Veszedelmes Kuba

4.Rész

Újra hatalmas fejfájással keltem. Alig tudtam kinyitni a szemem. A szobában félhomály volt, így ez sem segített a tisztán látásban. Próbáltam kinyújtóztatni elernyedt végtagjaimat kisebb nagyobb sikerrel. Reméltem, hogy az egész hogy elraboltak egy rossz rémálom és otthon a szobámban ébredezek,de sajnos nem így van. Ugyan abban a szobában vagyok. Ahogy sikerült kicsit észhez térnem, hirtelen megláttam egy alakot ülni az ágy melletti fotelba.

-Jézusom...- kapom a szívemhez a kezem ahogy meglátom elrablóm a székben.

-Muszáj állandóan a semmiből felbukkannod?- kérdezem.

-Tudtommal ez még mindig az én házam ahol azt csinálok amit akarok, akkor amikor akarok.- mondja rezzenéstelen arccal.

Hirtelen beugrott az ájulásom előtti sok információ, köztük az is hogy apám megegyezett ezekkel a seggfejekkel, hogy hozzá kell mennem ehhez az emberhez. Na hát azt leshetik. Józan eszem maradékát összekaparva az ágy szélére ülök, és egyenesen az elrablóm átható éjfekete szemeibe nézek, ami még most is csapdába ejt.

-Figyelj....- kezdem halk hangon.- Még a nevedet sem tudom. És csak hogy tisztázzuk, nem fogok hozzád menni. Se most se máskor. Ami pedig a tartozást illeti, mond el mennyivel tartozott még az apám, és részletekben törleszteni fogom. De azt ne várd, hogy hozzá mennyek egy olyan emberhez, akit nem ismerek és még el is rabolt..- fejezem be mondadóm, és továbbra sem veszem le a szemem róla.

Azt azért be kell valljam elég helyes pasi. Biztos vagyok benne, hogy minden nő egyből ledobja a bugyiját ahogy meg látja. Talán még soha nem találkoztam nála helyesebb pasival. Bevallom érzek valami láthatatlan vibrálást kettőnk között. Valami láthatatlan vonzalmat amit nem értek, hiszen nem is ismerem ezt a férfit. Viszont annyit tudok, hogy a legnagyobb maffia feje és veszélyes alak, akibe eddigi meglátásom szerint egy csepp együttérzés sem szorult. Így csakis ezt kell szem előtt tartanom, meg persze azt hogy minél hamarabb haza juthassak.

-Hugo Costa vagyok a Costa maffia feje és vezetője.- feláll és elkezd felém sétálni, mire elkezdek hátra fele mászni az ágyon.

-Az pedig hogy hozzám jössz, az nem kérdés volt hanem csak a tényeket közöltem veled. Ez így lesz és kész- mondja, és már a hátam az ágy támlájának ütközött, de ő még mindig csak közeledett. Nincs már hova menekülnöm. Egyre csak közelebb és közelebb jön, mire már csak egy leheletnyi távolság van köztünk. Oda hajol a fülemhez és lágyan belesuttog. Leheletétől borzongás járja át a testemet amitől libabőrös leszek.

-Szóval ha akarod ha nem ez lesz.- suttogja a fülembe a szavakat, majd hirtelen feláll zsebre rakja a kezét és jéghideg tekintettel néz rám.

-Holnap elkezdjük az esküvői előkészületeket. Úgy lesz minden ahogy te szeretnéd, a pénzel pedig ne foglalkozz. Nem leszek itthon holnap mivel van egy kis elintézni valóm, így Maria a házvezetőnő fog körbe vezetni a birtokon és a házban és mindent el fog mondani amit tudnod kell, de este szeretném ha megbeszélnénk az elkövetkezendő időszak további részleteit... A gardrób fel van töltve ruhákkal, azokat nyugodtan hordhatod. Egyenlőre nem mehetsz el a birtokról, de ezt is megbeszéljük még. Ha csak egyszer is megpróbálsz elszökni, akkor ne feledd hogy ki vagyok, és hogy nem telne bele sok időbe és megtalállak. Szeretném ha gondolnál a családod biztonságára, mivel ez most teljes mértékben tőled függ...  - mondja, és azzal ki sétál az ajtón meg sem várva a válaszomat.

