Je t'aime

12.fejezet

𝑩𝒊𝒕𝒕𝒆𝒓 𝑨𝒏𝒏𝒂

A fiú nem akart engedni a szorításból,s mire levette rólam mocskos kezeit,s cigaretta füst ízű száját,Charlest pillantottam meg,aki könnyes tekintettel szállt be az autójába. Paul csak vigyorogva nézte,ahogy a járműhöz futok,s az ajtót ráncigálom. De a fiú nem nézett rám. Rezzenéstelen orcával várta meg,míg feladom,s kitolatott a murvás parkolóból. El sem tudtam képzelni mekkora fájdalmat okoztam neki. A tüdőm összeomlott,s a földre roskadtam. Potyogtak a könnycseppek a szemeimből,eláztatva ezzel az egész arcomat. A másik fiú,csak oldalba rúgott,majd ott hagyott a földön. Egy világ omlott össze bennem. Az a világ,amit eddig építgettem,s naivan azt gondoltam,hogy ez most erősebb mint valaha. Pedig elég volt egy neki egy kis lökés,és porba dőlt az összes országa.

-Anna!-

Futott felém a williamsas fiú.

-Alex,nem érdeklem többé,fájdalmat okoztam neki. Pedig én nem akartam.Szörnyű ember vagyok!-

Bőgtem fulladozva a férfi vállába.

-ssss,nyugodj meg! Mindent megoldunk!-

Majd felkapott a derekamnál,én pedig köré fontam a lábaimat,és a fekete Mercedes felé vettük az irányt. Alex nem engedett el a saját szombámba,s mikor kiderült,hogy Charles már egy másik szoba lakója,csak még jobban elvesztettem a reményemet. Elmeséltem mindent a szőke fiúnak,de nem éreztem jobban magam. Ezt persze nem akartam neki mondani. Ő mindent megtett. Végül az ölelő karjaiban nyomott el a nem túl nyugtató álmok világa.

○ ○ ○

Vörös szemekkel,s a szempillaspirálom maradékával néztem meg a tükörben látott képemet. Alex még aludt. Hajnali 5 órát mutatott a digitális szobai óra. Az éjjel folyamán nem sokat aludtam. De hát ezek után képtelen voltam átadni magam a nyugalomnak.
Lemostam a fekete foltokat a szemem alól,majd elmemtem futni. A feszültség egy része elhalványult végre,így 10 km után,visszatértem a hotelba.

-Jó reggelt!-

Próbáltam egy mosolyt erőltetni az arcomra,de inkább vicsorítás lett belőle.

-Egy ideig hanyagold a mosolygást-

Nézett rám álmosan a fiú.

-merre voltál ilyen korán?-

Feküdt vissza a fehér párnákra.

-Futottam-

-Uuu,de utálok futni. Csak George tud néha rávenni,de amúgy belehalok 3 km-be-

-Majd megedzetlek. Jöhetsz a tini tájfutó táborba-

Veregettem meg a vállát,amire a fiú,csak a középső újját mutatta fel válaszul.

Valami elfogadhatót varázsoltam az elgyötört testemből,aztán mű mosollyal az arcomon indultam el reggelizni. Nem fogok hazudni. Össze zabáltam mindent amit kívántam. Alex,s George,csodálkozva nézték,mikor már a harmadik csokis fánkba haraptam bele. De hát valamivel tompítanom kellett a melkasomban érzett lyukat,így mikor körbe kémleltem az egész éttermet,s még így sem találtam azt a személyt,akinek most a jelenlétére,s bocsánatára vártam,a negyediket is a számhoz emeltem. Üresnek éreztem magam. Hogy fogok Charles nélkül boldogulni?

○ ○ ○

A magyar verseny hétvége utolsó napja. A williams garázsában ücsörögtem,s vártam,hogy vége legyen a felvezető körnek. Charlesnek nagy esélye volt a mai győzelemre,mivel az ő markában volt a pole pozíció. A lámpák felvillantak,majd egyszerre eltűntek,s a mezőny elrajtolt.