Phone Number

Part 5

Lehet hülyeség volt vele lefeküdnöm. Hiszen még csak 1 napja ismerjük egymást. De ha azt nézzük ebben az egy napban annyi minden történt. Arról már nem is beszélve ,hogy legjobb barátaink képesek voltak 10 perc után egymásnak esni.

-Lassan mennünk kell. -nézett a telefonjára.

-Sajnos. -néztem fel rá. Pedig olyan jól éreztem megint vele magam.

-Ne aggódj. Majd látjuk újra egymást. -Engedett el végül és felvette a pólóját. Én is öltözködni kezdtem. Bár kevesebb nagyobb sikerrel ugyan is van valaki aki mindig megzavart.

-Paul ne már. -mondtam nevetve mikor újra a nyakamba csókolt. -Már így is ott lesz a nyoma. -ő csak vigyorogva rám nézett.

-Tudom drágám. De így legalább nem hiányzok majd annyira 3 napig. -csókolta meg a nyakamat újra.

-Hagyd abba. -löktem el magamtól picit miközben zavaromba mosolyogtam. 

-Látom élvezed. -mosolyodott el majd újra ajkaimra tapadt. Azonban telefonja megszólalt így nem élvezhettem tovább a pillanatot. -Ja aha értem... Jaja... oké. Csá. -aha biztos. Értetlenül ültem ott. Legalább felöltözhettem addig amíg Paul beszélt.

-Van még egy kis időnk. A srácok még kajálnak. -mosolygott rám. -Szóval megnézzük ezt a kilátót amiért alapból ide hoztalak?

-Persze. -néztem rá boldogan. Felvettem a cipőm majd én is kiszálltam a kocsiból. Nem tagadom nem olyan tágas mint én azt tegnap említettem. Fixen fájni fog holnap a hátam. De valamit valamiért.

-Szeretném ha tudnád ,hogy nem csak kihasználni szeretnélek. -csúsztatta végig kezét a derekamon. Én rá se hederítettem. Csak figyeltem a tájat. Legbelül tudtam, hogy Paul nem ilyen. Nem volt szükség magyarázatra. -Anne?

-Igen? -fordultam felé.

-Ugye tudod? -nézett mélyen a szemembe.

-Tudom. Attól ,hogy még pilóta vagy aki fiatal és nem mellesleg jól is néz ki attól még nem leszel a legújabb svájci öreg.  Meg ha nem így lenne ahogy mondod akkor nem beszélgettél volna annyit velem tegnap este. -néztem a szemébe.

-Meg kell hagyni okos vagy. -tűrte el egyik hajtincsem. -Tudod eléggé vonzó ,hogy az egyik rajongóm vagy ehhez képest nem adod meg magad csak úgy.

-Most csináltuk a hátsó ülésen. -gondoltam vissza nevetve.

-Jó akkor úgy fogalmazok hogy nem azonnal adtad meg magad.

-Haha nagyon vicces. -löktem meg a mellkasát.

-Tudom ,hogy az vagyok. -húzta ki magát büszkén.

-Nem hiszem el ,hogy ennyire izé vagy. -fordultam meg és újra a kis várost kezdtem el nézni ahol egy ideje már élek.

-Te meg hisztis. -ölelt át hátulról. A hideg is kirázott a közelsége miatt. Nem voltam azért arra felkészülve ,hogy már ma ilyen közel kerülünk egymáshoz. Sőt igazából azt se gondoltam volna ,hogy találkozzunk ma.

-Paul? -néztem fel rá.

-Igen?

-Megígéred ,hogy szeptemberben találkozunk?

-Monza után az lesz az első dolgom ,hogy meglátogassalak. -hajolt le az arcomhoz majd egy csókot nyomot ajkaimra.

Szóval igen. Így telt az az idő amit együtt töltöttünk. Sajnos nem volt sok. De ameddig nem mentünk vissza az étterembe nem is gondoltunk arra ,hogy most egy hónapig nem látjuk majd egymást.

Túl elcsépelt lett volna ha a kapuba állva integettek utána. Így nem is nagyon köszöntem el tőle. Csak mosolyogva néztem a Mercedes után. Tudtam jól ,hogy úgy is néhány óra múlva írni fog.

-Mi ez a mosoly. -jelent meg a barátnőm.

-Élvezem az életet. Ha már tegnap anyámmal leszóltatok ,hogy unalmas vagyok.

