így iszok egy kicsit remélve hogy kicsit csillapítja a fejfájást. Kis idő elteltével érzem, hogy jobb így szemügyre tudom venni hol is vagyok pontosan. A szoba amibe vagyok hatalmas. A fekete, szürke és sötétkék színek dominálnak. Közvetlen előttem egy átlátszó üvegfallal elválasztott, két személyes zuhanyzó amit fekete márványból készítettek. Mellette pedig egy smink asztal hatalmas tükörrel beépített világítással. Hatalmas franciaágy két oldalán pedig, két kisebb éjeliszekrény szerűség. Három ajtót látok a szobában. Az egyik, ahogy elnézem valószínűleg az erkélyre vezet, a másik kettő pedig halvány lila fingom sincs, így kiválasztom az egyiket. Benyitok és egy hatalmas gardrób szoba. Talán kimerném azt is jelenteni, hogy nagyobb mint a ház amibe anyával lakunk....

És ekkor, amikor az otthonomon gondolkoztam ugrott be hogy basszus..... engem valószínűleg elraboltak, és anya meg Adriana biztos halálra aggódják magukat. Így gyorsan lenyomtam a másik ajtó kilincsét, ami hál istennek nem volt zárva. Próbáltam halk de gyors lenni.

Minél hamarabb el kell innen tünnöm.  Ahogy csak tudtam szaladtam le a lépcsőn közbe észre se véve hogy sós könnycseppek áztatják az arcomat. 

Nem a kiborulás ideje. Minél hamarabb ki kell innen jutnom. Mondogatom magamak miközben elértem a lépcső alját, és egy nagy amerikai stílusú konyhában találtam magam. Próbáltam nem sokkos állapotba kerülni, de elég nehéz volt annak a tudatában, hogy elraboltak és ki tudja mit akarnak velem csinálni. Még egyszer körbepillantottam mielőtt a sokk hatására el nem ájulok, amikor megláttam egy ajtót a nappalin keresztül.

Ezaz valószínűleg erre ki tudok jutni.

Rohantam is ahogy csak bírtam már a kilincsen volt a kezem, amikoris meghallok egy hangot mögöttem:

-Én ezt nem ajánlanám Miel...- szólít meg egy ismeretlen férfi hang.

Ettől a becenévtől édes borzongás futott végig a hátamon de próbáltam ezt az érzés kizárni. És ha ez nem lenne elég megint érzem. Amit a bárban, azt hihetetlen erőt ami csapdába ejt és nem tudok mozdulni.

Megfordulok és szembe találom magam azzal az igéző fekete szempárral és hirtelen..... hirtelen össze állt a kép. A bár, ahogy éreztem égető tekintetét magamon, ahogy rám nézett mint a vad a prédájára..... Végig ez volt a terve. Hogy elrabol. Hirtelen a félelmet és a kétségbeesést átveszi a düh és a harag.

Megindulok az ismeretlen férfi felé:

-Te rohad szemét.... Te idióta mocsok....- mondom miközben oda érek hozzá, és elkezdem ütögetni a melkasát.

-Mégis mi jogosít fel arra hogy fogj, és csak elrabolj te szemét....- mondom már szinte ordibálva. Nem védekezik, így lekeverek neki egy akkora pofont amilyet csak bírok.

Visszafordult felém és kicsit hátrahőköltem attól a haragtól, amit a szemében láttam. Nem gondoltam volna, hogy lehet ennél feketébb a szeme, de igen is lehet. Kicsit megijedtem. Picsát kit akarok hülyíteni, kurvára megijedtem. Itt vagyok én, egy végtelen nő egy ilyen izomisten pasassal szemben. Ha még valaki nem jött volna rá nem igazán jó arányok.

Azt hittem hogy meg fog ütni vagy valami de nem.

-Elég értelmes nőnek látszol Sonia, így remélem tudunk normálisan beszélgetni anélkül, hogy erőszakot keljen alkalmaznom mivel nem tűröm az engedetlenséget.- mondja egyre jobban közeledve, én pedig a hátrálás miatt megbotlok a szőnyeg szélében és beleesek a  fotelba.  A fotel két szélébe támaszkodik és olyan közel hajol az arcomhoz, hogy érzem a leheletét az arcomon.

