Anime boys x reader (girl) ♡BEFEJEZETT♡

10. - Aizawa Shota X reader part 2

isten19 kérésére 😊

Aizawával már gyerekkorotok óta jó barátok voltatok, együtt jártatok általánosba, majd gimnáziumba, és most együtt tanítottatok a U.A. hősképzőben.
Neki elballagott az aktuális osztálya, újat kapott, és most először te is osztályfőnök lettél. Ő a B-nek, te az A-nak lettél a feje.
Mikor elindultál az első órádra, összefutottál vele a folyosón.
- Már alig várom az első közös gyakorlatot! - intettél neki, és mosolyogtál.
- Én is - bólintott, bár nem igazán látszott, hogy túl lelkes lenne.
Gyorsan elrepült az első és a második óra is, a harmadiknál pedig úgy döntöttél, kiviszed az osztályodat a gyakorlópályára, hogy felmérd a képességüket. Meg sem lepődtél, mikor Aizawát is ott találtad az 1. B-vel.
- Aizawa-kun! - vigyorogtál, és beleöklöztél barátod vállába. - Mit szólnál egy közös gyakorlathoz, így év elején. Jó lenne, ha a két osztály kijönne egymással nem?
- Egyetértek - motyogta Aizawa. - Elmondanád mire gondoltál?
- Persze! - bólintottál, majd a gyerekek felé fordultál. - Különböző feladatokat adunk meg, mint például kislabda dobás, távolugrás, stb., aztán kiválasztunk - böktél Aizawa felé - véletlenszerűen a másik osztályából egy embert. Az kap egy pontot, aki jobban teljesíti a feladatot. Természetesen az eddigi felmérőkkel ellentétben, most használhatjátok a képességeteket!
- Értem - biccentett tanár barátod. - Akkor kezdhetjük is. Mi legyen az első feladat?
- Mhh.. Megvan! - csaptad össze a két öklöd. - 100 méter futás. Aki hamarabb beér, az kap pontot, de az ellenfeledet nem szabad piszkálni. Értve vagyok!?
- Igen! - jött az - egy-két embertől nem túl magabiztos - válasz.
- Remek! Akkor legyél te az első versenyző! - választottál ki egy magas, hosszú narancssárga hajú lányt, akinek három szeme volt. Bátortalanul előlépett, te pedig megmutattad neki a rajtvonalat.
Eközben odaért az Aizawa által választott barna hajú fiú is az osztályodból, akinek kos szarv volt a fején. Felálltak, te pedig elkiáltottad magad: - Rajt!
A két diák megindult; a fiú kisebb ugrásokkal poroszkált, míg a lány felemelkedett a földről pár centire és a levegőben siklott. Mindketten a gyors és a lassú között álltak.
- Egész ügyesek! - hajoltál közel Aizawához, hogy a fülébe tudd súgni.
- Tessé...? - fordította feléd a fejét, és így egy pillanatra egymáshoz ért az ajkatok. Mindketten elhúzódtatok, miközben égő fejeteket próbáltátok eltakarni.
- Bocs... - mondtátok egyszerre, mire megint elpirultatok.
Végül a kecskefiú nyert, és te felrajzoltál egy vonalat az írótáblára, a ti részetekre.
- Következő, kislabda dobás.......
A nap zökkenőmentesen zajlott, legalábbis a tanulóknak így tűnhetett, nektek azonban nem volt egyszerű, mert hol a kezetek ért össze, hol a mondandótok volt ugyanakkor, ugyanaz, de egyszer még neki is mentél véletlenül, míg másfele néztél.
Mi van veletek? Új év van, az igaz, de azon kívül semmi nem változott a szünet óta. Vagy talán mégis?
A te és Aizawa barátsága azon kevés fiú-lány barátságok közé tartozott, ami hosszú évek alatt se lett több barátságnál. Akkor most miért érzed úgy, hogy majd kiugrik a szíved a helyéről, ha a közelébe mész.
És így teltek el hetek. Valahogy folyton egymásba botlottatok - néha szó szerint - és mindig pirulás és szabadkozás lett a vége.
Egyik nap Nezu behívatott titeket az irodájába.
- Aizawa-kun, [y/n]-san, mit gondoltok, mi lenne nagyon szuper közösségépítő program, most, hogy már a tavasz közepén járunk, és nincs túl hideg.
Nagy kő esett le a szívedről. Hogy gondolhattál olyan hülyeséget, hogy a te és az Aizawa kapcsolatáról akar beszélni, ami valahogy egyre jobban romlott. Már szinte nem is beszéltetek. Olyan volt, mintha barátod próbált volna elkerülni téged.
- Valami szabadtéri program? - tippeltél.
- Jó az irány! - tapsolt egyet az igazgató.
- Kirándulás? - kérdeztétek egyszerre Aizawával, mire mindkettőtök feje kivörösödött, és próbáltatok nem egymásra nézni.
- Talált! - tapsolt megint Nezu, mintha észre sem vette volna, ami köztetek történt.
- Na és hova menjünk? - kérdezted óvatosan, mert attól tartottál, hogy kollegád is ezt akarja mondani.
