Je t'aime

27.fejezet

𝑩𝒊𝒕𝒕𝒆𝒓 𝑨𝒏𝒏𝒂

Amióta Charles bevalotta az érzéseit azzal a gyönyörű és kissé elérzékenyítő költeménnyel,azóta minden lenyugodott körülöttünk és boldogabb vagyok mint valaha. Az orvosok intése ellenére,egy elég súlyos baleset után,törött csontokkal,de hozzám sietett,hogy a kis papírkájára vetett mondatokkal rendbe hozzon mindent. Hát bevallom. Sikerült.A fiú mindennapi levakarhatatlan édes mosolya,pörgése,motiváltsága és apró figyelmességei felém,azt jelzik vissza nekem,hogy ő is hasonló képpen érez,s ennek a gondolata,érzete még jobban feldob. Néha már annyira jól érzem magam,hogy olyan mintha a mérhetetlen öröm kirobbanna belőlem.

Pár napot még maradtunk Belgiumban,aztán Monacóba mentünk,mivel Charles nagyon szeretett volna már bemutatni a családjának és amúgy is pihenésre volt szüksége,amire az otthona tökéletesnek bizonyult. Forma 1-ben elkezdődött a 3 hetes nyári szünet,de nekünk igazából ez nem számított,mert Charles az idei,2023-as szezonban,már nem ülhet autóba. Teljesen fel kell épülnie. Ameddig pedig ő nem versenyezhet,addig a helyét Alex Albon,az én egyik legjobb,sőt azt hiszem kijelenthetem,hogy legjobb barátom veszi át. Nagyon örültem a Williamsas fiú sikerének,mert az utóbbi időben,kifejezetten jól teljesített az amúgy nem kiemelkedően gyors autóval. Viszont így lehetősége nyílt megvillogtatni a tehetségét. Az ő üresen hagyott ülését pedig Mick Shumacher,azaz kicsi Mick foglalhatja el. Nem beszéltem még sokat a német fiúval,de nagyon szimpatikus és szerintem ideje volt vissza keverednie a rendszeres versenyzésbe.
Láttam Charleson,hogy megviseli a száguldozástól távol töltött idő,de próbáltam elterelni a gondolatait,hogy minél kevesebbet örlődjön azon,vajon vissza kapja-e az ülését. Mivel ha Alex kimagaslóan teljesít,a Scuderia Ferrari szinte biztos,hogy leszerződteti a fiatal tehetséget a következő szezonra is. Carlosnál már ingoványabb a talaj. Az Audi érdeklődik iránta,így lehetséges,hogy elmegy a csapattól. Nem csodálnám,hisz nehéz Charles Leclerc mellett kibontakozni. Nem is tudott. De így új útra térhet. Véleményem szerint Charlesnak nincs mitől félni,hisz amennyi ideig kitartott a Ferrari mellett,az tisztelendő. Nem hagyta ott őket mikor a nehézségek jöttek. Ezért minimum biztos helyet érdemel. Ezt a piros lovas csapat is jól tudja. De ez még a jövő zenéje.

Éppen ereszkedtünk a géppel Monacóba. A fiú mellettem aludt,ìgy megpróbáltam óvatosan ébresztgetni. Őszintén szólva görcsöltem egy kicsit azon,hogy Mrs. Leclerc,Pascale és Lorenzo hogy fogadnak majd,mivel Arthurt már ismerem. Féltem,hogy nem tartanak majd szimpatikusnak,de úgy voltam vele,hogy önmagamat adom. Charles is abba szeretett bele. Ennél többet nem tehetek. A többi rajtuk múlik. Illetve amiatt egyenesen extázisban voltam,hogy visszatértünk Monte-Carloba,mert imádtam itt lenne,még úgy is,hogy legutóbb nem alakult minden a terv szerint... De legfőképpen azért vártam ezt az egészet,mert Charles annak idején megígérte,hogy elhoz,hogy vele jöhetek,hogy megmutatja az otthonát. És most végre beteljesedik ez a vágyam is,az ő ígérete.

-Szívem.-

Hintettem apró csókokat a borostás arcára.

-Landolunk.-

Mondtam,mire kómásan nyitogatta a szemeit és mosolyogva csókolt meg az ébredését követően.

-Jót aludtál?-

Kérdeztem bele túrva az elaludt méz barna tincseibe.

-Nagyon mon chèri! De a saját ágyamban,téged ölelve jobban fogok!-

Jelentette ki édesen franciául. Imádtam,hogy vele ezen a nyelven kommunikálunk. A francia nyelv az összesnél gyönyörűbb és a legtöbben körülöttünk nem értették. Ezért is volt számomra különleges. Nem beszélve ezekről a becézésekről...