𝑪𝒉𝒂𝒓𝒍𝒆𝒔 𝑳𝒆𝒄𝒍𝒆𝒓𝒄
Elvarázsol ez a lány...azon az estén,ez tudatosult bennem. Ott szuszogott mellettem ártatlanul,és teljesen bele olvadt a csendbe...
Hirtelen felindulásból,kitettem a parton készült képek közül egyet.a legszebbet. Hadd lássa a világ,hogy valaki igen is boldoggá tesz most. Bár nem kerítettünk sort a tipikus leszel-e a barátnőm beszélgetésre,szerintem ide nem szükségesek szavak. Mindketten érezzük ezt a megmagyarázhatatlan mámort._________________________________________
Charlesleclerc
♡
Liked by charlottesiine,arthurleclerc and 1 246 75 othersPierregasly álom pár!
Arthurleclerc gratulálok!
○ ○ ○
A srácokkal még egy hétig maradtunk a Balatonnál. Sokat strandoltunk együtt,és még bringa túrára is elmentünk.
Lando végül a Veszprémi kórház sürgősségi osztályán kötött ki,mert ki ment a bokája... Az edzője eléggé mérges volt. De hát ő egy nagy gyerek. Nincs mit tenni.Annánál töltöttük az éjszakákat,és kettesben is volt 1-2 napunk. A családjával vacsoráztunk egyik este,én meg videochaten keresztül bemutattam Arthurnak.Pierrevel,Kikaval,és Landoekkal töltöttük az utolsó napunkat,mert a többiek már elhagyták az országot.Ebédelni mentünk Köveskálra. A hely nagyon szép volt. Anna és Pierre között foglaltam helyet. Steaket fogyasztottam petrezselymes krumplival.
Anna az ebéd közepén,ilyedten szaladt a mellék helyiség felé a fehér köveken. Könnyed zöld ruhája hátulját fogta,és elnézést kérve futott az emberek között.Kérdőn néztem a lányok szemébe,mert nem tudtam mi baja. Ha hányni kéne,nem fogná a ruhája hátulját. Luca felpattant Lando és Francesca közül,s a lány után sietett. Francesca aggódva nézte Luca szőke tincseit távolodni,de a maradás mellett döntött.Nem haboztam túl sokat,a női WC felé vettem az irányt. Furán néztek rám az emberek,hogy én még is mi a francot keresek ott,de csak intettem nekik párat,majd berontottam abba a részbe,ahol a két ismerős hangot véltem felfedezni.Pár percig hallgattam a beszélgetésüket,de magyarul mondták ki a szavakat,amit ugye én nm értek. Kopogtattam a halvány zöld ajtón,de Anna csak valami olyasmit mondott,hogy Foglalt.
-Én vagyok az Anna!-
Szóltam be kicsit ingerülten,de aggódó hanggal is egyben.
Ki hallatszott ahogy összerezzennek,és suttognak egymásnak valamit magyarul,aztán nyílt a zár,Luca gyorsan kinézett,beengedett,majd visszazárta az ajtót.
-Kicsim,ugye nincsen baj? Hánytál? Vagy mi történt?-
Egymásra nézett a szőke és a barna lány,majd Anna végül megszólalt.
-Semmi bajom,csak egy kis kellemetlenség történt...-
És egy mosolyt erőltetett az arcára.
-De akkor miért futottál be Ide?-
Húztam fel a szemöldököm kérdőn.
A lány szaggatottan kifújta a beszívott levegőt,majd szólásra nyitotta a halvány rózsaszín ajakait,és a fejét felemelte. Rámnézett,és láttam,hogy pár perccel ezelőtt,könnyek áztatták a szemeit. Kezdtem aggódni. De a lány hirtelen nevetni,és sírni kezdett egyszerre. Végképp nem értettem mi folyik itt.
-Ugye nő vagyok,és minden hónapban... na jó kimondom,nincs kedvem baszakodni-
Vett egy csúnyább szót a szájára.Unta már ezt az egészet.
-Megjött,és a ruhámon most van egy vér folt.-
-És tudom,hogy ez nem nagy dolog.-
Sírt még mindig.
-De annyira rosszul vagyok,és kellemetlenül érzem magam most emiatt előtted,plusz a többieket is megváratom.-
Fakadt ki véglegesen.
-Jajj,kicsim,ez természetes. Elhiszem,hogy nem vagy jól,de előttem ne szégyelld magad! A többiek meg tudnak várni-
Guggoltam le hozzá,majd átöleltem,és már mind a hárman nevettünk.
-Megkérdezem Kikat,hátha ki tud segíteni.-
Húzta el száját Luca,majd kiszaladt.
-Na,mutasd,mennyire vészes.-
Állítottam fel a lányt,akinek a feneke alatt egy 10centis folt áztatta át a ruháját.
-szzsszzz.-
-Ennyire rossz?-
Nevetett,majd a mosdókagylóhoz lépett,és elkezdte kimosni a piros foltot.
-Nemm,nyugi.-
Húztam vissza.
-Nem kéne most az öledben ülnöm-
Húzta el a száját.
-A végén még téged is eláztatlak,és akkor mindenki hülyének néz,plusz nem jön ki a ruhádból-
-Nem baj,gyere csak-
Vontam vállat.
Az ajtón hirtelen erőteljes kopogás hallatszott,majd egy ismeretlen női hang szólt.
-Jöjjön már ki!
-Nem foglalhatja örökké a mosdót!-Tessék haza menni ha nagyon kell!-
Hallotuk Lando nyugodt,gyerekes hangját,ahogy beszól a néninek.
A nő még idegeskedett kicsit,majd elment,Landoékkal meg az ajtón keresztül beszélgettünk,így Anna is lenyugodott. Szegényem,hogy ilyen sok hormonja van.
Luca nem járt sikerrel. Ilyen felkészületlenek a lányok? Úgy hogy végül mivel Pierre hasznossá akarta tenni magát,elküldtük a Dm-be. Nem tudta mire vállalkozott,aztán miután rájött,már nem engedtük,hogy meghátráljon. Francescaval elmentek,így négyen maradtunk a női vécé kövein.
○ ○ ○
A sikeres Dm túra után,segítettem Annának a mosásban,mert az én gönceimet is kimosta,meg hát amúgy is,melyik nő nem örül ha ilyenkor segítenek neki? A többiek is maradtak,úgy hogy búcsú este gyanánt,megnéztük a verdákat,és nevettünk.
Iszogattunk egy kis vörös bort,és összedobtunk a fiúkkal egy adag carbonarat vacsorára. Én voltam a séf,ők meg a kukták. Legalábbis és így gondoltam rájuk. Hisz én vagyok az olasz,nem?!Este a templom torony hold fényes képét néztük,majd végül betakargattam a barátnőm,mert nem szokása normálisan betakarózni,én meg ideges vagyok az ilyen dolgoktól. Aztán mosolyra húztam a szám,a gyönyörű,kisimult arcát látva,majd engem is magával rántott az álmok gyengéd világa.
《Sziasztok! Kedvem támadt ehhez a részhez is,szóval fogadjátok szeretettel!Mely részek tetszenek eddig jobban? Azok,amik Charles szemszögéből,vagyok azok,amelyek Anna szemszögéből születnek? Legyen szép napotok! Majd hozom a következő fejezetet!》
YOU ARE READING
Je t'aime
FanfictionOtt állt ő,akit pár éve még csak a telefonom képernyőjén láthattam,most pedig éppen házunk előtt álldogál hétköznapi ruhában,és válogatott francia káromkodásokkal forgolódik össze vissza.... De valahogy sosem a hír neve volt számomra a legfontosabb...