Anime boys x reader (girl) ♡BEFEJEZETT♡

14. - Aizawa Shota X reader part 3

Szilvia_ kérésére. 😊

!vigyázat! Spoilert tartalmaz! (És csak az érti, aki látta (asszem) az 5. évadot!)

*14 éve a múltban*

Shota-kun, Shirakumo-kun, Hizashi-kun! Mit szólnátok, ha ma délután taliznánk? - kérdezted ahogy barátaiddal az első óra kezdetére vártatok.
- Szuper ötlet! - rikoltott Hizashi.
- Igen! - vigyorgott Shirakumo is.
Mindhárman a szégyenlős, visszahúzódó Shotára néztetek, aki végül beadta a derekát.
- Én is ott leszek - motyogta.
- Embeeer én nem tudom, hogy neked, hogy van barátnőd! - csóválta a fejét nevetve Hizashi.
- Hé! - bökted oldalba. - Az én vagyok!
- Jólvan na, csak vicceltem! - emelte fel védekezően a kezét a hangoskodó srác.
Éppen vissza akartál neki vágni, mikor belépett a tanár és kezdetét vette az óra.
Már alig vártad a délutánt, hisz ekkor még csak nem is sejthetted, hogy egyikőtök nem éri meg azt...

*Pár órával később*

- Shota-kun! - zokogtad, miközben vérző válladra szorítottad a kezed. - Shota-kun...hol van Shirakumo-kun??
Mikor végre odaértél a lesokkolódott fiúhoz a törmeléken keresztül, a nyakába borultál ő pedig szorosan átölelt.
- [y/n]-chan... Én... Shirakumo... - elsírta magát, úgyhogy te még szorosabban megölelted, mert már tudtad, vagy legalábbis sejtetted, hogy mi történt.
- Nem lesz semmi baj! - suttogtad, de nem tudtad volna megmondani, hogy magadat akarod megnyugtatni, vagy a barátodat. - Nem lesz semmi baj...!

*Másnap*

- Sajnálattal közlöm, hogy egyik osztálytársatok, [y/n] holnaptól másik iskolába fog járni - mondta szomorúan a volt osztályfőnököd. - Nemsokára el is költöznek innen, szóval aki akar most búcsúzzon el!
Egy csomóan köréd sereglettek, köztük Hizashi is, aki bátorítóan megölelt, de a többiek nem nagyon érdekeltek.
Csak szünetben jött oda hozzád az, aki Hizashi mellett a legjobban fog hiányozni.
- Ugye... Ugye látjuk még egymást? - fogta meg a kezed Shota.
Erre neked könnybe lábadt a szemed és megölelted. - Remélem! - suttogtad a fülébe miközben egyik kezeddel autómatikusan hollófekete hajával kezdtél babrálni. - De addig is... nagyon fogsz hiányozni! - azzal egy puszit nyomtál a szájára.
Erre ő elpirult, és megint megölelt. - Te is nekem!
Mégegyszer utoljára belenéztél fáradt, fekete szemébe, majd távoztál az iskolából. Az volt az utolsó alkalom, hogy találkoztatok.

*1 éve a múltban.*

Bekapcsoltad a tévét, aztán majdnem eldobtad a távirányítót.
- Shota?? - nézted nagy szemekkel a híradót, ahol egykori barátodat mutatták, ahogy elintéz pár gonosztevőt. Szinte megbabonázott a látvány, úgyhogy nem is hallottad amit a hírolvasó mondott...
Kezedet a képernyőre tetted - bárcsak ismét együtt lehetnénk! - suttogtad és egy könnycsepp gördült le az arcodon.

*Jelen*

Kopogtattál az igazgató ajtaján.
- Tessék! - kiáltott ki az irodából a férfi.
Beléptél, és meglepetésedre egy hörcsög-kutya-jegesmedve keverék fogadott.
- Öhm biztosan ön Nezu igazgató úr... - kezdted bizonytalanul. - Engem a Túlélés és Biztonság nevű cég küldött, hogy részesítsem az itt tanuló diákokat bizonyos kiképzésben...
- Miért nem ezzel kezdted! - mosolygott a maci. - Vagyis te vagy [y/n], a Hókirálynő.
- Igen! - bólintottál.
- Rendben, a kiképzést szerintem az 1.A-nál kezd, ők szorulnak rá a legjobban a tudásra. Minden tanár tud a jöttödről, úgyhogy csak nyugodtan menj be. Azt hiszem, most úgyis az osztályfőnökükkel van órájuk, EraeserHead-del.
Megszédültél, a szíved nagyot dobbant.
EraeserHead... Ezt a nevet együtt találtátok ki Hizashi-val és és Shirakumo-val...
- Jól vagy? - hajolt közelebb hozzád Nezu, mert attól tartott, hogy összeesel.
- I-igen! Már indulok is a gyerekekhez...de előbb még kérem mondja meg, ez az EraeserHead... ő Aizawa Shota, igaz?
- Igen, ki lenne más? Talán ismeri?
- Igen - mondtad gyorsan. - Régi ismerős...
Azzal rohantál is, hogy megtaláld az 1.A termét.

