Azonos ellentét/Tom Kaulitz [‼️BEFEJEZETT‼️]

32. "Ez nem lehet a valóság"

Én még mindig csak ültem az ágyon és mélyen elmélkedtem,mikor is egy hatalmas ajtóbevágódásra lettünk figyelmesek Noraval.Gondolom a másik szobából jöhetett,és jól is gondoltam mert egyből meghallottam Amanda és Samanta sipítozását.Valami olyasmiről beszéltek,hogy bulizni akarnak,és hogy fel akarják deríteni a közeli bulizós helyeket,de persze a szülők nem engedték így elkezdtek veszekedni.
-Na Jolvan Emy,én most megyek rendet tenni,jót beszélgettünk.-mondta Nora egy kedves mosollyal az arcán.
-Rendben,aztán ne törjetek el semmit kérlek!-tettem hozzá egy kínos mosollyal.Ezután ki is ment a szobámból.Én mivel nem akartam végighallgatni ezt a borzasztó lármát,ezért feltettem a fülesemet.A délután elég gyorsan eltelt,de igen nyugodtan.Szemtanúja voltam ablakokból annak ahogyan az időjárás lecsendesül,és az égbolt kitisztul.A nap már kezdett elbújni a fák süvítő lombjai mögé. Kezdett helyet cserélni a Holddal.Amikor már untam a szobámban ücsörgést  rápillantottam az órámra.Ami 20:21-et mutatott.Észre sem vettem az idő múlását.Gyorsan felpattantam az ágyamból és lementem a konyhába megnézni mi történik a többiekkel.Úgy látom pont jókor jöttem,mert anya éppen a vacsorához terített.Igazából innen már semmi izgalmas nem történt.Vacsora után csak készültem az elalváshoz,és bebújtam ismét puha ágyamba,ezután igen hamar elnyomott az álom.
Reggel a Nap sugarai kellemesen sütöttek arcomra,ami megmosolyogtatott,és valamiért az első gondolatom Tom volt.
Nem tudom miért,de azt hiszem hiányzik.De egyik rossz gondolat követte a másikat.Eszembe jutott,hogy anyáék is mostanra már biztosan nem lehetnek itthon,így nekem kell ma mindent csinálom.De legalább van még időm mert a lányok így is délután háromnál előbb nem kelnek fel.Ezt abból gondolom hogy,tegnap sem aludhattak el korán mivel az éjszaka párszor felkeltem rájuk.Borzasztó hangosak.Kikeltem az ágyból és megcsináltam a szokásos reggeli dolgaimat,pakolás,mosakodás,stb..
Ezek után lementem a konyhába,és találtam egy levelet az asztalon,gondolom anya írhatta.Igen írhatott volna egy üzit is,de ő ilyen.
Szia kincsem!
Szóval nagyon remélem,hogy te találtad ezt meg és nem az unokatesóid.Picit korábban kellett mennünk,mert apád szokás szerint elrontotta a foglalás időpontját,és nem akartalak felkelteni.Tehát a konyha legfelső fiókjában találsz egy borítékot,raktam oda egy kis pénzt,ami szerintem elegendő lesz erre a pár napra.Vásárolj be vagy rendeljetek kaját.De csak nálad van jó kezekben.Szóval tedd el a szobádban valahova.
Egy pár nap és jövünk,majd hívlak,puszillak csillagom!
Anya
Amikor elolvastam a levelet,egyből előkutattam a pénzt,és szépen el is helyeztem a szobámba.Utána ettem azért valami reggelit is.A nap többi része borzasztóan unalmasan telt el,de megpróbáltam a legértelmesebb dolgokat művelni.De délután mikor már semmi értelmes elfoglaltság nem jutott az eszembe gondoltam leülök a nappali telózni.Sajnos nem sok idő múlva a lányok szépen sorjában letaláltak a nappaliba.
-Jó reggelt-köszönök nekik kissé gúnyosan,mivel már 15:48
-Neked is sziaa-köszön vissza Amanda.És szépen sorjában lehuppannak a kanapéra.
-Na akkor ma már megyünk bulizni ugye?!-kérdezi Samanta elég izgatottan.
-Dehogy is! Tegnap sem engedték meg-mondom igen szigorúan,és vetettem egy pillantást Norara.
-Drágám látsz itt te bárkit is aki nem engedné?-Kérdezi önelégülten Amanda
-Talán egy kis szórakozás nem árthat.- mondja Nora egy félénk vigyort ejtve arcára.
Na csodás már őt is elvesztettem.Gondoltam magamban.
-Lányok nem engedhetem,sajnálom.-próbálok együtétrzően választ adni.
-Na jó akkor erre még később visszatérünk-Feleli Nora,akire már úgy néztem mintha meg akarnák ölni szemeimmel.
-Olyan unalmasak vagytok-mondja duzzogva a velem egyidős Samanta.
-Oké van egy ötletem!-ugrik fel a kanapéról Amanda
-Hallgatunk-mondja Nora
-Akkor mit szólnátok egy ilyen nasizós filmezős csajos pizsipartyhoz? -kérdezi Amanda
-Hát az jobban hangzik-felelem mosolyogva.
-Oké de valakinek kéne ehhez bevásárolni..-mondja Samanta,és mind a három egyszerre nézett rám boci szemekkel.
-Jolvan elmegyek csak írjátok össze,hogy mi kell.-mondtam.Ezt a mondatomat még lehet át kellett volna gondolnom,mert egy kis idő múlva Samanta a kezembe nyújtott egy jó 80 tételből álló bevásárló listát.Te jó Isten mennyi idő lesz ez?-gondoltam.
De nem baj legalább addig is elszabadulok itthonról,és amúgy is jobb ha az én kezemben van a pénz.
-Hát oké,akkor mindjárt indulok.-mondtam
Nem igazán érdekelt most a kinézetem,sminket nem raktam fel,mert a bőröm szép volt,a hajam ápolt volt,igaz fel volt tűzve egy kontyba.A ruházatom,pedig teljesen átlagos volt.Szóval nem olyan sok időn belül összepakoltam,és megfogtam kettő hatalmas bevásárlószatyrot,ezután útnak indultam.Az ajtót bezártam,mivel ha lenne valami vészhelyzet  a lányoknak bent van a pótkulcs
Így el is indultam a bolt felé ami innen sétával 15-20 perc.
/Eközben otthon/
-Gyere Samanta!-kiáltott testvérének Amanda
Ekkor a lányok elindultak fel az emeletre,amikor felértek a szobájuk felé vették az irányt,csak annyi volt a probléma hogy felkeltette figyelmüket Emily laptopja,ami ugyan is egy csippanó hangot adott ki,és akkorát villant hogy az égész folyosót befényesítette.Ekkor a lányok megtorpantak Emily szobája előtt.
-Ooooo drága Emilynket keresik.-mondja Amanda egy ravasz mosollyal.A lányok nemes egyszerűséggel léptek be a szobába,és nézték meg közelebbről a laptopot.