Anime boys x reader (girl) ♡BEFEJEZETT♡

3. - Hawks X reader

isten19 kérésére. 😊

Pánik. Mindenki fel-le rohangál, a gonosztevők mindenhol ott vannak. Egyszerűen megjelentek, mindenkit leütnek, vagy csak kitépik a táskákat a kezeikből. Már éppen elrohantál volna, mikor eléd toppant egy, a bűnözők közül.
- A táskádat, mert ha erőszakot alkalmazok, csak a fejeddel együtt válik el tőled! - vigyorgott a gonosztevő, és megindult feléd, te pedig sikítottál. Érezted, hogy remeg a lábad, és egyre hangosabban ver a szíved. Szédülni kezdtél, és tudtad, hogy el fogsz ájulni.
Aztán összeestél, de nem dőltél a földre, mert valaki elkapott. Amit utoljára láttál, azok madártollak voltak. Vörös madártollak. Elmosolyodtál, mert megmenekültél, majd minden elsötétült.

Arra ébredtél, hogy a szél az arcodat csap. Kinyitottad a szemed, de röktön vissza is csuktad. Jó 20 méter magasságban száguldottatok, Hawks még mindig a karjában tartott. Erre a gondolatra kicsit megnyugodtál, de a tériszonyoddal nem tudtál mit kezdeni, kénytelen voltál megszólítani megmentődet:
-Mmm... Hawks...? - Ő rádnézett, és te elcsodálkoztál, hogy közelről mennyivel helyesebb. - Nem szállhatnánk le? Izé... Én... - szerencsére nem kellett befejezned, mert a szavadba vágott, és ereszkedni is kezdett.
- Jajj, ne haragudj, de nem mertelek ott hagyni, olyan káosz volt, féltem, hogy bajod esik. - Azt hitted a szemed káprázik, de mintha a 2-es számú hős elpirult volna! - Amúgy tériszonyod van, vagy mi? - tette hozzá a maga hanyag stílusában, amit mindenki megszokott tőle.
- Oh, igen. És köszönöm, hogy megmentettél. - erre te pirultál el. - Mivel - hála neked- megvan a pénztárcám, meghívhatlak egy fagyira.
Közben leértetek a földre, és Hawks óvatosan elengedett. - Ez randi? Tudod mit? Benne vagyok! Délután 5-kor találkozunk itt. Na pá! - újra kinyitotta a szárnyait, majd elrepült. Te pedig csak álltál megdöbbenve, paradicsom piros arccal, és néztél utána. Soha nem gondoltad volna, hogy ezen a szörnyű napon ilyen jó dolog történik veled, hisz mikor először megláttad Hawks-ot a tévében, már akkor belezúgtál.

5 perc múlva 17 óra. Feszülten nézegetted az órádat, és közben próbáltad azt a látszatot kelteni, hogy laza vagy, és nem álltál órákat a szekrényed és a tükör előtt, mire sikerült kiválasztanod egy fekete rövidnadrágot, és egy világoskék ujjatlan haspólót. Még szerencse, hogy nyár van - gondoltad. - A nyári ruháim a legjobbak.
10 másodperc 17 óráig. 9, 8, 7.... Szárnysuhogás. Hatalmas súly gördült le a szívedről, mert az is megfordult a fejedben, hogy csak szórakozik veled.
- Szióó! - köszönt, és tudtad, hogy ez jó jel. Lehet, hogy tényleg van esélyed? - Na hová menjünk? Ha nincs ötleted, én tudok egy jó helyet. Nincs messze, és nem is túl drága a fagyi.
- Szia! Nekem tökéletes, oda megyünk, ahova szeretnéd. - mondtad zavartan.
- Jajj, ne butáskodj, akkor kénytelen leszel vidámparkba is eljönni velem! - kacsintott.
Erre te megint elpirultál, de határozottan válaszoltál. - Persze, mehetünk, de azt már te fizeted. - nem értetted miért, de elnevetted magad, és megkönnyebülésedre Hawks veled nevetett.
- Akkor induljunk...hmmm?
Csak most esett le, hogy be sem mutatkoztál. - [y/n] vagyok. - mosolyogtál szégyenkezve.
- Szép név! - mosolygott a hősöd. - Akkor induljunk [y/n]-chan!
Miközben a cukrászda felé sétáltatok, jól elbeszélgettetek mindenféle hülyeségről, de mindketten jól éreztétek magatokat. Mikor odaértetek a fagyizóhoz, mindketten ugyanazt kértétek, és a végén Hawks fizetett, hiába ellenkeztél, ő csak nevetett, hogy ő a férfi, te csak élvezd a fagyit. És igaz, hogy imádtad a fagyit, de amit igazán élveztél, az a társasága volt. Tényleg a vidámpark felé sétáltatok, és te nem bántad, hogy kicsit hosszabb az út. Belekaroltál Hawks-ba, és végig beszélgettetek. Kiderült, hogy több dologban hasonlítotok, mint gondoltátok.
Az első dolog, amire felültetek, az az óriáskerék volt. Hiába próbáltál ellenkezni, ragaszkodott hozzá, hogy próbáld ki, a tériszonyod ellenére. Végül beaadtad a derekad, de nem bántad meg. Hawks-hoz simulva csodáltad a gyönyörű kilátást.
- Tudod - mondta. - Én mindig ide jövök ha szomorú vagyok. Olyan jó érzés fentről nézni a várost. Ilyenkor sajnálom azokat, akik nem tudnak repülni.
- Aha...- próbáltál nem a szemébe nézni, hisz volt egy titkod, amit nem szívesen àrultál volna el neki.
Az óriáskerék körbeforgott, és ti leszálltatok.
- Ez... elképesztően jó volt! - mondtad lelkesen. - Találkozhatnánk még valamikor. Ha akarod megadom a telefonszámom.
- Az szuper lenne! - gyorsan telefonszámot cseréltetek, majd te menni készültél, hisz addigra már nagyon későre járt, de Hawks megfogta a vállád. - Köszönöm! - suttogta, és olyan őszintén mosolygott, mint még soha. Te is mosolyogtál, majd elváltatok.

