𝑩𝒊𝒕𝒕𝒆𝒓 𝑨𝒏𝒏𝒂
Az idegen szoba,meleg ágyában,a hasamon szétterülve ébredtem fel. A nap bevilágított minden szegletet,a sötétítő függöny már nem takarta az óriási üveg ablakot. A mellettem lévő hely üresen,s gyűrődötten állt. Kissé csalódottan konstatáltam,hogy Charles elment valahová. Telefonomat vettem kézbe,aminek a zár képernyőjén 10:30 volt kirajzolódva. Egészen sokáig aludtam,ami az elmúlt napokból kifolyólag nem túl meglepő.
Gondolat menetemet a kezemben rezgő készülék zavarta meg,ami csak úgy zúdította rám az olvasatlan értesítéseket. Basszus,Lewis!
Lewis Hamilton:11 nem fogadott hívás,Pierre Gasly:6 nem fogadott hívás,Lando Norris:4 nem fogadott hívás.
Idegesen haraptam rá az alsó ajkamra,s meg sem nyitva a szöveges üzeneteket,rögtön azt tárcsáztam,aki tegnap elhozott. Első csöngés után már ideges hangját hallottam a vonal másik végéről.-Anna,te meg hol vagy? Minden rendben?-
Zúdította rám a teljesen logikus kérdéseit.
Csönd. Majd miután felkészültem arra,hogy meg fogom őrjíteni az igazság feltárásával,bele kezdtem.
-Charlesnál aludtam...-
harapdáltam a száraz ajkaimat.
-Semmi bajom,csak elfe..
De még mielőtt befejezhettem volna a mondatot,a férfi közbe szólt.
-Meg fogom ölni!-
Majd felkapta a valószínűleg a kocsijához tartozó kulcsokat,aminek ideges zörgését még én is hallhattam.
-Lewis,ne! -
-Minden rendben van!-Úgy véltem hallani,hogy lenyugodott kicsikét,aztán nagyot sóhajtva felém intézte a szavait.
-Ugye nem bántott?-
-Nem!-
-Megbeszéltetek mindent?-
Majd lehalkította a hangját.
-Vagy csak az ágyban tevékenykedtetek ugye?!
-Hát,öhm...-
köhintettem egy kelleténél nagyobbat.
-Értek mindent!-
Ahogy ezeket kimondta,fogadni mertem volna,hogy fülig ér a szája.
-De nyugi,lerendeződött minden. Úgy érzem,már megbékélt...-
-Igazad volt!-Hiába próbáltam teljes erőmmel a beszélgetésre öszpontosítani,fél szemmel az ajtót lestem,a másik felem,pedig a kócos hajam birizgálásával volt elfoglalva.
-Mindig igazam van!-
-Elmenjek érted,vagy Monacó hercege szíveskedik haza hozni?-Kérdezte gúnyolódva,miközben a kávé gépe hangját hallottam.
-Szerintem elvisz,csak egyenlőre még nem tudom hol van.-
-Te haza mentél apához?-Jöttem rá meglepődve,hogy apát bizony egyedül hagytuk elég sokáig,de szerintem nem bánta.
-Igen!-
-Mikor megérkeztem,már a tv előtt aludt egy sörrel a kezében.-Mesélte röhögve a történteket,mikről bizony lemaradtam,mivel Charles Leclercel szexeltem...
-Aztán egész este vártam,hogy hívj részegen valami fiú szobájából,vagy halljam ahogy kattan az ajtó és becsörtetsz.-
Vette feljebb a hagerejét,s rosszalló hangnemre váltott.
ESTÁS LEYENDO
Je t'aime
FanficOtt állt ő,akit pár éve még csak a telefonom képernyőjén láthattam,most pedig éppen házunk előtt álldogál hétköznapi ruhában,és válogatott francia káromkodásokkal forgolódik össze vissza.... De valahogy sosem a hír neve volt számomra a legfontosabb...