Kalapáló szívvel kopogtál a megfelelő terem ajtaján.
- Tessék! - szólt ki egy életvidám, erőteljes hang. Ez nem Shota lesz...-gondoltad.
Beléptél, majd a szád is tátva maradt a jelenet láttán.
A legtöbb diák a padon állt, egy magas, szemüveges fiú pedig a tanár helyéről kiabált; úgy tűnt szavaznak éppen valamiről.
Aizawa Shota, a te volt barátod, egy sárga katonai hálózsákban aludt a terem egyik sarkában.
Kicsit lefagytál, de aztán összeszedted magad, és megszólaltál.
- Hókirálynő vagyok, a Túlélés és Biztonságtól jöttem és ma egy hétig különleges képzésben lesz részetek.
Miközben beszéltél le sem vetted a szemedet Shotáról, akinek pontban akkor pattant ki a szeme, mikor befejezted a bemutatkozást.
És csak álltatok és néztetek egymás szemébe.
Aizawa nyerte vissza hamarabb a hangját. - [y/n]-chan tényleg te vagy? - kérdezte megrökönyödött, de úgy tűnt boldog hangon, miközben kikászálódott a hálózsákból és odacammogott hozzád.
- I-igen - jutott eszedbe, hogy válaszolni kéne. - Shota-kun...Nagyon hiányoztál! - ugrottál régi barátod nyakába, úgy, mint mikor még gyerekek voltatok, és kicsit sem érdekelt, hogy az egész osztály tátott szájjal bámul titeket.
- JÓL VAN ELÉG LEGYEN EBBŐL A NYÁLAS ROMANTIKUS IZÉBŐL - kiabált be pofátlanul egy tüsis hajú fiú. - A FELADATOKAT AKARJUK HALLANI!
- Bakugo elég legyen ebből! - szólt rá a szemüveges fiú, te pedig nemes egyszerűséggel bemutattál a rendetlenkedőnek miközben kibontakoztál barátod karjaiból.
- Eh? - ráncolta a homlokát a tüsis hajú, biztosan nem volt hozzászokva a... Pontosabban hozzádszokva.
- Jólvan, ha ezt akarod akkor mindenki bújjon bele a hősruhájába és irány a terep!
Míg a tanulók átöltöztek, te kihasználtád az alkalmat és mielőtt Aizawa is távozott volna a teremből megragadtad a karját és visszahúztad, majd ismét megölelted, ám most egy puszit is adtál a szájára. Lehet, rosszul gondoltad, de úgy tűnt, szerelmesen néz rád, majd magához húzott és egy igazi csókkal viszonozta közeledésed.
Nem tudod mennyi idő telt el míg Aizawa karjaiba zárt, de hirtelen lépteket halottál, úgyhogy eltávolodtál a férfitől, aki most - természetéhez híven - közömbös arckifejezést vett fel.
Egy kedves arcú, barna hajú lány állt meg az ajtóban.
- Mmm a többiek küldtek, hogy nézzem meg, nincsen e baj...
- Nincs! - mosolyodtál el. - Csak megbeszéltük a kiképzés menetét! - hagyatkoztál arra, hogy Shota ha meglepődne se mutatná ki.
A lányt követve kimentetek a gyakorlópályák egyikére, ami egy belvárosi részt mintázott, ám sok épület romokban állt vagy sérült volt.
- Az első feladat egyszerű! - fordultál a hőstanoncokhoz. - Egy óráig ki kell bírnotok hóban, fagyban! Aki feladja, nálam jelentkezzen. Egymást KÖTELEZŐ segítenetek! - hangsúlyoztad ki a "kötelező" szót. A diákok értetlenül néztek össze, de te ekkor felemelted a kezed. Hatalmas fehér felhők gyűltek fölétek, egészen közel, majd hullani kezdett a hó és jéghideg szél csapott a diákok arcába. A hőmérséklet pillanatok alatt 10, majd 5, végül 0C°-ra süllyedt, de még mindig csökkent.
A tanulók végre megértették mit kell csinálniuk, mert kisebb csoportokba verődve a házakba húzódtak, néhányan futni kezdtek.
Hirtelen valami a hátadhoz ért; először megijedtél, de amikor két kar ölelte át a derekadat majd egy fej simult a válladra rögtön mrgnyugodtál.
- Így én is fázok! - mondta Aizawa minden humor nélkül, miközben hátulról átölelt, mint ha ettől felmelegedne.
- Sajnálom, de ez van! - pördültél meg karjai között, hogy szembe legyél vele és kacsintottál.
Erre a férfi kicsit elmosolyodott, de aztán megint elkomorult.
- Hiányoztál [y/n]-chan, és nem akarom, hogy megint elmenj! - mondta halkan.
- De hát itt lakok, ebben a városban mióta, csak...csak mindig elkerültük egymást! - csillant fel a szemed a felismeréstől. - És akkor...akkor talán járhatnánk újra! - fontad karodat a nyaka köré.
- Én nem emlékszem, hogy bármikor is szakítottunk volna - mosolyodott el a férfi, majd magához húzott és ismét megcsókolt, te pedig teljesen átadtad magad az ölelésének, annak az ölelésnek, ami úgy hiányzott.

U.i.: végül az 1.A tökéletesen teljesítette a feladatokat, egymást segítve, sehol nem buktak el. 😊

Na ez ennyi lenne, kicsit fura lett, de azért remélem tetszett.😊
Köszönöm a több mint 700 megtekintést! 🤭❤️
A kéréseket pedig továbbra is szívesen fogadom! 😊