-okos vagy. -vettem elő a telefonomat. Reménykedtem ,hogy az észt pilóta az akivel talán túl gyorsan is kerültünk közel egymáshoz és ez még csak most csapódott le. De fiatal vagyok tele energiával ahogy ő is. Akkor miért nem élvezhetném a nyár utolsó hónapját. Na jó anya meg Lisa tényleg tele beszélték a fejem ,hogy unalmas életem van. 

-Paul? 

-Nem. Tesóm. Ígért nekem mára valamit és tartani akarja magát hozzá. Így most mennem kell. -néztem rá szomorúan. Ő csak megértően bólintott tudja jól Lisa is ,hogy a bátyámat ritkán láthatom csak.  Ezt pedig nem akarja elvenni tőlem semmi áron. -Sok szerencsét a randihoz. -öleltem meg őt. -Aztán írj hogy ment.

-Mindenképp. Holnap este meg buli. Ne feledd. -tette fel a mutató ujját.

-Nem fogom. -nyugtattam meg mosolyogva.

-Reméltem is. -ölelt meg még egyszer majd végleg elköszöntünk egymástól.

Haza érve vettem egy nagy habos fürdőt. Közben a kád mellett ülő bátyámnak számoltam be mindenről. Ahogy ő is nekem. Ilyen pletyka délutánt tartottunk.

-Nagyon súlyos a helyzet közted és Margot között? -kérdeztem félve.

-Összevesztünk. Ő ki akar költözni Franciaországba. De nem akar elmenni délre hanem itt északon azért hogy közelebb lehessek én is hozzátok. Viszont én nem akarok megint költözni. 

-Határ mellett laktok. Akkor már szinte mindegy melyik oldalon nem?

-De csak... ahh érted mire gondolok. Az megint egy új ország.

-Ezen ne aggódj. -fogtam meg a kezét. -Margot ott lesz neked. Velünk meg ne foglalkozz. Hamarosan én is elköltözöm ha elmegyek egyetemre.

-Anyáéknak már mondtad?

-Nem szóltam nekik hogy nem az országon belül nézek egyetemet. Franciaország vagy Olaszország jobban hangzik. Esetleg Németország. De nem tudom. Matek vizsgám eredménye számít majd leginkább. Igaz már meg van a másik kettő. De a nyelvvizsgát sem csináltam még meg. Az emelt fizika vizsgámról nem is beszélve.

-Ne stresszelj rá. Sima ügy. Én is megoldottam simán.

-De neked könnyebb volt. Csak egy kulturális tantárgyad volt.

-Az is igaz. -kezdett el nevetni. -Na a beszélgetésnek itt vége. Öltözz fel elegánsan. Bár nem mintha nem mindig abba lennél.  -mondta miközben távozott a helyiségből.

Kádból néhány perc múlva ki is szálltam és magamra tekertem egy törölközőt. Hajamat megszárítottam kifésültem és hagytam hogy vállamra omoljon. Minimális sminket kentem fel pont úgy ahogyan szoktam. Szobámba áttipegve pedig fel is öltöztem. Végig néztem magamon a tükörben még egyszer utoljára majd már mentem is le a lépcsőn. Bátyám lent várt már rám.

-Arra gondoltam ,hogy elmegyünk vacsorázni. Anyáék már egyből oda mentek munka után ezért is mondtam hogy sietned kéne.

-Szóval most ,hogy itt vagy minden olyan mint régen. -ő csak bólintott. -Őszintén tetszik ez az ötlet.

-Remélem annyira tetszik mint Paul. -karolt át nevetve.

-Basszus hol a telefonom. -nyúltam bele a zsebembe. Majd mérgesen a kuncogó bátyám felé néztem -Benjamin. Ez nem vicces. -vettem ki a kezéből.

-Én élvezem ,hogy szivathatlak.

-Látom -forgattam meg a szemem miközben beszálltam mellé.

-Na ne legyél már durci.-bökött oldalba. -Fogadjunk nem is írt még vissza. -indította el a kocsit majd egy pillanatra nevetve felém fordult.

-De képzeld vissza írt már vagy egy órája.  Ha akkor vissza írok neki akkor tudtam volna vele beszélni. De most ő vezet egy három óráig így nem beszélhetek vele most sokáig. -néztem mérgesen a tesómra.

-Nem is baj. Családi vacsora lesz. Telefonozni akkor tilos te is tudod.

-Tudom. -mondtam unottan.