Anime boys x reader (girl) ♡BEFEJEZETT♡

2. - Bakugo Katsuki X reader

HedwigQueentime kérésére. 😊

Hála az égnek, az iskolaváltás sokkal kevesebb papírmunkába került mint gondoltad. De ha ezer lapot kellett volna kitöltened, akkor is átiratkoztál volna egy másik iskolába. Nem, nem volt semmi bajod az osztálytársakkal, sem a tanárokkal. Az oktatás nem volt megfelelő, hisz tudtad, hogy sokkal többre lennél képes. Úgyhogy szerencsét próbálsz a U.A.-ben is, hisz ez az egyik leghíresebb hősképző az országban. Nagyon örültél, hogy befértél 21.-ként az 1. A osztályba.
A következő hétfőn már az új iskolád felé induló buszra szálltál fel. Nem kellett sokkal többet utaznod, mint megszoktad, és a buszmegállóból könnyen betaláltál. A folyosókon sem tévedtél el, határozottan indultál az osztálytermed felé, mert emlékeztél az épület alaprajzára, amit hétvégén kaptál meg az új egyenruháddal együtt.
Mikor beléptél az 1. A feliratú terembe, különös jelenet fogadott.
-Fogd be a szád, nyomi Deku! Ne pofázz bele! - ordította egy szőke, tüsis hajú fiú, egy kicsit gyámoltalannak tűnő srácnak, akinek össze vissza álltak zöld fürtjei, egy harmadik, magas szemüveges fiú, pedig úgy tűnt próbálta őket szétválasztani.
-Azonnal hagyjátok abba! - kiabált ő is, aztán észrevett téged és így folytatta: -Nézzétek, megérkezett az új osztálytársunk, akit Aizawa-sensei említett, majd feléd fordult. - Üdvözlünk a U.A.-ben! Én Iida Tenya vagyok!
- Azt hiszed érdekli, hogy ki vagy? - horkantott a szőke fiú. És igaza volt, sem a régi, sem az új osztálytársaid nem érdekeltek, sosem jöttél ki jól a többi hőstanonccal. Téged csakis a magas fokú képzés érdekelt.
- Azonnal kérj bocsánatot Bakugo!! - a szemüveges fiú már teljesen magán kívül volt, a kezével furcsa mozdulatokat tett.
- Ne is törődj Bakugoval! - Egy kedves arcú, mosolygós lány lépett melléd. - Én Uraraka Ochako vagyok.
- [y/n] vagyok. Örülök, hogy megismerhetlek. - mondtad udvariasan, de közben a szőke fiút figyelted. Egyszerűen leült az egyik padba, és bámul ki az ablakon. Azért nem könnyű ilyen bunkónak lenni. - gondoltad. - Kicsit hasonlít rám. Nem hiszem, hogy jól ki fogunk jönni, de legalább lesz riválisom.

Rendesen elfáradtál, mire mindenkinek bemutatkoztál, és fordítva, ráadásul mindenki a hülye kérdéseivel untatott.
Az 1. óra lényegtelen volt, szinte végigaludtad, a másodikat vártad, ahol biztosan kimentek a gyakorló pályára.
Tényleg ez történt, mindenki felvette a hősruháját, és az egyik gyakorló pálya előtt gyülekeztetek. A te hősruhád valahogy így nézett ki:

- Az első feladatban csapatokra osztalak benneteket - mondta Aizawa-sensei. - A dolgotok az lesz, hogy a másik csapat - akit az ellenfeleteknek osztok - tagjait lefegyverezzétek. A csapatokat igazából sorsoltam, így lesztek: Ashido, Ogiro és Asui egy csapat. Aztán: Tokoyami, Uraraka, Kirishima. Mineta, Sato, Hagakure. Jiro, Midorya, Sero. Bakugo, Iida, [y/n]. Aoyama, Yaoyorozu, Shoji. Todoroki, Kaminari, Koda. Az első "meccset" Iidáék csapata játsza Yaoyorozuék csapatával. Sok szerencsét mindenkinek!

