Anime boys x reader (girl) ♡BEFEJEZETT♡

18. - Fushiguro Megumi X reader

viragviri11 kérésére 😊

Egészen normális életet éltél, amíg nem lettél szemtanúja egy különös harcnak...
Mindig is láttál furcsa lényeket magad körül, ám hamar rájöttél, hogy ha normálisnak akarsz tűnni, akkor nem beszélhetsz ezekről...
Most azonban, ahogy falnak dőlve, kezedet a szádra tapasztva lestél ki az iskola folyosójára, megbizonyosodhattál róla, hogy mégsem vagy egyedül...
A holdfény egy viszonylag magas, vékony, furcsa fekete hajú fiúra világított, aki éppen akkor nézett farkasszemet egy nagy, zöld, sok szemű és sok lábú szörnnyel, ami az előbb rádtámadott. Ide futottál előle, amikor megjelent az a srác, és megakadályozta, hogy a üldözőbe vegyen.
A fiatalember most furcsa mozdulatot tett a kezével, mire két kutya szerű állat jelent meg mellette, egy fekete és egy fehér. Dühös vonyítással vetették rá magukat a rémre majd pillanatok alatt szétszaggatták. Megrökönyödve figyelted, ahogy aztán lakmározni kezdenek áldozatuk maradványaiból...
- Jól vagy? - kérdezte meg megmentőd, mire összerezzentél.
- Ó, igen... köszönöm! - pirultál el, ahogy a fiúra néztél, mert az igen jóképű volt. - Azok a te... kutyáid? - kérdezted félénken.
- Te látod a Démon vérebeimet? - lepődött meg a fiú.
- Igen... őket és más lényeket is... A másik lényt is láttam már máskor is a suliban, de nem gondoltam volna, hogy veszélyes...
- Ez egy gyenge hármas szintű átok volt, nem nehéz kiűzni őket... Azt mondtad minden átkot látsz?
Bólintottál, de közben semmi pénzért nem vetted volna le a tekinteted a fiú arcáról.
- Átokerőd nincs? - tudakolózott tovább.
- Átok...erő? Nem igazán tudom, mire gondolsz...- bátortalanodtál el mégjobban. Nem akartad, hogy ez a helyes srác hülyének nézzen.
- Nem vagy képes különleges dolgokra? Nem érezted, hogy a kisebb átkok félnek tőled? - próbálta megmagyarázni, de te csak értetlenül meredtél rá. Erre felsóhajtott, rájött, hogy ezt így nem fogod érteni. - Most már késő van, de... egyáltalán mit csináltál itt az éjszaka közepén? - ráncolta össze a szemöldökét.
- Hát... az igazság az, hogy telihold van - mutattál a szinte nappali világosságot adó égitest felé - és beszöktem, hogy az iskolai teleszkóppal tanulmányozzam az eget, mert azt mondják, ma valami különleges együttállás van...
- Értem - bólintott, és észrevetted, hogy a szája sarkában mosoly bújkál. - Azt akartam mondani, hogy ma már késő van, de holnap bemutatlak Gojo-sannak, ő el tudja magyarázni, hogy mi az az átokerő, meg a többit. Ilyenkor viszont veszélyes odakint, úgyhogy hazakísérlek.
- Kedves vagy - pirultál el megint - de nem hiszem, hogy összefutnék még egy átokkal egy napon...
- Nem csak az átkokra céloztam - mondta a fiú komolyan, de a hold furcsa fényében megint felfedezted azt a kis mosolyt.- Egyébként Fushiguro vagyok. Fushiguro Megumi.
- Örülök a találkozásnak! - hajtottad meg magad. - Én [y/n] vagyok.
- Én is örvendek! Merre laksz...?

Így történt, hogy összeismerkedtél egy Jujutsu sámánnak, aki ígéretét betartva másnap valóban bemutatott a sensei-ének, aki úgy határozott, jobb lenne, ha a Tokiói Jujutsu Gimnáziumba járnál, később pedig te is rálépnél a jujutsu sámánok útjára. Először persze vonakodtál, de aztán elfogadtad az ajánlatot, két okból kifolyólag: 1: mindig is érdekelt a természetfeletti, ráadásul végre megtudsz mindent azokról a lényekről, amik egész életedben kísértettek 2: akár beismerted magadnak, akár nem, beleszerettél abba a fiúba, aki aznap este megmentett...
Amúgy is Tokyoban laktál, így könnyen megoldottátok az átiratkozást, és a koliba sem kellett beköltöznöd.
Mondani sem kell, elég izgatott voltál az első napodon, ami persze rögtön feltűnt valakinek...
- Nem kell izgulnod! - ment oda hozzád Fushiguro, ahogy beléptél az iskola épületébe. - Gojo-san azt mondta, tehetséges vagy!
- De nem is csináltam semmit! - fakadtál ki.
- Az nem baj, Gojo-san megérzi az erőt! - bátorított tovább a srác, mire jóleső melegség öntötte el a szívedet.
- Köszi, Fushiguro-san! - mosolyogtál rá, amit rövid hezitálás után viszonzott.

