Anime boys x reader (girl) ♡BEFEJEZETT♡

22. - Kenji Miyazawa X reader

Virag_666 kérésére. 😊 ( Csak megcsináltam a végén xd)

Nem értetted, mire célzott Aya, mikor azt mondta, megtalálta a számodra legideálisabb fiút, ráadásul a Fegyveres Nyomozóiroda tagjai között, úgy, hogy te még csupán 14 éves voltál.
Aya az unokahúgod volt, és nagyon szeretted, de nem gondoltad volna, hogy majd ő fogja megtalálni neked az igazit.
Hisz semmi különleges nincs benned, nem hogy képességed, hogyha esetleg tényleg megtetszik az az illető, akkor közelebb kerülj hozzá.
Mégis hamar beleegyeztél, amikor azt mondta, elvisz bemutatni.
Most pedig ott álltál az irodában, a fürkésző tekintetektől feszengve, és dühös pillantást vetettél a kislányra.
- Ömm... Hello! - köszöntél kis hallgatás után.
- Hello!
- Chiao!
- Szia!
- Üdvözlünk az irodában! - köszöntöttek egyszerre.
- Én Kunikida vagyok, amíg az Elnök külföldön van, én vezetem az irodát - lépett előre egy magas, szőke, szemüveges férfi. A kezét nyújtotta, te pedig bátortalanul megráztad.
- Ők itt - folytatta a társai bemutatásával, és ahogy a neveket sorolta egyesével rájuk mutatott - Ranpo, Dazai, Tanizaki, Yosano, Atsushi, Kyoka, Naomi és Kenji.
Az utolsó fiún akadt meg a tekinteted. Szőke volt, barna szemű és szeplős, veled lehetett egy idős.
Biztosan róla beszélt Aya! De miért illenél össze ezzel a sráccal? Bár aranyosan néz ki, nem jelenti azt, hogy jófej is.
Szerencsére ezt a gondolatmenetedet hamar elvetetted, mert ő volt az első aki melléd lépett.
- Igen, Kenji vagyok! - nyújtotta ő is a kezét, te pedig lesütött szemmel megráztad.
- [y/n] vagyon! Örülök, hogy megismerhetlek titeket! - jutott végre eszedbe bemutatkozni.
- Mi is örülünk, hogy megismerhettünk [y/n]-chan, legyél a mai napon a vendégünk - udvariaskodott Kunikida, bár lerítt róla, hogy a háta közepére sem kíván egy haszontalan kölyköt.
Azért elfogadtad a meghívást.
- Majd én körbe vezetlek! - mosolygott rád Kenji, amitől furcsa érzés keletkezett a szívedben. Csak nem tényleg bejön neked? Most egészen közel állt hozzád, úgyhogy jól szemügyre tudtad venni.
- Köszönöm! - motyogtad kis fáziskéséssel.
- Ugyan! Akivel te kedves vagy, az veled is kedves lesz! Így a legkönnyebb barátokat szerezni!
Tátva maradt a szád a gondolkodásmódja hallatán. Hogy lehet valaki ennyire... naiv, de egyben aranyos is? Aztán még valami eszedbe jutott.
- Szóval szeretnél a barátom lenni? - kérdezted óvatosan.
Meglepetésedre a fiú azonnal rábólintott.
- Hát persze!
Kissé elpirultál, és elindult a vidáman dúdoló srác után.
Körbejártatok az irodában, majd az épület körül, miközben Kenji kitartóan magyarázott. Délután 4 felé járhatott, mikor végeztetek, bár összeségében nem volt hosszú ez a kis kirándulás.
- Hé, izé Kenji-san! - fordultál felé óvatosan.
- Igen? - mosolygott rád kíváncsian. Mindig mosolygott!
- Azt hiszem, meghívhatnálak egy fagyira, cserébe az idegenvezetésért! - bökted ki, miközben ismét hő szökött az arcodba. Nem voltál az a bátor, szociális típus, sőt, szöges ellentéte voltál új barátodnak.
- Az jó lenne! Köszönöm szépen! - hajtotta meg magát, miközben egy pillanatra sem hervadt le a mosolya.
A fagyi finom volt, és végre jobban elbeszélgettetek. Ahogy a fiú lassan megnyílt, te úgy zártad egyre jobban a szívedbe.
Már lemenőben volt a nap, mikor felálltatok, és kisétáltatok az utcára.
- Nekem mennem kéne! - nézett szét Kenji, és őszinte sajnálat csengett ki a hangjából.
- Nekem is - bólintottál, majd nagy levegőt vettél, és hozzátetted: - Nem lenne kedved holnap is találkozni?
- Ez remek ötlet! - pislogott rád nagy barna szemével, a szája pedig megint felfelé kunkorodott.

Hónapokig találkozgattatok, együtt töltöttétek az ősz nagy részét, majd szinte az egész karácsonyt is. A január is eltelt, és te menthetetlenül beleszerettél a fiúba. A mosolyába, a hangjába, az őzikeszemeibe, még a szeplőibe is, de legfőképpen abba a kedves, önzetlen természetébe, amit nap mint feléd mutatott.

Február 14. Elhatározásra jutottál. Valentin napon szerelmet vallasz neki, akár viszonozza, akár nem. Mert nem úgy tűnt, mintha ő többként tekintene rád egy barátnál...

A szokott időben találkoztatok, ezúttal egy kávézó előtt, aminek nagyon finom forrócsokija volt.

Te érkeztél hamarabb, és idegesen toporogtál a hidegben, még ő fel nem bukkant, barna kabátjában, és pár számmal nagyobb sapkájában.
Arcán pedig ott az elmaradhatatlan mosoly.
- Szia! - integetett már messziről, amit te viszonoztál.
- Szia! - köszöntél te is, mikor közelebb ért, és óvatosan megölelted. Ez már egy ideje szokásoddá vált, és mivel Kenjit látszólag nem zavarta, nem terveztél leszokni róla.
Bementetek és felakasztottátok a kabátotokat.
A szokásos helyetekre mentetek, és leültetek, te pedig feszengve próbáltad összeszedni a gondolataidat.
- Minden rendben? - kérdezte Kenji aggódva, mert azonnal észrevette, hogy furán viselkedsz.
Nagy levegőt vettél. Itt az idő.
- Én csak... Én csak mondani szeretnék valamit!
Várakozóan nézett rád, a szeme kíváncsian csillogott.
- Tudod, hogy ma van Valentin nap, ugye? - Bólintott. - És, én azt szerettem volna mondani, hogy... azt hiszem... elég régóta tetszel- nyögtem ki nagy nehezen.
A szeme elkerekedett, úgy tűnt, meglepődött, és én megrémültem, mikor nem jelentkezett az úgy megszokott mosolya.
- Te? Belém? - kérdezte lassan, mintha nem értette volna rendesen.
- Igen. - mondtad határozottan.
- De hát te olyan szép vagy, és különleges, én pedig csak egy egyszerű parasztfiú! - motyogta, fel sem fogva azt, amit mond, de azért te rendesen elpirultál.
- Köszi... De szerintem te is szép vagy, és különleges... - makogtad, és egyre jobban hasonlítottál egy érett paradicsomra.
- Úgy gondolod? - csillant fel a szeme, aztán ismét szomorkás fejét vàgott. - Te is tetszel nekem, [y/n]-chan, de azt hiszem, én még nem állok készen egy komolyabb kapcsolatra.
A szíved kihagyott egyet. Aztán fellángolt benned a szerelem, és csak ennyit mondtál, mielőtt szorosan átölelted:
- Addig várok, ameddig csak kell!

Ez ennyi lenne, remélem tetszett! ☺️