Je t'aime

5.fejezet

𝑪𝒉𝒂𝒓𝒍𝒆𝒔 𝑳𝒆𝒄𝒍𝒆𝒓𝒄

Az elsötétített hotel szobában ébredtem a telefonom fülsiketítő hangjára. Néha úgy érzem,hogy kivágom az ablakon. Az iPhone ébresztője a sírba visz.
Felkaptam egy fehér rövid gatyát,és a szokásos a Ferraris pólómat, majd Charlotteval együtt reggeliztünk,aztán útnak indultunk Dörgicsére.
Fontos nap volt a mai,hisz pár óra múlva eldől,ki indul a rajtrács első helyéről. Muszáj javulni a csapatnak,mert különben akármennyire is fáj,át kell gondoljam,hogy aláírom-e a szerződés hosszabítást.
Amióta az eszemet tudom,a jelmondatom: Forza Ferrari Sempre!(Forza Ferrari örökké) De fáj az,hogy az álom csapatommal nem tudok világbajnokságot nyerni. Haladni,fejlődni szeretnék. Na,majd meglátjuk.

○ ○ ○

Felgördültem a murvára,s Anna pár másodperc múlva jött is. Charlotte rögtön mosolyogva hátra ült,így a másik lány ülhetett mellém. Kétség nem fér hozzá,hogy az egyik legjobb barátom a  monacói lány.A ringhez érve kissé idegesen felcsaptam a fejemre a 16-os számú piros sapkát,ami a lányoknak is feltűnt. Lotte végig simította Anna karját,majd kettesben hagyott minket.
A magyar lány,aggódva szegeztem rám a zöldes-kék szemeit. Gyönyörű volt ma is. Egy fehér selyem, comb középig érő ruhát viselt,enyhén göndör haja,a vállán pihent. Fején pedig egy ugyan olyan sapka volt,mint az enyémen.

-Baj van?-

Kérdezte aggódva.

-Nem,semmi...-

Sóhajtottam.

-Charles,megértem ha nem akarod nekem elmondani,de akkor legalább beszélj valakivel. Nem mehet a versenyed rovására!

-Nem,nem. Tökéletesen megbízok benned. Csak... félek.-

Mondtam ki kissé megkönnyebbülve a megfelelő szót.

A lány szemei megenyhültek,majd kikötötte csípőjét rögzítő biztonsági övet,s gyengéden a nyakamba helyezte a kezeit,a mellkasa pedig az enyémhez szorult. Mélyen beszívtam az édes,de még is savanykás illatát. Megnyugatatott,és felcsigázott.

-Ha bármikor félsz valamitől-

Kezdett bele mondandójába,s visszahelyezkedett az ülésére.

-Csak hunyd le a szemed,és lassan lélegezz. Figyel a tested minden egyes mozzanatára,a szíved dobogására.-

-És gondolj arra,hogy mennyire szeretünk!-

Mosolygott rám azzal a gyönyörű mosolyával.

-Fuhh,köszönöm...

Néztem rá megkönnyebbülve,majd kiszálltunk az autóból.

○ ○ ○

Bemutatkoztam Anna családjának,és szereztem nekik gyorsan paddock belépőt. Az öccse nagyon menő kis krapek. Sok erőt adott most egy reménnyel teli kis fiú. Na,meg persze a nővére...
A három csaj a boxban marad,és jó kedvűen nevettek valamin, a fejükün piros fejhallgatóval. Utoljára ránéztem Annára,majd a tekintetünk találkozott,s a lány sietve lépett oda hozzám.

-Megcsinálod,csak bízz magadban!-

Suttogta az a nyakamba,miközben a makulátlan fehér ruhája az én overálommal gyűrődött.Nyakára tettem a kezeim,majd az arcára próbáltam egy puszit adni,de a gesztus végül a szája szélére csúszott.... Na,basszus,ezt elsiettem...
A lány zavartan eltűnte tincseit,maj visszasietett Isaekhoz,akik visongva ugráltak össze vissza.

○ ○ ○

Féltem... az utolsó gyors köröm következett. 2 perc volt hátra,nem volt vesztegetni való idő.

-Oké, Charles,indulhatsz!-

Kaptam az utasítást Xavitól a rádión keresztül.

Sorra vettem a kanyarokat,a szívem a torkomban verte a ritmusát. Majd az utolsó egyeneshez értem. Behunytam a szemem,hallgattam a szívemet,s az autó csodálatos hangját. Tövig nyomtam a gázt.Csak én,és az autó. Átszeltem a fehér vonalat,majd jött is a rádióból a beszámoló:

-P3 Charles,P3! Jó kör!

A szívem lassan vissza nyerte a normális ritmust,és visszavezettem a boxba. Megnyugodtam... Jó pilóta vagyok. Nem adom fel a WDC-ről dédelgetett álmaim.

○ ○ ○

Fotózkodtam Maxel és Danielel,aztán Pierrel is egymás nyakába ugrottunk,ugyan is 4. Helyen végzett. Eljött a mi időnk. Anthonie velünk van....Páran kijöttek gratulálni,majd miután eltűnt a tömeg,Annát vettem észre. Féloldalas mosollyal állt előttem,majd oda léptem hozzá,és megöleltem.

-köszönöm!-

Hebegtem.

-ugyan,semmiség Leclerc!-

Mosolygott bele hallhatóan a mondatba

○ ○ ○

Lassacskán elköszöntem mindenkitől,majd Charlotteval elindultunk a fülledt kora este vissza az autóhoz.
Pár rajongónak még eleget tettem egy-egy selfivel.Most nem esett nehezemre az őszinte mosoly.Naplementében vezettem vissza a légkondicionált Ferrarival a szállodába. Csendben telt az út. Anna a családjával ment,szóval ketten maradtunk Lotteval.

-Örülök,hogy újra boldognak látlak. Nem szeretném,ha esetleg miattam lennél magad alatt.-

Szólalt meg a lány,és végig simított a karomon.

-Nem,dehogy. Sikerült tovább lépnem a múlton. De te akkor is egy csodálatos ember maradsz a szememben.-

Pillantottam rá egy mosollyal.

-Te is! Szeretlek!-

Görbült felfele a szája.

-Én is Charlotte. Én is!

《Sziasztok,itt volna az 5.fejezet.Tudom,rég nem volt rész,és ez kicsit rövidebb lett most,de megfogadgam,hogy nem erőltetem magamra az írást. Ettől függetlenül természetesen folytatom a könyvet,csak nem biztos,hogy minden héten lesz új fejezet. Köszönöm minden kedves olvasónak a könyvemre szánt időt! Még ma kiteszem a következő részt. Kinek,hogy tetszett a spanyol futam?》