- Jólvan - csapta össze a tenyerét Gojo - most már 4-en vagytok első évesek! Örülök, hogy ennyi ifjú tehetséget taníthatok! Itadori-kun, Kugisaki-chan, ő itt [y/n]-chan! [y/n]-chan, ők itt Itadori-kun és Kugisaki-chan! Fushiguro-kunt pedig már ismered!
Akkor kezdhetünk is! Szeretném tesztelni az új diákunkat, úgyhogy keressünk valami átkot! - hadarta vidáman a férfi, majd meg sem várva, hogy összeismerkedjetek el is indult.
Út közben gyorsan végigmérted új osztálytársaidat, a rózsaszín hajú fiú szimpatikus volt, de valahogy furcsa aura vette körül... A lány is szimpatikus volt, örültél, hogy nem egyedül kell képviselned ezt a nemet.
- Megjöttünk! - vigyorgott Gojo.  - Látjátok ezt az épületet? Nem egy átok van bent! - mutatott az előttünk tornyosuló elhagyott házra. - [y/n]-chan, a te feladatod lesz kiűzni őket! Fushiguro-kun, menj vele! - azzal ő leült az út szélre, jelezve, hogy innentől neki nincs feladata.
- De-De - próbáltál tiltakozni, de Fushiguro gyengéden megfogta a karod és elkezdett húzni maga után.
- Gyere! Ne félj, majd segítek! - nyugtatott, miközben betolt a lakásba.
- De hát én azt sem tudom, hogy mit kell csinálni! - nyögted ki végre.
Erre kísérőd is megtorpant egy pillanatra. - Csak összpontosíts! Segít, ha pozitív emlékekre gondolsz.
Még mindig fogalmad sem volt, mit tehetnél egy olyan szörnnyel szemben, de azért engedelmesen követted a fiút, aki idő közben megidézte a Démon vérebeket  biztonság esetére.
Ahogy a félhomályos lépcsőn mentetek fel egyszer csak nyugtalanság fogott el, és ezt szóvá is tetted: - Valami van itt - suttogtad.
- Én is érzem. Látod, csak koncentrálnod kell! - mosolyodott el először igazán, mióta találkoztatok, ám abban a pillanatban beszakadt felette a plafon, és alig tudott félreugrani. Egy dagadt, kék, egylábon ugráló maci szerű lény bámult rád, mind a hat szemével, a polip csápjaival pedig feléd kapott, de időben leguggoltál előle.
- Fushiguro-san! - kiáltottál fel kétségbeesetten, de a fiú azóta nem mozdult, hogy az átok megjelent, biztosan beverte a fejét és elájult...
A félelem helyét egy új érzés vette át: meg kell védened! A szörny most őt vette célba, könnyebb célpontként tekintve rá. MEG KELL VÉDENED!
És akkor megjelent valami a kezeidben: két ezüstösen izzó kard. Nem gondolkodtál tovább, egyetlen ugrással az ellenség mögé kerültél, majd mindkét fegyverrel rásújtottál. Nem tudtad, hogy hogy tudod így használni a pengéket, de az átok négy darabra csúszott szét, majd a darabkák belevesztek az árnyékba.
A kardjaid ekkor abbahagyták a ragyogást, majd egyszerűen eltűntek, te pedig megint felkiáltottál.
- Fushiguro-san! - térdeltél le eszméletlen barátod mellé, és a fejét az öledbe fektetted. - Fushiguro-san kelj fel! - szólongattad egyre ijedtebben.
Mintha csak meghallotta volna, lassan kinyitotta a szemét és meglepetten rádbámult.
- Mi történt? - kérdezte zavartan.
- Megmentettelek! - szaladt ki a szádon, aztán elpirultál, mert rájöttél, hogy nem ez volt a helyes válasz... Fushiguro mégis elégedettnek látszott vele, mert megint rádmosolygott.
- Én tudtam, hogy menni fog! - azzal még mindig az öledben fekve gyengéden lehúzta a fejed és egy csókot lehelt az ajkadra, mire te elpirultál, de azért boldogan rámosolyogtál.
- Köszönöm, Megumi-san! - suttogtad. Elég egyértelmű volt, hogy te is tetszel neki, de mégis nagy kő esett le a szívedről, most, hogy biztos voltál benne...

Na ez ennyi lenne, remélem tetszett és sok-sok bocsánat, amiért ennyit késtem, vele, de hétköznap nincs nem volt időm írni, előtte még ihklet nem volt...😔
Köszönöm a rengeteg megtekintést és vote-ot! ❤️❤️