-Ne merj még egyszer megütni, különben annak nagyon csúnya következményei lesznek..- mondja ellentmondást nem tűrő hangon, mire nyelek egy nagyot és bólogatok. Nem vagyok az a beszari fajta, meg nem igazán szeretem ha megmondják nekem mit csinálhatok, de ebben a helyzetben úgy éreztem helyesnek, hogy jobb ha nem ellenkezek. És talán így megtudom végre hogy miért is vagyok itt.

Az ismeretlen férfi akinek a nevét egyébként még mindig nem tudom nevét elrugaszkodik a foteltól, ezzel megnövelve köztünk a távolságot aminek valljuk be nagyon örültem. Oda sétál egy kisasztalhoz amin egy kristály üvegben valószínűleg whisky lehet, tölt magának majd komótosan leül velem szembe a fotelbe, egyik kezében a félig megtöltött pohár a másik pedig a szék karfáján pihen. Így, hogy kicsit lenyugodtam és ő is leült alkalmam nyílt egy kicsit szemügyre vennem az elrablómat. Haja és borostája ugyan olyan tökéletes mint a klubban. Egy fekete ing van rajta, és egy szürke szövetnadrág. Jobb kezét ahogy látom egy igen csak drága óra díszíti, hüvelykujján pedig egy furcsa kígyót ábrázoló gyűrű díszeleg.

-Tehát...- kezd bele teljes higgadsággal- ha bármilyen kérdésed is van most tedd fel őket.- mondja majd kortyol eggyet borostyán színű italából.

-Az elég sok van...- felelem kis gúnnyal a hangomban.

-Redben akkor kérdezz..

-Először is honnan tudod a nevemet?...

-Nagyon sok mindent tudok rólad Sonia..- villant meg egy sokat tudó mosolyt.

-Ez ne volt válasz a kérdésemre..- mondom keresztbetett karral egyik szemöldököm felhúzva.

-Nem... Tényleg nem...- mondja újra fel véve komoly arckifejezését.-

-Apád nekem dolgozott vagyis apámnak mielőtt meg halt. A Costa maffiának. Apám egyik legmegbízhatóbb embere volt, addig a napig amikor apád elárulta. Ellopott apámtól több kiló kokaint és pénzt. Amikor apám elkapta és számon kérte azt mondta azért kellett neki a pénz, hogy fizetni tudja a tánciskolát amibe jártál. Így apám meg a te apád megegyeztek, hogy apád törleszteni fog mindig egyes centet és fizette is addig, amíg meg nem ölték.  Erre az esetre ha valami történne apáddal kötöttek még egy egyességet. Ha apáddal véletlenül történne valami, vagy nem fizetné többet az adósságot úgy egyeztek meg, hogy akkor keressünk meg téged és te törleszted tovább apád adósságát. Plusz mivel engem, mint vezetőt nem igazán fogadnak el addig ameddig nincs feleségem, így apád és apám megegyeztek hogyha ez az egész bekövetkezik te leszel a feleségem. - fejezte be én pedig tátott szájjal hallgattam végig.

MI A PICSA TÖRTÉNIK ITT?????

Nem elég hogy apám a maffiának dolgozott, de még meg is lopta őket miattam, hogy tudja fizetni az iskolámat de még nekem is kell visszafizetnem az adósságot, plusz még hozzá kellene mennem ehhez a seggfejhez???? Ez kész vicc. Mégis hogy gondolták??!!

Újra elerednek a könnyeim, de most már nem érdekel. A sok új információtól úgy érzem, hogy menten felrobban az agyam. El kell tünnöm innen. Ki kell szabadulnom. Ahogy nagy nehezen felálltam, hirtelen olyan volt mintha több száz kiló lenne a testem, így térdeim összerogytak és elsötétült minden. Remek úgy látszik az ájulás lesz az új hobbim.