Anime boys x reader (girl) ♡BEFEJEZETT♡

17. - Todoroki Shoto X reader

Már rengeteg fiú tetszett neked életed során, de az volt az első alkalom, hogy úgy Isten igazából belehabarodtál valakibe.
Az ideiglenes hősengedély vizsgája előtt lebetegedtél, így nem tudtál részt venni a teszten. Ezért a pótvizsga kiképzésére kellett járnod. Ott pedig találkoztál két U.A.-es fiúval, egyiküknek tüsis szőke haja és barátságtalanul villogó szeme van, a másik viszont elképesztően helyes, egyik oldalt fehér, másik oldalt piros volt a haja, a bal arcán égési sérülés díszelgett. Még Camie, a másodéves iskolatársad is elismerte, hogy jól néz ki.
Ma is a pótvizsga termében gyakorlatoztatok, amikor az egyik felügyelő tanár felállt és közétek lépett.
- A következő feladathoz párba állítalak titeket, de mivel öten vagytok egyikőtök egyedül lesz. Inasa-kun vállallod?
- Hát persze! - csapta össze a bokáját az osztálytársad.
- Rendben, a másik két páros pedig Todoroki-[y/n] és Camie-Bakugo, hogy az egy iskolából valók ne legyenek együtt.
Igenigenigen! - gondoltad, és a szíved hevesen kezdett verni.
- A feladat pedig - folytatta a felügyelő - hogy ne csak a testeteket, de az agyatokat is edzétek, itt vannak lapok, mindegyiken egy találós kérdés van, ami egy fogalmat rajt, ha megfejtettétek, akkor szemléltetnetek kell valahogy. Ezért vagytok ketten, mert például a barátságot nehéz egyedül bemutatni. [y/n], Camie, Inasa gyertek húzni! - szedett elő a zsebéből egy marék összehajtott lapot.
Odamentél és találomra kivettél egyet, majd odasétáltál Todorokiék, aki időközben félrehúzodott a többiektől.
- Na nézzük - mondtad félhangosan és széthajtottad a választott papírost és úgy tartottad, hogy társad is lássa.

" cseresznyevirág, boldogság, madárcsicsergés, édes illat szállingózik, S a szív csordultig telik" - állt a lapon.

- Hát jó... - ráncoltad össze a homlokod. - Van ötleted? - fordultál a fiú felé, aki egészen eddig csöndben figyelt.
- Biztosan valami elvont fogalom - jelentette ki, amitől te majd felrobbantál olyan cuki volt a hangja.
- Biztosan igazad van - mondtad közömbösséget tettetve. - Szerintem ez valami romantikus dolog lehet... Ez a szerelem! - sikkantottál fel, mikor leesett.
- Igen - bólintott Todoroki egyetértése jeléül.
- És ezt kéne szemléltetnünk? - rökönyödtél meg. - Mégis hogy?
- Majd kitalálunk valamit... - próbált bátorítani a fiú, amitől rögtön megfeledkeztem a problémáról.
- Igen, biztosan!
A rendelkezésre álló idő gyorsan letelt, ti viszont nem jutottatok semmire.
- Rendben - kezdte a tanár - akkor az első páros [y/n] és Todoroki kezdi! Ez egy elég egyszerű feladat, ezért is kezdünk ezzel. Na gyerünk, lépjetek előre!
Te lehajtott fejjel jöttél előre, partnered azonban nyugodtnak tűnt.
- Szóval, mi lett a megfejtés? - sürgetett titeket a férfi.
- Ömm - kezdted bizonytalanul - a szerelem... És ezt úgy tudjuk eljátszani, hogy....
Ám nem tudtad befejezni, mert ekkor Todoroki közelebb lépett hozzád, feléd fordult, az állad alá nyúlt, hogy egy rövidke pillanatra a szemébe néztél, majd az arca egy közelebb került a tiédhez és megcsókolt.
Nem tartott sokáig, talán csak pár másodpercig, de te óráknak érezted. Sötét vörös arccal toltad el magadtól, a többiek bámuló tekintete szinte égetett. De megszólalni nem tudtál, se te, se ő...
Végül a tanár törte meg a kínos csendet: - Hát, végülis jól megoldottátok... De ami azt illeti, nem a szerelem, de még csak nem is a szeretet a megfejtés... A tavasz lett volna az, és meg is tudtátok volna oldani... Ez a feladat azért lett volna fontos, hogy jól fel tudjátok ismerni az adott helyzetet, vagy utalást. Talán legközelebb gondoljátok át jobban. Következő páros...
Egyáltalán nem figyelted az ez után történteket, csak álltál és néztél magad elé, a gondolataid pedig úgy repkedtek, mint azok a bizonyos pillangók a gyomrodban...
Amint végeztetek berohantál az öltözőbe, hogy átvedd az utcai ruhádat. Mikor végeztél, először óvatosan kikukkantottál az ajtón, majd mikor meggyőződtél róla, hogy Todoroki nincs a közelben, sietve távoztál. Nem tudtad eldönteni, hogy örülsz, hogy ez történt, vagy nem... vajon csak a feladat kedvéért csókolt meg?
Annyira a gondolataidba merültél, hogy majdnem neki ütköztél az épület előtt ácsorgó Todorokinak. Felkaptad a fejed és belebámultál szél szemeibe, amiket most rád szegezett. Várakozóan...? Kedvesen...? Gúnyolódva...? Hirtelen nem tudtad megállapítani, úgyhogy sarkon fordultál és elrohantál.
- Várj...! - kiáltott utánad a fiú, de te még csak nem is lassítottál, kezeidet kipirult arcodhoz szorítottad.