Attól a naptól kezdve rendszeresen találkoztatok, és egyre mélyült a kapcsolatotok. Hawks mesélt neked a kalandjairól, te pedig boldogan hallgattad, de volt, hogy csak simán beszélgettetek, mindig volt közös témátok.

Egyszer felmentetek egy épület tetejére, estefelé, amikor már sötétebb volt, és minden ki volt világítva.
- Gyönyörű! - áradoztál.
- Igen, az. De nem olyan gyö....- nem tudta befejezni, mert lángcsóva csapott felétek.
Elkapott téged és arrébb ugrott, éppenhogy megmenekültetek. - Menj biztonságba, elintézem!
- De Hawks! Lángra kapott a szárnyad! - kiáltottad kétségbeesve. - Így nem harcolhatsz! Ráadásul civilben vagy!
- Ne aggódj! - mondta, de ekkor nekiugrott az alak, aki az előbb a tüzet fújta. Teljesen ledermedtél. A barátodnak esélye se volt, a támadó jártas volt közelharcban.
Mire észbekaptál Hawks-nak alig maradt pár tolla, a gonosztevő az összeset elégedte. És ekkor a korláthoz nyomta, majd, egy erős mozdulattal a mélybe lökte.
-Neee - ordítottad! Nem gondolkodtál tovább. Tudtad, hogy el fog jönni a pillanat, amikor fel kell fedned a képességedet. A barátod után ugrottál. A tériszonyod megszűnt, hála neki, és te most elég bátor voltál, hogy megidézd a fantom szárnyakat. Sebesen siklottál lefelé, mikor elérted magadhoz szorítottad barátodat, és kitártad átlátszó, fehér szárnyaidat. Könnyedén siklottál, és Hawks-ot se volt nehéz tartani. Ő viszont már nem volt magánál, az égési sérülések teljesen kiütötték.
Egyenesen a kórház felé repültél, nem érdekelt, hogy a lángszóró bűnöző tovább garázdálkodik. A könnyek égették az arcodat. Mi lesz Hawks-szal? Mi van ha miattad megmaradnak a sérülései, vagy nem nőnek vissza a tollai, vagy meghal....

4 órája ültél a barátod ágya mellett, mire ő felnyitotta a szemét.
- Hawks! - kiáltottad. - Én úgy sajnálom! Tényleg nagyon sajnálom! - elsírtad magad, de ő csak mosolygott.
- Tudod, mikor leestem, azt hittem, hogy egy angyal ereszkedik alá értem. És igazam volt. - Kinyújtotta a kezét, és te hozzábújtál. Már nem sírtál. Hawks megértett téged.

Mikor a barátodat kiengedték a kórházból, együtt sétáltatok, és úgy döntöttetek, megint benéztek a vidámparkba. Ezúttal is az óriáskerékkel kezdtetek, ám ezúttal vidáman szálltál be az egyik fülkébe. Mikor a legmagasabb ponton voltatok, hirtelen megálltatok, mert valaki pont akkor szállt fel. Hawks ekkor hozzád fordult, és megfogta a kezed.
- Tudod - kezdte. - Mikor a kórházban azt mondtam, hogy egy angyal vagy, komolyan beszéltem. Te vagy az én angyalom! - Ha lehet mégjobban magához húzott, és megcsókolt.
Soha sem ilyennek képzelted a szerelmet. Ez sokkal jobb volt minden képzeletnél. Mert Hawks mellett tényleg angyalnak érezted magad.
Csak ültetek összebújva, a fényeket figyelve, és tudtátok, hogy egymásnak lettetek teremtve.

Ennyi lenne a Hawks x reader, remélem tetszett! 😊
Továbbra is nyugodtan lehet kérni, és nem csak mha-ból, hanem a fülszövegben leírt animék bármelyikéből!