Je t'aime

17.fejezet

𝑩𝒊𝒕𝒕𝒆𝒓 𝑨𝒏𝒏𝒂

A Spanyolországi zűrös,de végső soron kikapcsoló tartózkodásunk után,Charlessal mind a ketten a saját országunkban repültünk. Mostam,találkoztam anyuékkal,majd bepakoltam egy eddiginél is nagyobb bőröndbe,mert ki tudja meddig nem látom majd újra Dörgicsét. Mindennel végeznem kellett egy röpke nap alatt,azaz szerdán, mivel csütörtök reggelre már repjegyem volt Olaszországba.Charlesnak már szerdán dolga volt ott,szóval ragaszkodott hozzá,hogy ő fog értem jönni a Repülőtérre.

Reggel 4:02-kor nyomtam ki a sárga gombot az ébresztőn,ami így sikeresen elhallgatott. Nem állt szándékomban felverni a ház többi lakóját,így csak egy kávét ittam,aztán már vezettem is Budapestre. Ott szépen belaktam egy melegszendvics segítségével,illetve a második bögre koffein adagom is lecsúszott. Az út nem volt hosszú,bár én még is elaludtam,mert  nem szoktam hozzá a kora hajnali keléshez. Fáradtan emeltem le a futószalagról a csomagom,s a mozgólépcső felé vettem az irányt. A hajam kócosan,rendezetlenül egy copfba volt gumizva,egy narancssárga melegítő sort takarta félig a combomat,amit egy  egyszerűnek mondható sötétkék trikóval párosítottam. A csurig pakolt bőröndömet ráemeltem az egyfolytában haladó lépcsőkre,majd én is ráléptem. Lefelé haladva,volt időm végig pásztázni a Monzai reptér nagyobb részét. Kellemes volt a hangulat,az emberek már nyüzsögtek,hiába éreztem a kilencesen,s az óra felénél járó mutatókat korainak.
Bambulásomból az zökkentett ki,hogy leértünk a váró csarnokba.Charles egy padon ücsörgött,s szája görbületéből következően,szerintem már régen kiszúrta az alakomat. Nem várta meg,míg odaérek hozzá,feltápászkodott,s felém vette az irányt,majd arrébb tolta a kofferem,s testem köré kulcsolta a kezeit jó szorosan,aztán a magasba emelt.

-As-tu fait un bon voyage chérie?(Jól utaztál aranyom?)-

Szorongatott továbbra is vigyorogva. Szája szélen néhol még látszottak kávé foltok,amiből arra következtettem,hogy loholt,mert nem akarta lekésni az érkezésem.

-Trés bien!(Nagyon jól!)-

Nyomtam egy puszit az ajkaira,de ő nem hagyta,hogy eltávolodjak újból,a gatyám gumis részére csúsztatta a karjait,és csókot lehelt a fáradt testemnek.

-Csak egy napig nem láttál!-

Húzódtam el,hogy a szemébe tudjak nézni.

-Chaque minute est une éternité pour moi(Nekem minden perc egy örökkévalóság)-

Mondta a hajamat birizgálva,amit így csak mégjobban elrontott. Nagyszerű. Úgy nézhettem ki,mint egy ágról szakadt alkoholista a fejem látványával együtt.

-Jól van,jól van,akkor viszont csókolj meg újra!-

Kértem,miközben ujjaimmal a tarkóját masszíroztam. Nem kellett kétszer kérni,boldogan visszahelyezte ajkait az enyémekre.

○ ○ ○

A szabadedzésekre nem volt kedvem elmenni,így a hotel tv készüléke adta tudtomra az eredményeket,Charles pedig nem volt hajlandó tovább a pályán maradni,mint ameddig kötelező volt. Az igazság az,hogy mindkét nap,az ágyban fetrengtünk,és filmeket választottunk. A legnagyobb esemény a napunkban az volt,mikor vacsorázni indultunk. Az kvalifikációra viszont már kötelességemnek éreztem elmenni,úgy ahogy a vasárnapi futamra is.

-Jó vagyok így?-

Kérdeztem az éppen fogat mázoló fiútól,aki kiköpte a fogkrém habot,majd colgates puszikkal hintette be a nyakamat. A ruháimat meg sem nézve jelentette ki:

-Te mindenhogy jól nézel ki!-

Aztán folytatta amit elkezdett.

-Jó,de biztos elfogadható ez így?-