Anime boys x reader (girl) ♡BEFEJEZETT♡

9. - Chuuya Nakahara X reader

viragviri11 kérésére. 😊

- Szép munka volt! - mosolygott rád Mori, miután visszatértél egy küldetésről. - A következő munkád azonban nehezebb lesz. Ezért is ketten fogtok rajta dolgozni.
Bólintottál. Volt már, hogy Higuchi, Tachihara vagy Gin segítettek neked egy-egy ügyben.
Ekkor azonban nyílt az ajtó, és Chuuya lépett be. - Bocs a késésért...-kezdte, de a torkán akadt a szó, mikor észrevett téged.
- Ne máár! - kiáltottatok fel egyszerre.
- Szerintem meg jó csapat lesztek... A feladatotok pedig nem más, mint elémhozni Dazai-t. Élve, egészségesen! - tette hozzá szúrósan nézve rátok, mert egyikőtök sem a gyengédségéről volt híres.
- Minek azt az idiótát idehozni? - csattant fel Chuuya.
- Mert beszélni akarok vele - jelentette ki higgadtan a maffia vezér.
- Hát jó - sóhajtottál. - Gyere Chuuya-kun!
Azzal sarkon fordultál, karonragadtad újdonsült társadat és már húztad is kifelé. Ő dühösen elhúzódott, de azért követett.
Még soha nem dolgoztatok együtt, nem is nagyon beszéltetek, csak úgy tudtátok a másikról, hogy van. Viszont mindenki azt mondta, hogy nagyon hasonlítotok; alacsonyak, erőszakosak és hihetetlenül erősek voltatok mindketten.
- Szóval, hol találjuk meg ezt a Dazai-t? - érdeklődtél Chuuyá-tól, amikor már Yokohama egyik utcáján sétáltatok.
- Nem tudod ki az, ugye? - nézett rád lekicsinylően.
- Honnan kéne tudnom!? Te viszont jól ismered, ha téged adott mellém...
- Mii!? Te segítesz nekem! Amúgy Dazai egy volt tagja a Port Maffiánal, most az úgynevezett Fegyveres Nyomozóirodában dolgozik.
- Értem. Na és hol van ez az iroda? - kérdezősködtél tovább.
- Oda megyünk! Majd meglátod! - mondta egyre ingerültebben, úgyhogy inkább békén hagytad.
Egy nagy, vöröses barna épület előtt álltatok meg.
- A negyediken vannak. Gondolom neked nem lesz probléma észrevétlenül bejutni. - vigyorodott el.
- Nem is! - mosolyogtál te is. - Te meg majd az ablakon?
- Meglehet. - sóhajtott. - Jelezz ha bent vagy.
- Meglesz, parancsnok! - szalutáltal gúnyosan, majd beléptél a ház árnyékába és semmivé foszlottál.
A képpességeddel, az árnyjárással képes voltál beleolvadni a sötétségbe, de akár egy árnyékba is, majd árnyékról árnyékra haladni.
Pár perc alatt már bent is voltál az ellenség irodájában. Nem nagyon gondolkodtál, nyakonragadtad hátulról az első embert aki a közeledbe ment - egy fehér hajú fiatal fiút, - majd a pisztolyodat a fejéhez nyomtad.
- Mindenki maradjon ott, ahol van, különben lelövöm a fiút!
Majd félkézzel megfogtad az asztalon álló virágcserepet, és kidobtad az ablakon. Ha ez nem jel, akkor semmi nem az.
Közben a túszul esett srác próbált szabadulni, de te erősen fogtad, majd a lassan hátráló társaira sziszegtél.
- Még egy lépés... - ekkor berobbant az ablak, és mindenkivel együtt te is elestél, elengedve a foglyodat, aki gyorsan felpattant és barátaihoz ugrott.
- Ezt szépen elszúrtad! - rivalltál rá Chuuyá-ra, aki az ablakpárkányon állt.
- Minek álltál az ablak elé!? - feleselt vissza.
Közben az iroda tagjai mind pisztolyt rántottak.
- Állj mögém! - adta ki az utasítást Chuuya, te pedig kivételesen engedelmeskedték neki, hisz könnyebb volt elbújni mögötte, mint ismét az árnyjárást használni, amitől igencsak elfáradtál.
Ketten lőttek is, de a töltények rögtön a földre hulltak, ahogy társadhoz értek.
- Nincs itt. - suttogta neked hátra.
- Hol van Dazai? - kiáltottad a nyomozóknak. - Ha nem mondjátok meg, szétszedjük ezt a kócerájt, és nem sok esély van, hogy titeket megkímélünk!
- Nem tudjuk hol van - lépett előre egy szemüveges. - Folyton eltűnik...
Ekkor kitárult az ajtó, és belépett egy magas, barna hajú alak.
- Á, Chuuya és...? - nézett rátok.
- [y/n] - mutatkoztál be. - És most velünk jössz!
- Hova?
Nem számítottál az együttműködésre, ezért megrökönyödve bökted ki: - Morihoz.
- Jólvan. De ha lehet én az ajtón mennék ki - pislogott a hiányzó falrészre.