- Mit szólnátok a cseresznyefa ligethez! Ilyenkor virágzik mindegyik fa! Gyönyörű hely, sok térrel. Ráadásul olyan romantikus...! - erre Aizawa sugárban köpte ki a vizet, amit éppen a kulácsából kortyolt.
- Jó lesz! - hadarta, majd felpattant, és kiviharzott. Nem láttad az arcát, mert felhúzta a fáslit, de kétséged sem fért hozzá, hogy ugyan úgy elpirult, mint te.
Mi van veletek?
Gyorsan eljött a kirándulás napja. Nem két, hanem egy nagy busszal indultatok útnak, te pedig a következő indokkal ültél a diákok közé, és nem pedig a tanári helyedre, Aizawa mellé: szeretnéd jobban megismerni akiket tanítasz.
Ez még egészen rendben volt, a gyerekek szerettek téged, és te jól kijöttél velük, de most valamiért nem tudtad elengedni magad.
Úgy érezted, pár perc alatt megérkeztetek, pedig az út majdnem két óra volt.
Ám mikor megláttad a virágzó cseresznyefákat, egy pillanatra elfelejtetted minden aggoldalmadat. A diákokkal együtt csodáltad a szépséges virágokat. És ha ez nem lett volna elég, a földet is különböző fajtájú és színű virágok nyíltak, akárhová néztél.
- Woahh - hallatszott mindenfelől.
- Ez a hely olyan romantikus! - kiáltott fel az egyik lány az osztályodból, majd megfogta a mellette álló fiú kezét, és húzni kezdte.
Te erre a jelenetre Aizawára néztél, aki szintén rádpillantott, így pár másodpercig egymás szemébe néztetek, majd mindketten elkaptátok a tekinteteket. Zavartan lépkedtél a mezőn. Ez így nem mehet tovább! - határoztad el magad. Megkeresed Aizawát, és beszélsz vele. Gyorsan rá is találtál, de éppen egy túristacsoport kért tőle útbaigazítást, így inkább sarkon fordultál.
- [y/n]-sensei! - futott oda hozzád az egyik lány az osztályodból, akinek hosszú fekete haja volt. Önkéntelenül Aizawa jutott eszedbe róla... - Ma is rendezhetnénk olyan versenyt, mint év elején! Futással, meg ugrással, meg mindennel! Persze arrébb, nehogy letapossuk ezeket a csodás virágokat. Persze nem kell a Sensei-nek fáradnia, megrendezem én, ha megkapom az engedélyt.
- Megkaptad! Jó szórakozást! - mosolyogál rá. - Ha kell zsűri csak szólj!
- Hát persze! - nevetett a kiscsaj, majd elszaladt a többiek felé, akik kis csoportba verődve várták, hogy mit válaszolsz.
A játék elkezdődött. Egy ideig nézted, majd elfordultál és sétálni indultál a cseresznyefák között, mégegyszer utoljára, mielőtt visszaindultok.
Alig mentél két perce, mikor lábdobogást halottál magad mögött. Valaki utánad szaladt. Megfordultál, és szembe találtad magad Aizawával.
- Ömm, [y/n]-chan... Csatlakozhatok? - kérdezte bátortalanul, olyan halkan, hogy szinte alig hallottad.
- Ó, igen... - mosolyogtál rá zavartan.
Valameddig - lehetett pár másodperc, vagy akár egy óra is, nem tudtad volna megmondani - egymás mellett haladtatok csöndben, majd Aizawa hirtelen megállt és feléd fordult.
- Figyelj [y/N]-chan... Beszélnünk kell... Már rég el kellett volna mondanom - motyogta.
- I-igen? - néztél rá remegő hangon, mire ő nagy levegőt vett, és belekezdett.
- Tudom, hogy nagyon régóta vagyunk barátok, de... de ez így már nem jó - halkan beszélt, a maga unott stílusában, neked mégis majd' kiugrott a szíved. - Már egy ideje... egy ideje - folytatta, és most először nézett a szemedbe, de nem közönbösen, hanem szeretettel - egy ideje én már nem csak... barátságot érzek, hanem... hanem valami többet...
- Ahogy én is... - sóhajtottál fel. Annyira megkönnyebültél, ahogy kimondtad, hogy észre sem vetted, hogy Aizawa közelebb lép, hogy alig pár centi választott el titeket. Majd átölelte a derekadat és mégközelebb húzott magához, te pedig átölelted.
- Szeretlek [y/n]-chan! - mosolyodott el, majd megcsókolt. Csak akkor tudtál megszólalni, mikor végre szétváltatok.
- Én is szeretlek Shota-kun!
Kézenfogva sétáltatok még egy kicsit, majd összehívtátok a diákokat és haza indultatok, ám most, - az odaúttal ellentétben - Aizawa mellett ültél, és fejedet a vállára hajtva pihentetted, ő pedig átkarolt és végre pótoltátok azokat az elmaradt beszélgetéseket, amik úgy hiányoztak mindkettőtöknek.

Na ez ennyi lenne, kicsit hosszú lett, de azért remélem tetszett! 😊
Köszönöm a több mint 370 megtekintést! ❤️
A kéréseket pedig várom! 😊