Phone Number

part 14

A tegnap esti bulit elég komolyan meghúztam aminek ma reggel meg is lett a hatása ugyan is olyan nyúzottan és másnaposan ültem Paul kocsijának az anyósülésén, hogy kedvem lett volna kiszállni az autópálya közepén. Ez az érzésem pedig csak fokozódott mikor a napellenzőnek a tükrébe megláttam a sápadt arcomat.

-Mekinél vagy a benzinkúton álljunk meg? -kérdezte Paul. Csak fáradtan rábíztam a döntést majd vissza dőltem az ajtónak. Bár kényelmes nem volt így a kapucnimat felrakva a fejemre próbaltam enyhíteni kínomon. -Mit kérsz? -nézett rám mosolyogva.

-Semmit. Csak egy kávét. -mondtam álmosan.

-Mindig ilyen szarul vagy bulik után?

-Őszintén? Sose voltam ilyen szarul. Az meg még jobban hozzá add hogy ilyenkor szoktam általában elindulni otthonról nem, hogy ilyenkor már 2 órája fent legyek.

-Pihenj kicsit. -álltunk félre egy benzinkútnál -Meg egyél valamit.

-Paul könyörgőm, hogy ne vegyél nekem semmit. -néztem rá mire csak mosolyogva megrázta a fejét.

-Nem ígérek semmit. -puszilt meg majd néhány percre teljesen magamra hagyott engem. Telefonja kamerájába megnéztem magam ami hát, hogy is mondjak. Nem szépített a helyzeten. De legalább a mosolygós énem nézett rám Paul háttérképeként.

-Paul. -mondtam hisztisen a nevét.

-Addig nem mozdulunk innen míg meg nem eszed ezt. -rakott elém egy szendvicset. -Anne. -nézett rám szigorúan. -Kérlek. Legalább a felét. Hoztam vizet is igyál belőle. Kávé helyett meg inkább pihenj.-Még akkor is ha képes lettem volna kinyírni az miatt mert nem tartotta be amit mondtam aranyos volt tőle, hogy így törődött velem.

-Köszi. -erőltettem magamra egy mosolyt miután ittam egy korty vizet.
-Most hova mész? -néztem Paulra aki a hátsó ülés felőli ajtót kinyitotta majd mindkettőnk kabátját hátra rakta. -Neked miért van a kocsidban párna?

-Haveromé. Csak nálam maradt. De legalább cuki cicás. -mondta mosolyogva. -Na gyere itt tudsz aludni. -nekem se kellett több. Bár imádtam Paul mellett ülni nézegetni a tájat. A jelenlegi állapotomnak tényleg csak egy alvás kellett. -Anne. -nézett rám komolyan. -nyisd ki a szád! Anne. Enned kell valamit.

-Most komolyan mint egy kis babát úgy fogsz etetni? -kérdeztem teli szájjal mire csak bólintott.

-Vagy egyedül megeszed vagy ez. -simogatta meg a vállam.

-Jól van. -vettem ki kezéből.

-Kis hisztis. -puszilt meg.

Már régen elindultunk mikor rávettem magam az alvásra ami őszintén sikerült is mert át aludtam az egészet. Csak arra keltem fel, hogy Paul simogat ami azért valljuk be jó érzés volt.

-Jobban vagy?

-Picit. -mosolyogtam rá.

-Na menjünk be akkor. Hideg van itt azért. Meg te tudod, hogy melyik kulcs nyitja a házat. -rakta a mellkasomra a kulcs csomót. Ami nagy csörömpölés mellett esett le rólam mikor végre kiszenvedtem magamat a kocsiból.

-Szóval. -kezdtem a körbe vezetést mikor beléptünk az ajtón. -Konyha nappali. -mutattam balra. -Ott az erkély azon túl a tenger. Előszoba, arra meg anyáék szobája. -mutattam a másik irányba. -Enyém a jobb tesómé meg a bal oldali szoba. -mutattam még két ajtóra ami a nappaliból nyíltak a szobáinkba.

-Tengeres panorámád van. -futott egyből az ablakomhoz. -Ez rohadt jól néz ki.

-Ja tudom. -dőltem le az ágyra.

-Délután kimegyünk? -Paul újra előhozta a gyerek énjét. Vicces picit mikor boci szemekkel könyörög valami miatt. De egyben imádom is ezt az állapotát. -Kérlek. -feküdt le mellém.

