Veszedelmes Kuba

5.Rész

Másnap a hasam korgására keltem. Az előző napok eseményei hatására el is felejtettem mikor ettem utoljára. Így felkeltem, el mentem gyorsan lezuhanyozni és bementem a gardróbba kiválasztani az aznapi ruhámat. Elég nagy volt a választék, de ahogy kiléptem az erkélyre megnézni milyen idő van egyből megcsapott a Havannai hőség, így egy egyszerű zöld lenge ruhára esett a választásom, és még kiválasztottam egy hozzá illő telitalpú magassarkú szandált. A hajam egy laza kontyba felfogtam, pár kósza tincset szabadon hagyva. A sminkeléssel nem foglalkoztam sokat, csak egy kis szempilla spirált ragtam fel. Elégedetten nézek magamon végig. Az előző napokhoz képest elég jól festek. Már hál istennek a szemeim sincsenek feldagadva.

Késznek ítéltem meg magam, így elindultam a konyha felé. Nem tudom jól-e emlékszem, de mintha végig kellene menni a folyosón le a lépcsőn ééééés... Igen már látom is a konyhát.

Ahogy leérek egyből a hűtő felé veszem az irányt hátha találok valami ehetőt, hisz ezek az emberek is esznek valamit nem?! És mielőtt kérdeznétek, az embereken a sok fegyveres gondolom testőröket értem. Ahogy kinézek az ablakon kapásból vagy négyet látok.

Ahogy kinyitom a hűtőt egy hangot hallok meg a hátam mögül:

-Esetleg segíthetek kisasszony?- hallok meg egy női hangot.

Ahogy ijedtemben megfordulok egy idős körülbelül a hatvanas éveiben járó idős hölgyet pillantok meg. Gondolom ő lehet Maria a házvezetőnő, akit Hugo említett. Öltözéke letisztult, egyszerű haja pedig egy elegáns kontyba van feltűzve.

-Igazából valami ételt kerestem...- mondom mosolyogva, mivel ez a nő nem ártott nekem semmit, így nem fogok vele bunkózni. Arról meg nem tehet hogy a főnöke pedig az.

-Ha vár még egy kicsit akkor gyorsan összeütök magának egy rántottát.- mondja.

-Köszönöm- felelem egy hálás mosoly kíséretében, és leülök a pulthoz hogy ne legyek láb alatt.

-Egyébként Sonia vagyok.

-Én pedig Maria, és nagyon örülök hogy megismerhetem.

-Jaj kérem csak nyugodtan tegezzen hisz ön az idősebb.- felelem zavart mosollyal.

-Akkor úgy gondolom te is hívhatasz nyugodtan Marianak.- mondja és közben már elém is rakja a kész rántottát.

-Köszönöm....Nagyon finomnak tűnik...- mondom és már be is veszem az első falatot a számba. Mennyei......

-Nos nem tudom Hugo el-e mondta neked a mai tervet, de azért elmondom én is.... Körbevezetlek majd a házban és a birtokon, megmutatok neked mindent amit tudnod kell, hogy mi hol van utána pedig elkezdjük megszervezni az esküvőt, és este vacsorázol majd Mr. Hugoval. A többit meg majd úgyis megtudod ha eljön az ideje.

Nem szeretem ha kiosztják nekem hogy mit csinálhatok, meg hogy mikor kell csinálnom, de nem haragudhatok ezért Mariára, mivel valószínűleg csak a feladatát végzi ő is amit MR.HUGO kiadott neki. Utálom azt az embert. De nem kell sokat várni és reméljük megváltozik a helyzetünk, és magamba tudom majd bolondítani. Nem tűnik olyan megvezethető embernek de egy próbát megér. Jobb, mintha csak tétlenül ülnék és várnám hogy esetleg valamikor szabadon enged. Így legalább több esélyem lenne.

Így nem ellenkeztem csak mosolyogva bólintottam. Miután végeztem, Maria egyesével megmutatta minden kis zegét zugát a háznak.

-Ez Mr.Hugo dolgozószobája.. Általában itt szokott dolgozni, valamikor eléggé bele tud merülni a munkába így nem szereti ha megzavarják... Sőt egyenesen utálja.- mutat egy nehéz tölgyfa ajtóra.