Je t'aime

18.fejezet

𝑩𝒊𝒕𝒕𝒆𝒓 𝑨𝒏𝒏𝒂

Egy nap alatt minden rosszra fordulhat. Az egész életünk megváltozhat egy pillanat alatt. 24 óra,1140 perc,86400 másodperc.

02:44

Charles békésen szunyokál mellettem.Egyik keze a párnája alatt tartózkodik,másik pedig lecsúszott a derekamról,s kettőnk között pihen. Kimászok csendben,és lassan. Kábán érem el a fürdőszobát,ahol kék fények világítanak halványan. Pár perccel később,üres hólyaggal,de annál álmosabban botorkálok vissza a fekvő helyemre. Magahoz vonom a lábaimat,a takaró alól csak a fejem látszik ki,hogy kapjak levegőt.Fázom. A klíma már-már fagyasztó hidege áramlik ki az előszobából,de fogalmam sincs,hogyan kell kikapcsolni. A férfi viszont a hőmérsékletből semmit nem érzékel. Egy szál boxer alsóban szuszog továbbra is,mintha olyan döglesztően meleg volna. Saját paplanja kicsit gyűrődötten,de ugyan úgy össze van hajtva,mint amikor érkeztünk. Próbálom lecsukni a szemeimet,hogy ne cikázzanak a gondolataim,s hogy aludni tudjak végre valahára. Fél álom kerülget,már jól érzem magamat,mikor a véletlen okokból kifolyólag bekapcsolva hagyott telefonom először rezegni,majd csörögni,zenélni kezd. Hátamra fordulva konstatálom,hogy ma én valószínűleg már nem fogom tudni nyugalomra hajtani a fejem. A mobil mikor már azt gondoltam alább hagy az idegesítő hangokkal,újra megszólal. Álmosan,gondterhelten nyúlok a tőlem fél méterre elhelyezkedő gyógyszer kapszula alakú türkizkék kemény puffhoz,amelynek oly kis területére tehető rá bármi,hogy félő,lelököm a készülékemet. Ilyenek ezek a dizájn bútorok. Ahogy meglátom a személy nevét,aki keres,azon nyomban elhúzom a zöld gombot,hogy halljam a mondandóját. Keresztanya.

-Haló!?-

Szólok a kagylóba halkan,de annál inkább félően,aggódóan.

-Annám... Lujzi....-

Hallom a keserves zokogását,fulladozását,s végül a második nevem,ahogyan csak unoka öcsém szólít. Éreztem,hogy ez most nagyon nem vicc,ha nem valami baj van. Nagy baj. Felülök a trópusi mintás párnák között,az engem fedő takaró is lejjebb vándorol.

-Keresztanya.. Mi a baj?-

Kérdeztem a sírás határán táncolva. Nem tudtam mi a gond,de tudtam,hogy ha ezt váltja ki belőlem már most,akkor szem nem fog szárazon maradni. Tündike szívfájdító sírása még mindig nem marad abba. Csak sír,sír és sír. Aztán végül rá szánja magát,és belekezd:

-Andris.. Andris meg..meghaa.. lt..,elütötte egy bu..busz..,Egy ki..ba..szott.. busz!-

Mondta ki szaggatottan,s a végső szavakkal már fülsiketítő módon kiabált. Ez nem lehet igaz. Mi? Biztos hogy nem. Az erkély felé indultam,remegve. A függönyökbe rögtön bele kapott a hűs szellő,de egyébként még mindig döglesztő meleg járta át Monza utcáit. A fém korlátba kapaszkodtam,és a még mindig vonalban lévő nőhöz szegeztem a kérdéseimet. Próbáltam halk lenni,de a gondolataim azt sugarozták,hogy hiába jöttem ki a szobából,olyan hangos leszek perceken belül,hogy Charles megfogja fülelni.

-Meghalt?-

Tettem fel a kérdést egy nagyot nyelve. A keresztanyám nem válaszolt,így csak idegesebb lettem.

-Tündike,válaszolj! Meghalt?-

Ordítottam rá a bömbölő nőszemélyre,s a forró könnycseppjeim egymást felváltva,másodperceken belül eláztatták a bőrömet.
Anyukám nővére megpróbálta kontrollálni az érzelmi kitörését,nyelt egy óriásit,és komoran szólt hozzám:

-Meg..-

Csak ennyit tudott kipréselni magából,s már tértek is vissza a könnyei. Ennyi kellett a lelkemnek. A térdeim felmondák a szolgálatot,a telefonom pedig kicsúszott a markomból,s a földre zuhant. Arcom grimaszba torzult,és az eddigi cseppekből tenger lett hirtelenjében. Az erkély padójára roskadva kapkodtam a lélegzeteket. Tenyereimmel eltakartam a még mindig ázó arcomat,s kipirosodott szemeim világát. Az egész testem remegett,nem tudtam megmozdulni. A mellkasomban egy szúró érzet jelezte,hogy a szívem majd' kiugrik a neki szabott helyről. Úgy éreztem bele halok ebbe az érzésbe,ezekbe a szavakba. Andris meghalt. A zokogásom csak erősödőtt. Képtelen voltam abbahagyni. Végül már az egyensúlyom is feladta,és nagy puffanással estem a gyógyuló félben lévő kulcscsontomra. Felsikítottam a fájdalomtól,mire Charles gyors lépteit hallottam meg a hátam mögül. Mellém guggolt,és halvány lila gőze sem volt,hogy mi történt. Szerintem azt hitte megőrültem,vagy csak álmodik. Erős kezeivel húzott az ölébe,és hátra tűrte a vizes hajamat,hogy jobban lássa az arcomat.Nem kaptam rendesen levegőt,fuldokló,ijesztő hangokat adtam ki,mire a férfi magához szorítva húzta ki a felső testem,hogy a tüdőm ne omoljon össze.