Anime boys x reader (girl) ♡BEFEJEZETT♡

5. - Tsukishima Kei X reader

- Szóval, tudja valaki a választ? - kérdezte a matektanár egyre dühösebben, miután majdnem 15 perce várta, hogy valaki feleljen a kérdésére. De senki nem tudta a választ, még te se, hiába törted a fejed. Pedig ilyen esetekben mindig te szoktál lenni a példamutató diák, aki tanul, és könnyedén elmondja, amire a tanár kíváncsi. Vagy pedig Tsukisima, akinek - csodák csodájára - most is a magasba lendült a keze, miután kisült, hogy te nem tudod.
- Tanár úr, az egyenletnek nincs megfejtése, mert.... - nem figyeltél rá, nem érdekelt. Jó, nincs megfejtés. De miért kell kiselőadást tartania? Mintha olyan okos lenne... És a legidegesítőbb, hogy direkt megvárta, hogy jelentkezik e valaki. Nem alacsonyodna le arra a szintre, hogy másokkal együtt nyújtsa a kezét. Nagyképű majom....
- Úgy van, tökéletes megfejtés. Végre egy gyerek aki gondolkodik. - A fiú erre lenézően körbepillantott, de szerencsére nem tudta magát tovább fényezni, mert kicsengettek.

- Hé, Suga, várj már meg! - kiáltottál unokatesód után. Mikor mellé értél a folyosón, belekezdtél a mondandódba. - Azt mondod, meg fog üresedni egy manageri hely. Ugye én csatlakoztam a női röplabda csapathoz, de olyan jó lenne, ha amellett lehetnék a manegeretek. Na mit szólsz, el tudod intézni? És én még itt is maradok 2 és fél évet, mert még ugye ebből az évből is van egy fél év! Na Sugaaa, mit mondasz?
- Azt hiszem el tudom intézni - nevetett Sugawara, és te is rájöttél, milyen hülyén hangozhtatott a kérlelésed. - Akkor délután 3-kor találkozunk a tornaterembe! - intett, majd tovább ment, te pedig boldogan indultál földrajz órára.
Boldogságod egészen addig tartott, még még nem pillantottad legmagasabb és egyben legidegesítőbb osztálytársadat a pályán. Meg is feledkeztél róla, hogy ő is röpizik.
- Sziasztok! - köszöntél vidáman, nem akartad, hogy Tsukisima elrontsa a kedved.
- Szia! - köszöntek a fiúk, látszott, hogy tudják ki vagy, és miért jöttél, és ezt az állításodat alá is támasztotta Daichi, akit Suga miatt már ismertél.
- Örülünk, hogy itt vagy! És előre is köszönjük a munkádat!
- Ugyan! - mosolyogtál, és elkaptál egy feléd pattanó labdát, majd arra fordultál, ahonnan az jött. - Na, kinek üssem vissza?
- Üss nekem! - mondta az az ember, akire a legkevésbé számítottál.
- Hu? Miért pont neked? Nem is rólad pattant ide!
- Yamaguchi nem tud jönni, ezért nem lenne párom. De bemelegíteni be kell, úgyhogy ha lennél olyan kedves! - mondta unott, és lenéző hangon, amit úgy tűnt a többiek nem vettek észre, mindenki visszaállt a párjához labdázni.
- Jó, gyere! - mondtad dühösen. - Ütök én először!
Megpróbáltál a lehető legerősebben ráütni, de a szőke fiú mindig könnyedén visszajátszotta.
Egyszercsak odajött hozzád. - Nézd, [y/n]-chan, ha magasabban ütöd meg a labdát, erősebb lesz! Így - mondta, majd feldobta a labdát, és jó erősen rá csapott, úgy, hogy a tornaterem másik oldalától visszagurult hozzád.
- Értem! - mondtad, és nem is voltál annyira dühös, mint szoktál, mikor valaki kijavít.
Ütöttél, és meglepetésedre Tsukisima elismerően bólintott. - Most sokkal jobb volt! Várj csak! - Megint odafutott hozzád. - Szerintem ha kicsit kevesebb csuklót vinnél bele, de jobban beledőlnél... - Ekkor erős ütést éreztél a fejeden, és egy percre minden elsötétült.
Hangokat hallottál... Valaki a neveden szólít... Lassan kinyitottad a szemedet, és Tsukisima... kétségbeesett!? arcát pillantottad meg. Mikor teljesen kitisztult a fejed, rajöttél, hogy az egész klubb körülötted áll, és aggódva figyelnek.
Veled azonban minden rendben volt... Vagyis... Mintha gyorsabban vert volna a szíved, és az arcod is kipirult, ugyanis Tsukisima térdén pihent a fejed.
Megpróbáltál felülni, a szemüveges fiú pedig megfogta a karod és segített neked.