Egy hét telt el azóta, hogy az a bizonyos incidens történt... Azóta minden egyes alkalommal mikor Todoroki beszélni akart veled elszaladtál. Szégyellted magad, de nem mertél a szemébe nézni...
Más ötleted nem lévén, most is úgy tervezted, hogy elrohansz előle, ha kint vár rád.
Jól gondoltad, megint ugyan ott állt, ahol eddig minden nap; a kijárat mellett, hátát a falnak döntve. Ahogy kiléptél rademelte felemás tekintetét, te pedig már fordultál is, hogy elszaladj, azonban a lábaid összeakadtak és gyönyörűen eltaknyoltál. Nem sokon múlt, hogy a fejed is beverd, de kicsit sikerült tompítanod az esést, így csak a kezed fájt borzasztóan, amire ráestél.
- Au - kiáltottál fel fájdalmasan, miközben megpróbáltál felülni.
- Jól vagy? - guggolt le melléd azonnal Todoroki.
- Oh, igen...- sütötted le a szemed.
- Biztos? Fel tudsz állni? - aggoldalmaskodott tovább a fiú.
- Azt hiszem igen - mondtad még mindig lehajtott fejjel. Nem hitted, hogy fel tudsz állni, viszont féltél Todorokitól segítséget kérni, ezért megpróbáltad lerázni.
- HOL VAGY MÁR SHOTO? MEDDIG VÁRJAK MÉG RÁD? ÖRÜLJ NEKI, HOGY HAZAVISZLEK! - bömbölte Törekvő, Todoroki apja az egyik kocsi mellől.
- Menj ha nem akarsz megvárni, nem érdekel! - szólt vissza a fiú dühösen. - Éppen fontosabb dolgom van! Képzeld olyasmit csinálok, amit te nem tudsz: próbálok kedves lenni valakihez!
- Hát jó, te akartad! - puffogott a férfi, de már sokkal kisebb hangerővel, majd beült a kocsiba és elhajtott.
- Hadd segítsek! - fordult feléd megint Todoroki és elmosolyodott. Nagyon cuki mosolya volt!
- Hát jó... - egyeztél bele és észre sem vetted, hogy mostmár nem sütöd le a szemed, hanem a fiút nézed, aki most a kezét nyújtotta.
Kicsit vonakodtál, de aztán elfogadtad és hagytad, hogy felhúzzon.
- Au - sziszegted. - Azt hiszem kiment a bokám!
Erre Todoroki kérés nélkül áthúzta a karod a válla felett, hogy támaszkodj rá. Erre végre te is hálásan elmosolyodtál.
- A kezed sem néz ki valami jól... szerintem eltört - mutatott ekkor a furcsán ficegő csuklódra.
- Meglehet, mert pokolian fáj! - grimaszoltál.
- Innen nincs messze a kórház, gyalog tíz perc, menjünk!
- Menjünk...
Gyorsabban haladtatok mint gondoltad, Todoroki valahogy mindig tudta, hogy mikor kell lépnie vagy mikor kell megemelnie.
Mikor odaértetek nem kellett sokat várnotok, szinte azonnal sorra kerültél, két röntgen után pedig kiderült, hogy a bokád kiment, a csuklód pedig valóban eltört.
Egy kedves arcú idős hölgy éppen a kezedet kötözte be, mikor a melletted ülő Todoroki felé fordítottad a fejed.
- Ömm... szeretnék bocsánatot kérni... tudod miért...
- Nem haragszom - mosolyodott el a fiú. - De engedd meg, hogy ha elmegyünk elmondjam, amit akkor akartam, amikor rád vártam.
- Rendben - mosolyodtál el bátortalanul.
Az orvosok hamar végeztek, te pedig két vadonatúj kötéssel és pár ragtapasszal hagytad el kórházat.
Közben besötétedett, alig jártak páran az utcán.
Todoroki még mindig segített neked, ám hirtelen megállt egy félreeső helyen.
- Akkor elmondanám... - kezdte, mire te bólintottál, hogy folytassa. - Szóval már egy ideje tetszel nekem... és nem akarom, hogy azt hidd, hogy csak a feladat miatt csókoltalak meg...
- Ha tudnád, mennyire örülök most ennek - sóhajtottál megkönnyebülten majd hagytad, hogy a fiú a karjába zárjon majd megismételje azt a csókot, ami megváltoztatta az életed.

Na ez ennyi lenne, tudom, hogy nem kérte senki, de azért én jól megszenvedtem vele... egy csomó ideig em volt ihkletem meg kedvem, de főleg időm...

És ez az egyik dolog, amit mondani akarok: megkezdődött az iskola, én pedig 8.-os vagyok, vagyis elég nehéz év áll előttem... tanulni kell egy csomót, ráadásul heti 3/4/5 (mikor mennyi) edzesem van.

Ezzel azt szeretném mondani, hogy valószínűleg mostantól pénteken, szombaton és vasárnap fogom hozni a részeket.
Ugye most még két kéréssel tartozom:
- viragviri11 kérése egy Fhusiguro X reader
- Raewilsonofficial kérésére egy Gogol X reader

További kéréseket kérlek akkor hozzátok, ha ezeket kiraktam (ami a közeljövőben meg fog történni! ).

Köszönöm a rengeteg megtekintést és vote-ot, örülök, ha tetszik amit írok ❤️

Üdvözöl mindenkit: ✨az Író✨