Bólintottatok.
- Hölgyeké az elsőbbség! - engedett előre, te pedig ki is léptél.
Ő viszont hirtelen hátrafordult, csuklón ragadta Chuuyá-t, ott, ahol nincs kesztyűje, majd fény, pisztolylövés, fájdalomkiáltás.
- Chuuya! - pördültél meg. Barátod a földön hevert, a lába vérzett, a szemüveges pedig jó nagyot bemoshatott neki, mert nem mozdult a kiáltásodra. Szóval Dazai-nak egy képesség blokkoló képessége van! - futott át az agyadon.
Gyorsan kell cselekedned...
Előreugrottál, megragadtad társad kezét, majd éppenhogy egy ujjal, de sikerült megérintened az asztal árnyékát.
Eltűntetek, a nyomozók pedig meglepetten néztek körbe.
Nem álltál meg a ház árnyékánál, tovább siklottál a sötétségben - magaddal cipelve Chuuyá-t - csak egy elhagyatott sikátorban mertél előbukkanni ismér.
Chuuya fejét a térdedre fektetted, és szólongatni kezdted.
- Chuuya! Chuuya! Chuuya-san! - erre lassan kinyitotta a szemét és rádpislogott, majd realizálta a helyzetet és paradicsom pirosra pirult. Megpróbált felugrani, de elkaptad a karját és visszahúztad.
- Örülök, hogy jól érzed magad, de nem vagy jól! - mutattál vérző lábára.
- Az a sz*ros... - káromkodott, de te nem figyeltél rá. A bokájához guggoltál és megvizsgáltad a sebet.
- Ebbe még benne van a golyó, ha ki tudnád... - a töltény már ki is röppent a lábából - fájdalmasan felnyögött - és belefúródott a falba.
- Köszönöm! - mosolyogtál rá, majd kötszert vettél elő, és rácsavartad a lábára. - Se fertőtlenítve nincs, se igazán jól bekötve. Csak reménykedni tudok, hogy kibírja a bázisig - csóváltad a fejed.
- Azért kö-köszönöm! - mosolygott rád bátortalanul, mire téged jóleső melegség öntött el.
- Gyere! - álltál fel és nyújtottad a kezed, hogy felsegítsd, ő pedig elfogadta. Felhúztad, majd megfogtad a karját és átvetetted a nyakadon.
- Nem... nem kell segítened! - makogta. - Tudok járni...
- Azért én segítek! - mosolyogtál megint, mire ő beadta a derekát és rádtámaszkodott.
Lassan, nagyon lassan haladtatok, te mégis élvezted, mert jól esett a fiú közelsége, és hogy szüksége van rád.
- Ööhmm... [y/n]-chan... köszönöm...! - nézett hirtelen rád, te pedig teljesen elvesztél tiszta, kék tekintetében.
- Oh...semmiség...tényleg...! - pirultál el.
Tovább bicegtetek.
Éppen a folyóparton sétáltatok, mikor a nap elkezdett lemenni, és narancs színbe vonta a hullámzó vizet.
- Ez csodaszép! - torpantál meg, hogy gyönyörködj a látványban. - Maradjunk egy kicsit! - kezdted kérlelni Chuuyá-t, aki szinte rögtön megadóan sóhajtott.
Lesétáltatok egy füves részhez, majd egymás mellé ültetek, és hallgattátok a naplementében tündöklő folyó csobogását, a madarak énekét és persze a másik lélegzésének hangját.
- Ez...ez annyira gyönyörű! - áradoztál, majd nekidőltél Chuuya vállának. Aztán eszedbe jutott ki is ő, és felkaptad a fejed. Éppen bocsánatot akartál kérni, mert azt hitted mérges lesz, de ő csak mosolygott.
- Maradhatsz így, ha szeretnél... - mondta halkan, és teljesen kipirult az arca, ahogy a tiéd is.
- Hát jó - mosolyogtál rá, és ráhajtottad a fejed a vállára, és úgy ültetek egy darabig.
- Remélem máskor is kapunk majd közös munkát! - törted meg a csendet.
- Már miért ne kapnánk!? - értetlenkedett.
- Mert ezt se sikerült teljesítenünk! - nevetted el magad, mire ő is kuncogni kezdett.
Elhúzta a vállát, hogy te felemeld a fejed és ránézz. - De tudod, ezen a küldetésen valami sokkal fontosabb volt, mint, hogy sikerül e elfogni Dazai-t.
- Mi? - kérdezted.
- Az, hogy rájövünk e, hogy szeretjük egymást! - mosolyodott el, majd egyik kezével megemelte az álladat és megcsókolt. Egy pillanatig csak ültél mereven, majd átölelted a nyakát és te is megcsókoltad, éppen akkor, amikor a nap utolsó sugarai is eltűntek a hegyek mögött.

Ez ennyi lenne, remélem tetszett! 🥰
Mégegyszer bocsánat viragviri11 hogy ilyen sokat kellett rá várni! 🙏
Köszönöm a több mint 300 megtekintést! 😊
A kéréseket pedig várom! 😘