Döbbenten nézek a becsukott ajtóra még egy ideig, és próbálom feldolgozni az előbb történteket és hallottakat. Tehát azt mondja hogy hozzá kell mennem mindenképp, mert hogyha nem akkor megöli a szeretteimet??? Ezt nem tudom el hinni.

Érzem hogy megint könnyek áztatják az arcomat. Nem szokásom sírni. Sőt nem is igazán szeretem kimutatni az érzéseimet, csakis a táncon keresztül, de most valahogy nem tudok magamon erőt venni hogy vissza tartsam könnyeimet.

Két választási lehetőségem van.

Megpróbálhatok megszökni. Vagy nem sikerül és akkor rögtön lepuffantanak, vagy ha még sikerülne is akkor Hugonak nem kellene több egy óránál és megtalálna, és akkor anyám és Adriana is veszélybe kerülne. És ezt nem szeretném megkockáztatni, mivel nem úgy tűnik mintha viccelne ez az ember.

Így már csak egy lehetőségem maradt.

Elfogadom a tényeket, miszerint hozzá kell mennem egy olyan emberhez aki valószínűleg egy kegyetlen hidegvérű gyilkos. Talán még abban reménykedhetek, hogy egy nap elenged vagy ha nem is legalább anyáékat láthatom még. Bármennyire nem akarom ezt az egészet muszáj megtennem a családom védelme érdekében.

Így muszáj összeszednem magam és előcsalogatni a régi önmagam, mert ha továbbra is ilyen gyenge maradok az nem sok jót jelent rám a jövőre nézve.

Így könnyeimet letörölve felálltam és a fürdő felé vettem az irányt, hogy kicsit felfrissítsem magam. Jót fog tenni egy forró zuhany, mivel nem tudom mióta vagyok itt, de még mindig ugyan az a ruha van rajtam mint a klubban.

Én olyan nő vagyok aki szeret adni a megjelenésre. De nem azért mert érdekel más véleménye, hanem azért mert magamnak akarok tetszeni. Viszont ahogy belenéztem a tükörbe azt hittem menten elájulok. A szemfesték elkenődve, a szemeim felvannak dagadva a sírástót, a hajam tiszta kóc.

-Atya isten.... tényleg kell az a zuhany... mondom a saját tükörképemnek.

Gyorsan ellenőrzöm hogy be van e csukva az ajtó, mivel nem szeretném ha bárki bejönne amíg zuhanyzok, mert az átlátszó zuhanykabinnak köszönhetően aki belép az ajtón egyből rálátása nyílik a zuhanyra. Így inkább nem kockáztatok.

Amikor már kétszer is leellenőriztem, hogy nem tud bejönni senki levetettem a ki tudja hány napos ruhám és megengedtem a forró vizet.

Ahogy beálltam alá egyből éreztem is, mintha több kiló kosztol szabadulnék meg.

Amíg a zuhany alatt állok és hagyom hogy át áztassa minden egyes pórusomat a forró víz, hirtelen támadt egy remek ötletem. Egy nőnek mi is a legnagyobb fegyvere???Hát a külseje. Mi lenne ha megpróbálnám magamba bolondítani Hugot. Hiszen akárhogy is, és ezt most nem nagyképűségből, eddig egy pasi sem volt immunis a csábításomra. Hisz ő is férfi. Talán tényleg sikerülhet, és ha magamba bolondítom talán rá tudom venni hogy elengedjen. Sikerülnie kell, hiszen mégse ülhetek ölbetett kézzel arra várva. hogy egy nap talán majd elenged.

Ezzel a tervvel kicsit viszajött az önbizalmam. így kicsit magabiztosabban szálltam ki a zuhany alól. Gyorsan magam köré csavartam egy törölközőt és benyitottam a gardróbba. hogy találhassak egy olyan ruhát amibe aludni tudok. Ahogy kinyílt az ajtó rendesen hallottam ahogy koppan a padlón az állam a döbbenettől. Telis tele volt szebbnél szebb ruhákkal. Végig sétálok a ruhákkal teli polcok között, amikor megakad a szemem egy fiókos szekrényen. Oda megyek és ahogy kinyitom rengeteg szexi csipkés fehérneműt pillantok meg.

Hmmmm. Úgy látszik Mr.Hugo szereti a csipkét. Kár hogy soha nem fogja rajtam látni ezeket.

Visszatolom a fiókot keresek, valami alvó ruhát és mivel elég álmos vagyok bebújok a takaró alá és el is alszok mit sem sejtve mi vár rám holnap.