Anime boys x reader (girl) ♡BEFEJEZETT♡

12. - Kageyama Tobio X reader

- Kagayema-kun! Kageyama-kun állj meg! - futottál a fiú után. - Itthagytad a tolltartódat!
- Ó, bocsi! - állt meg és fordult feléd, mikor beérted végre.
- Semmi gond! - nevettél rá. Már megszoktad, hogy valami mindig nálad marad, hisz több mint három hete ez ment, mikor is osztálytársad megkért, hogy korrepetáld. Te persze úgy tettél, mintha gondolkodnál rajta, de belül majd szétvetett a boldogság, hisz már év eleje óta tetszett a fiú. Ráadásul úgy tűnt, hogy nem csak te érdeklődsz iránta, de ő is irántad. - Várj, elrakom neked! - szóltál rá, mielőtt levette volna a táskáját. - A hátsó zsebbe raktam, jó?
- Szuper, köszi! - fordult meg és mosolygott rád bátortalanul.
- Nincs mit! Na most szaladok vissza, mert megfagyok! - intettél neki, és már rohantál is haza. Kora tavasz volt, nem elég meleg, hogy egy szál pulcsiban flangálj.

Csengettek.
- Nyitom! - kiabáltál le az emeletről; az üzenet inkább a szüleimnek szólt, mit az ajtó előtt várakozónak. Leszaladtál a lépcsőn és kitártad az ajtót.
- Hali! - köszöntél a belépő fiúnak.
- Szia [y/n]-chan! - köszönt Kageyama is.
- Na, hogy sikerült az angol teszt? - kérdezted, miközben beljebb terelted a fiút.
- Csókolom! - köszönt a szüleidnek, akik a konyhában tevékenykedtek, majd feléd fordult. - Képzeld! Átmentem! - csak úgy ragyogott a szeme.
- Igen!! - újongtál te is. - Hanyas lett amúgy?
- Megvan a kettes! - húzta ki magát.
- Pfff - nevettél rajta. - Ennyi gyakorlás után már hibátlanra meg kellett volna írnod - borzoltad össze a haját.
- Jólvan na! - próbálta meg visszaállítani frizuráját; sikertelenül. - Nem mindenki olyan okos, mint te!
- Ez most bók, vagy sértés? - kérdezted vigyorogva, miközben elindultál fel a szobádba. - És ha átmentél angolból, már nem kell korrepetálás, igaz? Hogyhogy itt vagy?
- Hát... - torpant meg. - Ugye kémiából is jövöhéten írunk...
- De hát abból jó vagy! Egy csoportba vagyunk!
- Igen... De nem igazán értem az anyagot, úgyhogy, ha tudnál segíteni...
- Hát persze! Miért nem ezzel kezdted! - moslyogtál rá, amit ő viszonzott.
Bementetek a szobádba és leültetek törökülésben a földre.
- Na először is mond el, mit nem értesz!
- Úgy összeségében semmit - vakarta idegesen a tarkóját.
- Pffff de hülye vagy! - csóváltad a fejed nevetve. - Várj, írok neked pár feladatot!
Előkaptál egy lapot és egy tollat és lefirkantottál pár kérdést, majd a kezébe nyomtad. - Ezt oldd meg!
Míg a fiú a lapot nézte és úgy tűnt gondolkodik, te őt nézted. Nézted a a fényes, sötétkék szemébe lógó, fekete haját, szemöldökét, ahogy felszaladt, ha nem értett valamit, és persze a kezét, ami a tollat tartva fel le mozgott a papíron. Meg mertél volna esküdni, hogy a leghelyesebb fiú az egész évfolyamotokban, sőt, az egész iskolában! És ott ült a szobádban, melletted, alig egy karnyújtásnyira.
Hirtelen felemelte a fejét és a tekintetetek találkozott. Gyorsan elkaptad a fejed és úgy tettél mint aki minden felé nézelődik. Erre ő megint a lapra koncentrált, te viszont nem merted megint őt nézni, inkább az ablakon bámultál kifelé. A cseresznyáfák gyönyörűen virágzottak, teljesen elkalandoztak a gondolataidat ahogy őket csodáltad.
- Ömm... [y/n]-chan! Ezt el tudnád magyarázni?
- Oh persze! - rezzentél össze. - Nézd, úgy kell kiszámolni......
Még sokáig ültetek ott és gyakoroltatok, majd Kageyama összepakolt és hazament. Persze a baseball sapkáját a fogason felakasztva hagyta.
Mikor megláttad, elmosolyodtál: nem is ő lenne!