Sokkal jobban örültél volna, ha egyéni verseny lesz, de legalább olyan emberek mellé osztottak, akiket már ismersz egy kicsit. A bunkó és a mintagyerek. Tökéletes csapat. Eldöntötted, hogy szólózni fogsz.
Megszólalt a kezdést jelző hang, és ti megindultatok. Az ellenfeleiteknek a terület másik végén kell lenniük. Mindkét csapattársad gyors volt, mégis könnyedén tartottad velük a tempót, amin ők meglepődtek, te viszont cseppet sem. Erősen kapaszkodtál az alattad tekergőző ködsárkány hátába. Mert a képességed az élő köd volt, amit persze formázni is tudtál.
Álljunk meg - mondta Iida. - Kell egy terv! Ráadásul Shoji meghall minket, ha közelebb megyünk.
- Én vagyok a terv! - kiáltottad nagyképűen, és meghökkentél, hogy Bakugoval egyszerre mondtátok. De nem néztél rá, hanem tovább indultál, nem törődve a szemüveges fiú felháborodott kiáltozásával.
Hirtelen fény villant, és kettévágta a sárkányodat. Majdnem lezuhantál, de időben létrehoztál egy kis felhőcskét, amivel ki tudtad kerülni a következő lézernyalábot. Leereszkedtél a földre, de hirtelen elédugrott valami, és egy hálót dobott feléd. Már nem volt időd kitérni, mire leesett, hogy mi történik. A háló már majdnem rajtad volt, mikor érezted, hogy két erős kéz megragad, és arrébb ránt. Majd beráncigál egy kellékként használt épületbe.
- Idióta! Azt hitted egyedül le tudod őket győzni!? - szidott téged Bakugo.
Te viszont teljesen lefagytál, csak bámultad a fiút, és érezted, hogy megváltozik benned valami. Végül sikerült kipréselned magadból: - Köszönöm! - mondtad, mire a szőke fiú nagyon elcsodálkozott, majd horkantott, és intett, hogy kövesd.
Bakugo vezetésével könnyen elintéztétek a másik csapatot. A többiek pedig nem győztek csodálkozni, hogy, hogy tudtál ilyen könnyen együtt működni az osztály balhé-királyával. Te viszont csak mosolyogtál, mert az a bizonyos balhé-király tényleg máshogy viselkedett veled mint a többiekkel. Normálisan, sőt szinte kedvesen - persze csak a maga módján.
A elkövetkező hetekben keményen dolgoztál, hogy olyan jóvá válj, mint Bakugo, és ha lehetett csapatot választani, mindig vele voltál, és örömödre, ő nem ellenezte.

- Figyelem 1. A! Ma robotok ellen fogtok küzdeni, azért, hogy megnézzük, mennyire befolyásoltak benneteket az érzelmek harc közben. Kettesével, max hármassával állhattak össze.
Rögtön Bakugo mellé álltál, mire ő átkarolt, te pedig - talán életedbe először elpirultál. Nem csak azért, mert Bakugo egy borzasztóan helyes fiú volt, hanem azért is, mert érezted, hogy már nem sima barátság az, ami köztetek van.
- Jólvan, bemehettek, vigyázzatok magatokra. - mondta az osztályfőnök, miközben a hálózsákja után nyúlt.
Ti pedig bementetek. Könnyedén irtottad a gépeket, közben észre sem vetted, hogy eltávolodtál a kétszemélyes csapatod másik tagjától. Aztán történt valami. Robaj hallatszott, majd megremegett a föld. Óriási robotok emelkedtek ki a földből. Úgy tűnt, a többiek számítottak rá, te viszont megtorpantál egy pillanatra, és ez a kis figyelmetlenség éppen elég volt, hogy felbukj, és elvágódj. De mielőtt felkelhettél volna rázuhant a lábadra egy szétesett robot alkatrésze. Fájdalmasan felkiáltottál, de úgy tűnt senki sem hallotta meg. Szétnéztél, hátha felhasználhatsz valamit, hogy kiszabadulj. Ekkor azonban árnyék borult rád. Az egyik hatalmas robot árnyéka. Egyre közeledett, és rémülten döbbentél rá, hogy ha nem tűnsz el onnan gyorsan, pont rád fog lépni. Még 100 méter. Még 50 méter. Még 15... Nem tudtál sikítani, teljesen lefagytál. 10 méter. És ekkor eltűnt a lábadat nyomó súly. Ismerős kezek érintését érezted. Valaki megragadott, és arrébb vitt. Óvatosan tartott, nem úgy, mint az első gyakorlaton. De most is az egyik épületbe ugrott be veled. Szépen lassan leeresztett a földre, majd a szemedbe nézett.
- Bakugo... - suttogtad, és a szemed könnybe lábadt. Most mentette meg az életedet, a világ legjobb fiúja. És a te legjobb barátod.
- Jól vagy? - kérdezte ő, mintha nem vette volna észre az érzelmi kitörésedet.
- Igen - mondtad még mindig nagyon halkan. - De csak neked köszönhetem.
Bólintott, és a kezét nyújtotta, te pedig hagytad, hogy felhúzzon. Ám mikor már stabilan álltál akkor sem engedte el a kezed. A földet nézte, majd megszólalt. Halkan, úgy tűnt nehéz beszélnie. - [y/n]-chan... Én... Tudod...
És te tudtad. A nyaka köré fontad a karodat, és ahogy átöleltétek egymást, érezted, milyen hevesen ver a szíve. Ekkor kicsit eltolt magától és a szemedbe nézett.
- Csodásak a szemeid. - mondta, majd a kezébe fogta az arcodat, és végre megtörtént az, amit már mióta vártál. Megcsókolt.

A többiek soha nem tudták meg, mitől voltatok olyan boldogok aznap. Hisz nekik ugyanolyan nap volt, mint a többi. Nektek viszont ez volt életetek egyik legszebb napja, hisz rátaláltatok az igaz szerelemre.

Hát ez ennyi lenne, szerintem még hosszabb mint az előző, meg kicsit sok benne az akció, (no meg van benne egy két hülyeség, mint például a ködsárkány😅) de azért remélem még élvezhető volt. 😊