Azonos ellentét/Tom Kaulitz [‼️BEFEJEZETT‼️]

14.Jobb lesz mint vártuk🫣

Már ilyen fél három lehetett,mikor valaki elkezdett kopogni az ajtómon... Gyorsan ajtóm elé szaladtam,és ajtótnyitottam.Mikor kinyitottam Tom állt az ajtóban,ekkor egy hatalmas kő esett le a szívemről.
-Szia Tom.-köszöntem neki nwgy mosollyal az arcomon.
-Szia Emily én...-mondta volna ha nem szakította volna félbe egy női hang.
-Sziaaa bocsi a zavarásert,de nincsen  véletlenül egy piros rúzsod?Mivel most egy estére nem akarok venni.-Mondta az a lány aki Tom szobája előtt volt még a buli estén.Bennem egy pillanatra a vér is megfagyott.Csak úgy lefagytam,de próbáltam úgy tenni mint akit nem érdekel ez az egész.
-Szóval?-vágott bele a gondolatmenetembe a lány.
-Persze tudok adni egy pillanat.-mondtam mosolyogva.Ezután visszasétáltam a szobába és nyúltam a piros rúzsért.Mikor nyúltam érte láttam hogy a kezem remeg.A szívem nagyon vert.Hirtelen azt se tudtam mit érzek.Tán dühöt?Félelmet? Csalódottságot?Szomorúságot?magam sem tudtam.Visszamenntem az ajtóhoz és a lány kezébe nyomtam a rúzst.
-Gondolom nekem ez úgy sem kell mára.-mondtam miközben végig belenéztem Tom szemébe,aki nagyon kerülte a szemkontaktust.
-Köszi-mosolygott a lány
-Téged hogy is hívnak?-kérdezte
-Emily vagyok.És te?-kérdeztem rá egyből.
-Krisztina.Na jólvan akkor köszi mégegyszer és szia.-mondta elég flegmán.
-Hát sziasztok.-köszöntem el egy nagy mosollyal az arcomon.
Mikor elmenntek becsuktam az ajtót és gyorsan be is zártam.Nekidőltem az ajtónak háttal és csak néztem magam elé,azután kezdtem egyre lejebb csúszni míg el nem értem a padlót.Csak kavarogtak bennem a gondolatok.De mostmár be kellett magamnak is vallanom hogy azt hiszem azért fáj ez ennyire mivel belszerettem Tom Kaulitzba.Mikor ez a gondolat átfutotta vihartól tomboló fejemet észrevettem hogy egy árva könnycsepp gurul le arcomon.Amikor ezt észrevettem gyorsan le is töröltem és felálltam a padlóról.Ráültem az ágyamra,és beindítottam a sorozatomat mivel így nem megyek én ma sehova.Már legalább eltelt egy háromnegyed óra és olyan négy felé járhatott az idő,mikor valaki rám akarta nyitni az ajtót, csak nem tudta, mivel be volt zárva.
-Nyisd már ki te agyhalott én vagyok-szólt Bill sírva az ajtó másik feléről.Én hirtelen el is felejtettem a problémámat,és az ajtóhoz siettem.Ahogy kinyitottam Bill zokogott,és egyből a nyakamba borult.Én gyorsan visszazártam az ajtót.És leültem Billel az ágyra.Alig kapott levegőt.Megtöröltem arcát,és így szoltam
-Jajj Bill olyan ismerős ez a sírás..-szóltam hozzá.Ekkor Bill picit lecsillapította magát.
-Jajj tudom Így találkoztunk először-felelte.
-Mi a baj?-kérdeztem tőle.
-Dominik szakított velem....-Tört ki mégnagyobb sírásban.Én újra magamhozöleltem és próbáltam nyugtatni.Mikor Bill végre abbahagyta a sírást,és megszólalt.
-Azt mondta hogy neki van egy lány aki bejön,szóval számára ez az egész félreértés volt.-Mondta könnyektől duzzadó szemekkel.
-Hát akkor ma egyikünk sem megy a díjátadóra.-mondtam
-Na ne Tom nem hívott el?-kérdezte egy nagyon mérges tekintettel.
-Hát valami olyasmi.-mondtam úgy mintha nem is érdekelne.
-Emily mit csinált?-vont kérdőre Bill.
-De te szereted őt..Szóval nekem nem tudod megjátszani hogy még csak nem is érdekel.-mondta mintha belelátott volna a fejembe. Én már könnyeimmel igen csak küszködtem,de utálok mások előtt sírni,legyen az akár a legjobb barátom.
-Jól vagyok.-vágtam rá igen gyorsan,de Bill tudta hogy mi a helyzet ezért gyorsan magához ölelt.
-Figyeljcsak mind a kettőnket elég szépen  kikosarazták,ezért menjünk el együtt.-Mondta Bill egy igen elégedett fejjel.
-Legyen!-Jelentettem ki elég határozottan.