*Egy hét múlva*

- Szia! - ültél le Kageyama mellé kémia előtt. Ez volt az egyetlen közös órátok, de még sosem ültél mellé. Neki is biztos ez ugrott be, mert nemcsak te, de ő is elpirult.
- Szia! - köszönt ő is. - Szurkolj, hogy most is átmenjek!
- Átfogsz nyugi! - mosolyogtál rá. - Mióta szóltál, hogy nem megy minden nap gyakoroltunk! A kisujjadból kirázod!
- Úgy legyen! - mosolyodott el idegesen ő is.
Becsengettek. Belépett a tanár, majd mindenki elé letett egy lapot.
- Táskákat fel! - adta ki az utasítást.
- Majd én felrakom! - szólt előzékenyek Kageyama majd felrakta a táskáját középre a padra, hogy ne lehessen lesni.
Majd nekigyűrkőztetek a feladatoknak.
Neked nem volt nehéz, egész gyorsan kész lettél, és boldogan tapasztaltad, hogy Kageyama is szorgalmasan körmöl - legalábbis amennyit a szemed sarkából ki tudtál venni.
Az óra eltelt, beadtátok a dolgozatokat.
- Köszi a felkészítést! - fordult feléd mosolyogva, mikor kiment a tanár. - Hála neked, szerintem a hármas is meg lesz!
Erre mindketten nevettetek.
- Mondtam, hogy menni fog! - bokszoltál a vállába. - Nem vagy te olyan hülye! - Megint nevettetek.
- Ú, Kageyama becsajozott! - állt meg mellettetek az egyik osztálytársatok, Hinata, aki Kageyama csapattársa is volt, ha jól tudtad.
- NEM IS! FOGD BE IDIÓTA! - rivallt rá barátod a kis vörös hajúra, miközben sötétvörösre pirult.
- Ha nem hát nem, nem kell rögtön kiabálni! - rántotta meg a vallát Hinata, majd vigyorogva tovább állt.
- Ne is törődj vele! Egy idióta! - szabadkozott Kageyama, mire te megint csak nevettél.
- Na mennem kell, törim lesz, az pedig az emeleten van - intettél neki. - Szia!
- Szia! - nézett utánad és ő is intett.
Az órákat azon a napon valahogy nehezebben tudtad elviselni, folyton máson gondolkodtál, mint ami a feladat volt, többnyire egy fekete hajú fiún....
Az óráid véget értek, a bejárathoz mentél és kiléptél. Majd visszaléptél, ugyanis szakadt kint az eső. Hogy nem vetted észre? Nem ábrándozni, hanem figyelni kéne! - szidtad magad. Mást nem tudtál tenni, leültél a bejárat melletti padra és vártad, hogy elálljon az eső.
Teljesen elbambultál, mikor egy ismerős alak állt meg előtted.
- Ömm [y/n]-chan! Nekem van esernyőm, ha szeretnéd hazakísérlek!
Tágra nyílt szemmel néztél Kageyamára.
- Komoly megtennéd értem!? - szakadt ki belőled.
- Persze, ez a legkevesebb, amiért egy csomó időt pazaroltál rám! - mosolygott.
- Hát jó, akkor élnék a lehetőséggel! - mosolyogtál te is.
Kinyitotta az esernyőt, majd beléd karolt - mire te elpirultál - és együtt léptetek ki. Nem volt nagy esernyő, úgyhogy össze kellett húzódnotok.
Aki látott titeket, biztosan azt hitte, hogy egy szerelmespár vagytok. Ez nem zavart volna, viszont az igen, hogy te is így érezted. Erre a gondolatra erősebben kapaszkodtál a fiú karjába, mire ő rádnézett.
- Minden rendben? - kérdezte kedvesen.
- Igen, persze - pirultál el.
- Örülök - mosolyodott el a fiú.
Ahogy a házatok felé sétáltatok, egyre jobban elállt az eső, sőt, még a nap is kisütött.
- Odanézz! - fordított el a menetiránytól. - Szivárvány!
- Gyönyörű! - tátottad el a szád.
- A-az - dadogta, és most te néztél rá, hogy van e valami baja. És ekkor láttad, hogy ő nem is a szivárványt nézi, hanem téged. Mélyvörösre pirultál, ahogy belebámultál mélykék íriszeibe. Egy kis ideig így néztétek egymást, majd a fiú észbe kapott és idegesen nézett most a szivárvány felé. Az ő arca is piros volt.
Tudtad, hogy mondani akar valamit, de nem mer. De te sem mertél!
Összegyűjtötted minden bátorságodat, előrenyújtottad a kezed és visszafordítottad a fiú fejét, hogy rád nézzen. Az állánál fogva. Idegességedben pedig ott felejtetted a kezed.
- To-Tobio-kun - most először szólítottad a keresztnevén - én...te... szóval szeretnék valamit mondani...
Erre Kageyama szemei elkerekedtek, és egy kicsit közelebb lépett hozzád, hogy mellkasotok szinte össze ért.
- Igen? - meglepetésedre hangja most nyugodt volt, arcán a vörös folt apró pírrá zsugorodott.
- Én...én - nagy levegőt vettél, majd kimondtad, annak tudatában, hogy Tobio nem fogja, mert fél a kosártól - szeretlek.
Az arcán felejtett kezedet most megfogta és óvatosan elemelte. Nagyot dobbant a szíved. Visszautasít? Ám nem állt meg a mozdulata; kezedet a tarkójára tette, majd a sajátját a derekadra csúsztatta. Habozott.
Te most már megkönnyebülten mosolyogtál. - Most jön az a rész, hogy megcsókolsz! - fontad át immár mindkét kezeddel a nyakát.
Erre ő is elmosolyodott, majd tényleg megcsókolt. Az esernyő koppanva hullott a földre, ahogy mindkét kezével átölelt és magához húzott. Már valahogy egyikőtöket sem zavarta a szemerkélő eső.

Na ez ennyi lenne, ugyan nem kérte senki, de azért remélem tetszett. 😊
Köszönöm a több mint 550 megtekintést! ❤️
A kéréseket pedig várom! 😊