- Jól vagyok - mondtad. - Csak nem ettem ma túl sokat, és amúgy is szédültem egy kicsit... - mikor kimondtad jöttél csak rá, hogy igazat mondasz, hisz különben nem estél volna össze attól, hogy eltalálnak. - Ha valamelyikőtök eljönne velem a kisboltba, hogy vegyek valami kaját, azt megköszönném.
- Persze, majd én megyek, az én hibám volt, hogy Tanaka eltalált, mert eltereltem a figyelmedet. - vakarta a tarkóját Tsukisima, és rádmosolygott. Te viszont Tanakára kaptad a tekinteted, nehogy megint elpirulj.
- Ne haragudj, nem direkt volt! - szabadkozott a kopasz fiú, és te nem haragudtál, rámosolyogtál és a kijárat felé vetted az irányt, "újdonsült" szőke barátoddal a nyomodban. Nem jöttél volna rá, hogy mennyire jóképű Tsukisima, ha nem történik ez a kis baleset.
A bolt felé menet beléd karolt, és te kivételesen vidáman hallgattad a "kiselőadásait". Hihetetlen, hogy tényleg beleszerettél ebbe a 2 méteres, szemüveges egoista fiúba, és mintha egy délután alatt megváltozott volna a kapcsolatotok, mintha most te is érdekelnéd őt...
- Basszus, a pénzt a tornaterembe hagytam! - csaptál a homlokodra, mikor megérkeztetek.
- Ne izgulj, nekem van a kabátzsebemben egy kis apró. És mielőtt elkezdesz hálálkodni, meg ígérgetni, hogy majd visszafizeted, csak mondom, hogy nem kell. Tartozom neked, hisz... elég rondán viselkedtem mostanában...
Majdnem kiesett a szemed, aztán majdnem összeestél, de Tsukisima átkarolta a derekadat, nehogy megint a földön találd magad. Úristen, álmodom!? Tsukisima ilyet mondott!? Ez már majdnem hogy bocsánatkérés!
- Minden rendben? - kérdezte a fiú, és felhúzta a szemöldökét, te pedig bólintottál, majd bementetek a boltba.
Mikor visszafelé indultatok, te két croissant-al és egy csomag gumicukorral voltál gazdagabb, kisérőd pedig a kabátzsebében tárolt pénzzel kevesebb. A visszafelé utat is végig beszélgettek, ám ezúttal Tsukisima hagyta, hogy te is megszólalj, és úgy tűnt, mintha érdeklődéssel figyelne.
Mikor beléptetek a tornaterembe, valaki felkiáltott: - Hé, megjött a szerelmespár! - Erre mindketten elpirultatok, majd Tsukisima szó nélkül felvett egy labdát, és intett neked, hogy menj vele ütni. És te szó nélkül követted a fiút, akit reggel még meg tudtál volna folytani...
Mikor vége volt az edzésnek, együtt indultatok haza, mert mint kiderült, egy irányba laktok, és nem is messze, csak eddig nem akartad tudomásul venni.
- Hé, nem megyünk be? - kérdezte, ahogy egy cukrászda elé értetek. - Nekem van a táskámban is pénzem, és elméletileg neked is. Vagy most is otthagytad? - nevetett rád.
- Neeem! - nevettél te is, és játékosan belebokszoltál a vállába. Aztán leesett mit csináltál, és fülig pirultál. - Mmh, bocsi - nyökted. - Kicsit elragadtattam magam...
- Jajj, ugyan már, barátok vagyunk nem? - mosolygott rád bátorítóan.
- Mhh... Ja... - Barátok? De hisz mindig csak lenézően pislogott feléd... De...
Eddig fel se tűnt a büszkeséged miatt, hogy Tsukisima az órán való kérkedésén kívül mindig nagyon rendes és udvarias volt veled. Miért nem tudtál te is kedvesebb lenni? Hisz csak veled viselkedett így...
- Menjünk na! - mondtad és beléptél a cukrászda ajtaján.
Hosszú vívódás után egy béka süti mellett döntöttél, Tsukisima pedig követte a példádat. Fizetés után leültetek egy közeli padra.
Egy ideig csendben ültetek egymás mellett és ettetek. Mikor elfogyott a béka, te épp álltál volna fel, de a fiú megfogta a karod, és a szemedbe nézett, úgyhogy tudtad, hogy mondani akar valamit...
- [y/n]-chan... Tudod, én nagyon kedvellek téged, és... és régóta próbálok udvarolni, de ez nem az erősségem... És csak annyit akarok mondani, hogyha van nálad esélyem...
Nem hagytad, hogy befejezze, az ajkaira tapasztottad a tieidet, és hosszan megcsókoltad.
- Én is szeretlek Tsuki! - mondtad, majd bevackoltad magad a karjai közé.
Késő estig ültetek és beszélgettetek, majd kézenfogva indultatok haza, és a csillagokat néztétek. Úgy érezted, ez életed legszebb napja.

Ennyi lenne a Tsukisima X reader, és ugyan nem kérte senki, de azért remélem tetszeni fog. Továbbra is várom a kéréseket!😊