Bajos skacok/Jikook/

23.fejezet

Jimin

Lassan egy hónapja hogy együtt vagyunk Kookkal,de igazából még semmi komoly dolog nem történt köztünk.
Az volt a kérése,hogy haladjunk lassan,és előbb ismerjük meg egymást úgy igazából.
Ez okból kifolyólag rengeteget beszélgettünk,és eljártunk ide-oda,de egyiket sem neveztük meg igazi randinak,csak ismerkedés céljából.
A suliba sem mutattuk hogy mi egy pár lennénk,sőt,még a barátaink sem tudnak a dologról,csak annyit vettek észre az egészből,hogy végre nem szívjuk egymás vérét.
Az igazat megvallva,én már az első nap rámásztam volna, mert igencsak kezdek kanos lenni,hiszen utoljára is csak vele szexeltem Yoongi buliján,ami azért nem most volt.
A hét minden napján el tudnám viselni,ha lovagolhatnék rajta.
Tiszteletben tartom a kérését,de baromi nehéz visszafogni magam.
Ami szerintem,valljuk be,nem fog sokáig tartani.
Hogy is tudnám,mikor Kook a legdögösebb pasi a világon,akit csak ismerek.
És ez s dögös pasi,most csakis az enyém,úgyhogy ki is fogom használni a helyzetet,ki tudja meddig tehetem.
De ma hivatalosan is,egy igazi randira megyünk,de előtte még beugrunk a kávézóba,mert van egy kis megbeszélni valónk a srácokkal.

A kávézò ajtaján belépve realizáljuk,hogy a díszes társaság minden tagja ott van már,épp csak mi hiányoztunk.
Szerencsére ma Jin sem dolgozik,így nem kell majd fel-alá ugrálnia,hogy épp kiszolgáljon.

- Na végre már,nem győztünk kivárni benneteket!Mi tartott ilyen sokáig?- mérgelődik Yoongi,de meg sem hallom zsörtölődését.
Leülünk az asztalhoz,természetesen egymás mellé,s a pincér már ott is terem mellettünk,hogy felírja mit szeretnénk fogyasztani.

Leadjuk mindannyian a rendelésünket,mi Jungkookkal sütit is választunk, most valahogy kívánom az édeset.

- Hogyhogy együtt jöttetek? - a következő kérdés Hobi szájából hangzik el,s kérdésére csak felkapom a fejem,mert gőzöm sincs mit válaszoljak.
Jungkookra nézek,aki szintén engem figyel,s kérdőn nézek rá,hogy valamit csak mondani kellene.

- Miért?Tán nem hozhatom el?Haverok vagyunk nem? - magamban kuncognom kell válaszán,mert baromi aranyosnak találom zavarát.
Nem is firtatják tovább a témát,ami miatt megkönnyebbülök,s láthatólag a párom is.
Közben ki is hozzák a kávéinkat,és a nagyon is guszta sütieinket.
Én epres mochit választottam,ő pedig valami csupacsokis csodát.
Közben beszélgetünk a közelgő házibzliról,amit Jungkookék egyik osztálytársa tart,és amibe az egész baráti társaságunk hivatalos.
Egy idő után mi már nem is foglalkozunk velük,elmerülünk a saját kis világunkba,s csak egymásra szenteljük figyelmünket.
Jungkook a villájára felszúrt sütijét a szám elé tartja,s kér hogy kóstoljam meg mennyire finom édességet választott magának.
Én is ugyanezt teszem az én desszertemmel,s Jungkook szája elé tartom.
Egy apró kis morzsa a szája szélére ragad,s én késztetést érzek arra,hogy lecsókoljam onnan,s figyelembe sem veszem a síri csendet ami körbe ölel minket,s amit kigondoltam meg is teszem.
Apró kis csókocska volt,de ekkor realizálom mit is tettünk,amin még Jungkook is meglepődik.
Bátortalanul nézünk a többiek felé,akik árgus szemekkel bámulnak minket.
Megköszörülöm a torkom,s próbálom rendezni arcvonásomat,s folytatni tevékenységemet,mintha mi sem történt volna,de persze a többiek magyarázatot várnak.

- Ti meg mi a faszt buzultok? - értetlenkedik legjobb barátom.
Kérdőn nézek Jungkookra,mert itt bizony csúnyán lebuktunk,hiszen még nem most terveztünk színt vallani.
Ő is rám néz,nyugtatólag mosolyog rám,s megfogja kezemet.

- Jimin és én,egy ideje randizgatunk,vagyis jobban mondva ismerkedünk.
Még nem most akartuk elmondani nektek,csak akkor mikor már mi is biztosak vagyunk a kapcsolatunkban. - aranyosnak találom szavait,s bíztatásként megszorítom kezét.