Veszedelmes Kuba

12.Rész

Olyan hajnali három lehetett, amikor elkezdtek szállingózni el az emberek.. Nem is bántam mert már a sok bájcsevelytől, meg a fáradságtól alig álltam a lábamon.

-Még ma éjszaka indulunk.....- mondta Hugo, mire értetlenül néztem rá hogy hova is akar indulni most ilyen későn.

-Mégis hova....?

-Meglepetés...- mondja egy kaján mosoly kíséretében.

Kiértünk a kocsihoz és én már alig vártam hogy kicsit nyugalomban legyek.

Nem is igazán érdekelt hogy hova is megyünk, mivel ahogy beszálltunk a kocsiba szinte rögtön elnyomott az álom. Nem tudom meddig aludhattam, már csak arra keltem fel hogy valami fura búgó hangot hallok. Kicsit megpróbáltam észhez térni. De amint realizáltam hol is vagyok, azt hittem szív infarktust kapok. Egy kibaszott repülőn voltam. Hirtelen nem kaptam levegőt. Nem magával a repüléssel van a bajom, hanem a bezártsággal. Nagyon nem bírom. Klausztrofóbiám van már nagyon kicsi korom óta. Ezt akkor vettem észre amikor kis koromban Adrianaval bújócskáztunk, és bebújtam a szekrénybe. Ahogy magamra csuktam az ajtót hirtelen nem kaptam levegőt, szorított a mellkasom és az ájulás határán voltam.

Na szinte ugyan azt érzem most is.

Egy körülbelül tíz négyzetméteres szobában repülés közben nem éppen megnyugtató. Próbáltam felkelni az ágyból, de olyan gyengének éreztem magam, hogy ahogy megpróbáltam fel állni a lábaim felmondták a szolgálatot és ahogy össze estem levertem egy vázát az ágy melletti kis éjjeli szekrényről, ami nagy csattanással tört össze a padlón. Nem is tudom felfogni minek is van egy rohadt váza a repülőn.

Mellkasomra téve próbáltam normalizálni szapora légzésem, de nem igazán sikerült. Egyre jobban éreztem azt hogy sötétül el minden.

Már alig voltam magamnál. Hirtelen hallottam hogy nyitódik az ajtó..

-Miel.....- mondja aggódva egy hang. Tudom hogy Hugo jött be mivel csak ő szólít így.

Hirtelen érzem hogy két kar fonódik körém, majd valami puhát érzek magam alatt. Biztos felrakott az ágyra.

-Ne aggódj ettől jobban leszel....- mondja, majd valami keserű kerek dolgot rak a számba. Valószínűleg nyugtató.

Pár perc után érzem, hogy normalizálódni kezd a légzésem és már nem is szédülök annyira, de a nyugtató olyan hatással volt rám hogy ahogy kicsit megnyugodtam el is aludtam.

Mire újra felkeltem már nem a repülőn voltunk.....

Egy tágas szobában ébredtem... Elegáns bútorok nagy francia ágy...Az ággyal szemben volt a terasz, amit nagy földig érő fehér függönyök takartak. Felálltam körbe akartam nézni egy kicsit. Volt egy kis reggeliző asztal a fürdő bejárata mellett. Tetszett, hogy itt nem volt olyan sötét minden mint Hugo házában. Tényleg jut eszembe Hugo.... Nem volt itt amikor felkeltem... Nem különösebben érdekelt. Elindultam szétnézni, amikor észrevettem egy kis cetlit az asztalon:

,, Gondolom már felkeltél. Van egy kis elintézni valóm, de nyolcra legyél kész. Valami szexi ruhát vegyél fel. Hugo"