-De akkor a szetteket extrázzuk fel,csináljuk olyanná amiket fel akartunk húzni csak félünk tőle hogy mit szól akkor mások.Most ezt engedjük el.-mondtam
-Jajj de szeretlek.-mondta Bill.El is kezdtünk készülődni.Bill a haját megcsinálta a szokásos kis tüsis bozontosra.A sminkje a szokások fekete de most egy picit füstösebbre csinálta.Egy fekete inget vett fel amin elöl pár gombot kigombolt.Egy ezüst keresztnyaklánc lógott a nyakában.alulra egy bordó börnadrágot vett fel.A cipője pedig egy elegánsabb fekete magasabb sarkú cipő volt. A kezén pedig a nadrághoz illő bőrkesztyű volt.Én pedig a hajamat besütöttem, ilyen félig göndör volt.A sminkem korrektorból,pirosítóból,szájfényből állt.A szemem pedig kapott egy szempillaspirált,és egy füstösebb sminket,de nem annyira mint Billnek annál jóval kevesebb feketével. A ruhám egy bordó koktélruha volt ami a mellkasomnál kicsit ki volt vágva,és a ruha a térdem fölé ért.A cipőm egy fekete magassarkú volt.A táskám szintén fekete volt.De nem volt pántja így csak a kezemben fogtam.Azután arany ékszerek kerültem rám.Mikor Bill végleg elkészült és ki jött a mosdóból elakadt a szavam.Emberek az illata🤌😫Eszméletlenül hot volt.
-Mehetünk?-kérdeztem
-Ő Emily....-mondta miközben végignézett rajtam.
-Mi az?-kérdeztem mosolyogva
-Hogy a faszomba nem vitt el téged magával Tom?!-mondta ledöbbenten.
Én ekkor csak elnevettem magam.És ő is nevetni kezdett.Gyorsan rá néztem az órára és lefagytam mivel 19:30-at mutatott.
-Bill a díjátadó! Hétkor kezdődik!-mondtam szinte kiabálva.
-Tudom tudom de azt akartam hogy nagyon bombák legyünk,ami sikerült is.-Mondta megelégedett fejjel.
-Okés de akkor hogy jutunk oda?-kérdeztem
-Külön limóval megyünk.-mondta Bill.
-Nyugi már idehívtam.Van a Tokio Hotelnek két limuzinja.Az egyikkel már elmenntek a többiek,mert írtam Georgnak,hogy mondja késni fogunk.Amúgy is amikor nekünk kell menni az kilenckor lesz.Szóval fél kilencre már ott is vagyunk.-mondta Bill.
-Köszi-mondtam.Gyorsan le is menntünk,mivel a limuzin már meg is érkezett.Be is szálltunk.Billel az egész egy órás utat végigbeszéltük.Mikor odaértünk már egy csomó híresség ott volt,és nem volt hely a parkolóban,ezért kénytelen volt a sofőr megállni a bejárat előtt. Abban a szent pillanatban ahogy Bill kilépett a fekete limuzin ajtaján csomó,de csomó fotós vette körül,de ez várható volt a késésünk miatt.Bill visszanyújtotta a kezét a kocsiba.Én pedig megfogtam a kezét,és kihúzott a kocsiból.Rengetek kamera mindenhol.Szinte nem is láttam a sok fénytől,de én végig úgy viselkedtem mintha már megszoktam volna ezt az egészet,és könnyedén végigsuhantam a piros szőnyegen.Amikor beértünk már mindenki a helyén állt.Persze nekünk Billel úgy kellett bevonulnunk mint két dívának.Akárhová néztem csak tátott szájakat láttam és susogásokat hallottam.Billel elkeztük keresni a többieket mikor is megláttuk őket,és odamenntünk.
/Náluk/
-Hol vannak már?-kérdezte idegesen Gustav
-Jajj tudod milyen Bill,mindig komoly belépőt akar.-Felelte Tom.
-Ti is halljátok a fényképezőgépeket?-kérdezte Georg
-Megjöttek.-Szólt hozzá Gustav.
/Eközben Tom gondolatai/
-Azta Tom nézd!-szólt hozzám Georg.
Ekkor odakaptam a fejem és megláttam Emilyt ahogy egyszerre lép be az ikertestvéremmel.
Azta rohadt.Nem kapok levegőt,ez normális? Miért ilyen gyönyörű? Le akarom róla venni a szemem,de nem megy.Nézni akarom!
/Nálam/
Gyorsan megtaláltuk őket így odamenntünk.
-Sziasztok!-köszöntem oda.Valahogy akaratlanul is szúrósan néztem a Tom mellett álló lányra.Láttam ahogyan Tom bámul,de most nagyon feltűnően.Ekkor oda lépett mellém pár kislány akik kértek tőlem egy aláírást,mivel hogy Billel vagyok,és megdicsérték a ruhám,ami nagyon jól esett.Egyszercsak egy nagy nevetést hallok,ès hátrafordulok.
-Tom le ne essen az állad!-mondta Bill testvérének.Ezután a fiúk mind elkezdtek nevetni,és Tom is abbahagyta a bámulást,mikor érzékelte hogy nézem.Nem sokra rá már a fiúkat hívták fel a színpadra,és csomó csomó díjat kaptak.Én pedig nagyon büszke voltam rájuk.És nagyon hálás voltam hogy most itt ülhetek velük.