-Nyugi persze, hogy ki megyünk. Csak először csináljunk valami kaját amit valami film közben megeszünk.

-Bízd csak rám. -adott egy puszit az arcomra. -Profi séf vagyok tudtad. -nézett rám mosolyogva.

-Csak ne égjen semmi és finom legyen. -bújtam be a takaró alá. Remélem megtalálja a mirelit pizzát.

Nyilván megtalálta így az volt a mai napunk ebédje. Aztán a parton sétálgattunk órákat. Este pedig a városba kerestünk egy hangulatos éttermet. Jó kis napi program volt. Így átraktuk az egész kikapcsolódásunkra ezt. Tökéletes napi rutin volt amit az ég világon semmire nem cseréltem volna el. Főleg nem az iskolára és arra, hogy újra csak virtuálisan láthatom őt. Mert hát igen gyorsan elrepült az idő. Pault pedig legközelebb csak a Prema vacsoráján fogom látni. Így nem csoda, hogy a repülő téren több percen keresztül öleltem és tartottam vissza könnyeimet.

-Vigyázz magadra. -puszilta meg a homlokomat. -Dino nélkül pedig nem mész bulizni. -nézett a barátjára aki csak bólintott.

-Vigyázzunk rá. -fogta meg a vállamat Lisa. -De azért nekem is fogsz ám hiányozni. -ölelte meg nevetve Pault.

-Annyira sajnálom, hogy el kell mennem. -mondta őszintén. -Pedig lettem volna még veled pár napot. -mosolygott rám.

-Azért a tesód ne nyírjon ki. -pacsizott le nevetve Dino csapattársával. -Nem lenne kellemes halál.

-Ne is mond. Félek haza menni. De majd max anyu leüti a papuccsal. -mondta nevetve. -Na jól van most már megyek.

-Szeretlek. -csókoltam meg utoljára.

-Én is, Anne. -mosolygott rám majd elindult.

-Gyere menjünk haza. -karolt belém Lisa. -Csajos délután?

-Benne vagyok. -mosolyogtam a barátnőmre.

-Szóval most ki leszek hagyva ebből igaz? -nézett hátra Dino mire csak bólintottunk. -Jó jó. Elviszlek titeket Lisahoz aztán pedig szerintem ledőlök és alszok egyet. -vázolta az ő délutánját. Azért elismerés a miénk jobban hangzott. -Na meg is jöttünk. -állt meg Dino a házunk előtt egy jó félóra múlva.

-Köszike. -puszilta meg Lisa majd kiszállva az autóból egyből a szobámba rohantunk. -Mikor mentek Milánóba? -kérdezte mikor az asztalon heverő borítékra nézett.

-Fogalmam sincs. Azt tudom, hogy jövőre valamikor még télen.

-Február 2. és 5. jössz vissza. -nézte meg a repülő jegyeket.

-Jó tudni. -konstatáltam.

-Anne. -szólalt fel hirtelen.

-Lisa. -szólaltam meg én is mikor rájöttem.

-Február 4. Paul szülinapja. -mondtuk ki egyszerre majd nevetni kezdtünk.

-Szóval velem akarja tölteni. -mosolyogtam magam elé. -Már most hiányzik. -mondtam szomorúan.

-Nem csodálkozom. De szerintem neki is hiányzol. -mutatta meg a telefonját ahol Paul új posztja volt. Volt egy közös kép Dinoval még a buliba. Néhány táj kép illetve róla néhány kép. Az utolsó előtti képen már 4-en voltunk. Az utolsón pedig ketten Paulal még a szülinapomon mikor végre újra találkoztunk. -Aranyosak vagytok ezen a képen. -mondta mosolyogva.

-Akkor ezért kezdtek el annyian követni. -néztem a telefonomra ami felrobbant a sok értesítéstől. -Annyit írt csak Paul, hogy nyugodtan rakjak ki én is bármit. Illetve, hogy kapcsoljam ki az értesítéseimet. -olvastam fel nevetve. Valamiért pedig igaza volt.

-Aranyos, hogy így félvállal. Ebből is látszódik mennyire szeret. -mondta mosolyogva. Dino és ő szinte azonnal bejelentették, hogy együtt vannak. Szinte én is az Instagramról tudtam meg. Viszont azt hittem, hogy Paul nem ilyen.