Anime boys x reader (girl) ♡BEFEJEZETT♡

15. - Bakugo Katsuki X reader part 2

isten19 kérésére. 😊

- Pofa be, nyomi Deku! - rivallt rá Bakugo Midoryára amikor az mondani akart valamit. Aztán fogta magát hátatfordított és el akarta hagyni a termet, de te elé álltál.
- Miért piszkálod folyton Midoryát? Év eleje óta nem látok mást, csak, hogy szidod. Miért?
Nem gondoltad volna, hogy így meg mered kérdezni morcos osztálytársadat, annak ellenére, hogy amúgy jól kijöttetek.
- Tch - nézett rád Bakugo mérgesen, de mivel nem mentél arrébb hozzátette: - Mert idegesít.
- Akkor engem miért nem piszkálsz? - tetted csipőre a kezed.
- Mert te nem idegesítesz - motyogta majd arrébb tolt és elsétált. Meglepetten néztél utána, de a szívedet melegség öntötte el: Nem utál!
- Hű - lépett melléd Uraraka. - Tuti tetszel neki! Senkivel nem ilyen "rendes", csak veled!
- Ugyan! - pirultál el. - Nem hiszem...
De belül igen is remélted, mert Bakugo, bármennyire is hihetetlen, tényleg rendesen viselkedett veled.

Hazafelé sétáltál mikor megpillantottad a süni hajú fiút és Kirishimát ahogy bekanyarodtak eléd az egyik mellékutcából.
- Helló fiúk! - szaladtál oda hozzájuk majd befurakodtál közéjük.
- Szia [y/N]-chan! - köszönt Kirishima.
- Szia! - köszönt Bakugo is!
- Hová mentek? - kérdezted.
- Bakugohoz. És te? - válaszolt Kirishima kettőjük helyett.
- Ó én meg haza! - képedtél el. - Nem is tudtam, hogy egy irányba lakunk! - fordultál Bakugo felé.
- Tch - mondta a fiú, de halványan elmosolyodott közben.
- Amúgy te is jöhetnél! - jutott eszébe a piros hajú srácnak. - Úgyis tanulni megyünk és te okosabb vagy nálunk...
- A MAGAD NEVÉBEN BESZÉLJ IDIÓTA! - rivallt rá Bakugo. - De amúgy jöhetsz ha akarsz [y/n]-chan.
- Köszönöm a meghívást, azt hiszem élek vele! - mosolyogtál rájuk és majd kiugrottál a bőrödből. 1: Bakugo áthívott 2: a neveden szólított, nem nyominak vagy hülyének! Ez jó jel...

