Phone Number

part 12

-Most komolyan ide hoztál? -néztem Paulra mikor megpillantottam az ismerős parkolót és a kilátót.

-Hát persze. -nézett rám ő is. -A helyszín ahol minden komolyabbra fordult. -hajolt közelebb hozzám. -Anne. El sem tudod hinni mennyire hiányoztál. -mosolygott rám majd lágyan összeérintette ajkainkat. -Na gyere menjünk. -nyitotta ki az ajtaját majd kiszállt.

-Ha tudom hogy ilyen szép kis városba élek nem akartam volna eddig annyira más országba menni. -mondtam nevetve miközben a tájat csodáltam.

-Ismerd el azért Tallin szebb. És ott is van egyetem-kezdett el viccelődni.

-De a németországi suli jobb. 

-Az már más dolog. -ismerte el.
-De azért jó lenne ha minden nap látnálak. -húzott közelebb magához.

Ahogy Paulra néztem úgy éreztem ez a tökéletes pillanat. Lámpák halovány fénye világított csak ránk. Hold és a város fénye csillogott a szemeinkbe viszont mikor egymásra néztük ezt más váltotta fel. Talán még fiatal vagyok de szeretnék vele lenni jó sokáig. Úgy érzem nagyon is szeretem őt. Mindent is megtennék érte és a kapcsolatunkért.

-Paul.

-Igen? -nézett a szemeimbe.

-Szeretlek. -mondtam ki őszintén és egyáltalán nem megbánva semmit. Tényleg szerettem Pault. De még mennyire.

-Én is szeretlek. -csókolt meg hirtelen. -És szeretném ha hivatalossá tennénk. Szóval Anne lennél a barátnőm?

-Ez nem kérdés. -hagytam, hogy lassan megcsókoljon. Imádtam a gondolatot, hogy végre együtt vagyunk. Imádtam őt, a csókját illetve mindent ami jelenleg érzelmileg körülvett. -Szeretnék melletted lenni mindig.

-Hát még én. Na de menjünk mert a végén még megfázol.

-De nem is fázom. -néztem fel rá.

-Nem hiszem azt. -nézett végig rajtam mosolyogva.

-Jó talán még is csak picit hideg van. -adtam meg magam. -De olyan jó veled kettesbe lenni. -fogtam meg a kezét.

-Ne aggódj leszel te velem annyit kettesbe ,hogy a végére már megunsz.

-Ki tudja.

-És mit szólsz ahhoz ha bemennénk a boltba vennénk nasit és valami sorozatot megnéznénk a kocsiba.

-Legyen úgy. -szálltam be a Mercedesbe.-De amúgy az is lehet, hogy a szobámba nézzük meg.

-Akkor hozzátok megyünk át.

-Amúgy be van már zárva az összes bolt. -szólaltam meg pár perc múlva mikor Paul még mindig a GPS-el szarakodott.

-Jókor szólsz. -nézett rám mérgesen.

-Azt hittem egyértelmű miután 10 óra van. 

-Akkor megyünk hozzátok. -indult el egyből. -Amúgy. -nézett rám egy pillanatra. -Tökre féltem ,hogy a szüleid nem fognak kedvelni.

-Pedig bírnak eléggé.

-Igen hála isten. Főleg a bátyád. Ő nagyon nagy arc.

-Ti beszélgettek privátba? -gondolkodtam el.

-Persze. Alapból ő írt rám. Beszélgettünk kicsit. Aztán megbeszéltük az utazásokat. Meg sok mindenről dumáltunk még. Sok közös is van bennünk. Ja meg tök aranyos volt ahogy rólam beszéltél neki.

-A köcsögje. -sziszegtem halkan. -Holnap reggel lesz az utolsó reggelije az is fix. -Paul csak jót nevetett rajtam. Ami miatt belőlem is kitört a nevetés.