- Szervusztok! - tessékelt beljebb benneteket Bakugo anyja.
- Csókolom! - köszöntetek Kirivel, Bakugo pedig morgott valamit.
- Gyertek fel! - intett az emelet felé és már el is indult faképnél hagyva az anyját, aki sóhajtva megcsóválta a fejét.
Ti persze azonnal Bakugo után iramodtatok.
- Na szóval...van valami amit egyikőtök sem ért és szeretnétek, hogy korrepetáljam?
- Azt hiszem, a matek... - mosolygott idegesen Kirishima miközbem összenéztek a másik fiúval.
- Jólvan! - vetted elő a matek könyvet. A srácok követték a példádat majd magyarázni kezdtél.
Talán egy fél órája próbáltad velük megértetni, hogy hogy számoljanak ki egy feladatsort, amikor megcsördült egy telefon.
- Ez az enyém! - kapott a farzsebéhez Kiri. -Igen!...ó...értem...Rendben...jólvan...öt-tíz perc!... igen...szia! - letette a telefont majd szomorkás mosollyal nézett rátok. - Nekem mennem kell, majd legközelebb úgy intézem, hogy tovább maradhassak... De így is sok mindent megértettem, köszi [y/n]-chan! Na megyek sziasztok!
Azzal kiment a szobából, leszaladt a lépcsőn és még hallottuk ahogy egy "csókolommal" elköszön Bakugo anyjától is.
- Ömm - fészkelődtem - akarod, hogy magyarázzak még, vagy...?
- Nem kell - rántotta meg a vállát. - Viszont...viszont maradhatnál még...csak úgy... - pirult el halványan a fiú.
- Hát...jó...- és érezted, hogy a fiúhoz hasonlóan téged is elönt a pír. - Na és mit csináljunk?
- Társasjátékok vannak...kinevet a végén?
- Jó, de én még nem játszottam...
- Majd megmutatom! - mondta és már elő is szedte a játékot az ágya alól. - Az a lényeg, hogy dobsz, - mutatta a dobókockát - lépsz, és körbe kell vinni mind a 4 bábúdat. Ja és van kiütés.
- Oké, egyszerűnek hangzik...- egyeztél bele, ám nemsokára kiderült, hogy ez a tökéletes társasjáték Bakugo számára; négyszer egymás után ütött ki és folyamatosan röhögött, mikor nem úgy léptél, ahogy ő tette volna.
- Visszavágó! - mondtad dühösen, mikor a játék végén végigmérted a pályát; ő az összes bábúját bevitte, neked meg csak egy volt kint.
- Pfff ennyire szeretnél veszíteni? - röhögött Bakugo nagyképűen.
- Ó, nem, most megnyerem! - és már dobtál is. - Látod!? Hatos! - és léptél.
- Azt hiszed legyőzhetsz!? - és ő is dobott; egyest.
- Igen! - kacagtál mire ő morcosan rakta le eléd a dobókockát.
A végén tényleg te nyertél, úgyhogy Bakugo kijelentette, most jön a döntő, amiből aztàn kénytelen volt visszavágót kérni, aztán te aztán megint ő...
Teljesen megfeledkeztetek az időről, este kilenc körül járt az idő, mikor az órádra pillantottál.
- Jesszus nekem mennem kéne! - fel akartál pattanni de Bakugo megragadta a karod és visszahúzott.
- A játék közepén akarsz elmenni, amikor nyerésre állok!?
- Jó, ezt játsszuk le, de aztán megyek, jó?
- Jó.
Most, hogy kicsit kizökkentél érezted, hogy milyen fáradt vagy. Picit lehunytad a szemed, majd dobtál. Aztán fészkelődni kezdtél, teljesen elgémberedtél. Hirtelen egy kar fogta át a derekad és magához húzott, hogy nekidőlj.
- Most kényelmesebb? - vigyorgott.
- Kicsit...- motyogtad zavartan miközben a fejed paradicsom piros árnyalatra váltott.
A játék utolsó felében már alig szóltatok egymáshoz, és mikor a végén te nyertél és fölényesen rámosolyogtál, akkor sem csapott cirkuszt, csak egy "tch"-vel adott hangot nemtetszésének, de már nem hívott ki mégegyszer.
Felálltál és kínyújtóztál, Bakugo pedig követte a példádat.
- Gyere! - mondta és lekísért, majd csodálkozva vetted észre, hogy veled együtt ő is veszi a cipőjét.
- Hova, hova? - kérdezte Bakugo anyja a fiára szegezve a tekintetét, miközben a falnak támaszkodott.
- Csak hazakísérem [y/n]-chant, mert már sötét van - intett az ablak felé.
- Ó, jólvan! - mosolyodott el Mitsuki.
- Nyomás! - tuszkolt ki Bakugo az ajtón.
Csöndben haladtatok egymás mellett a kihalt utcán.
Aztán Bakugo egyszercsak kicsit közelebb lépett hozzád, majd meleg érintést éreztél a tenyereden; megfogta a kezed!
Nem mertél rá nézni, viszont viszonoztad a közeledését és megszorítottad a kezét.
Lassan sétáltatok, élveztétek az együtt eltöltött pillanatokat.
Mindig is jóban voltál Bakugoval, de soha nem gondoltad volna, hogy egy nap leforgása alatt ilyen közel kerültök egymáshoz... Csak akkor esett le, hogy neked milyen régóta tetszik Bakugo. És ezek szerint te is rég óta tetszel neki.
- Megérkeztünk! - álltál meg a házatok előtt. Be akartál fordulni, de Bakugo nem engedte el a kezed. Kérdőn néztél rá.
- Öö... izé... [y/n]-chan...
- Igen? - mosolyodtál el, mert mulattatott, hogy a nagyképű fiú egyszercsak nem találja a szavakat.
- Szóval...- nagy levegőt vett majd kimondta: A mai nap egész jó volt. Úgyhogy szerintem járhatnánk - erre a mondatra teljesen elpirult.
Te is kipirosodtál, de a mosolyod is kiszélesedett.
- Igen...azt hiszem ez jó ötlet - bólintottál és próbáltál nem vigyorogni mint a tejbetök. De Bakugo így is észrevette és ő is elvigyorodott.
- Mi olyan vicces, hmm? - kérdezte és elkapta a derekad majd magához húzott.
- Te! - nevettél rá, mire ő grimaszolt, majd megfogta az arcod, gyengéden közelebb húzott majd megcsókolt. Kicsit meglepődtél, de aztán szorosan átölelted.
- Mennem kell - sóhajtottál végül és kibontakoztál ölelő karjaiból.
- Jólvan. Szia! - vetette oda, mintha mi sem történt volna, majd a zsebébe süllyesztette a kezét és hazafelé indult. Addig nézted a távolodó alakját, amíg el nem tűnt a szemed előtt. Megint elmosolyodtál, majd beléptél a házba.

Na ez ennyi lenne, remélem tetszett, és bocsánat, hogy ilyen sokat kellett rá várni, de se időm, de ihkletem, se kedvem nem volt az elmúlt napokban...😅☺️
Köszönöm a több mint 800 megtekintést! ❤️
A kéréseket pedig várom! 😊