Bajos skacok/Jikook/

10.fejezet

Jungkook szemszög

Imádom szivatni a töpörtyűt.Vicces milyen fejet tud vágni,de borotvaéles a nyelve az egyszer biztos.Nem birok vele,ilyen még nem történt velem soha.
Hogy valakit ennyire nehezen lehessen ágybaráncigálni,ilyen a világegyetemben sincs.
Na de szerintem nem sokáig kell rá várnom,úgyis beadja a derekát nemsokára.Bebizonyította a mosdóba,nem sok kellett hogy előttem térdeljen.Csoda,hogy vissza tudtam fogni magam,de nem egy budiba akarom meg dugni.
Fura hogy így gondolom,mert nekem aztán tök mindegy volt,ki hol fekszik alám,legyen az egy wc,vagy a takarítószertár,lényegtelen,csak elégüljek ki.De Jimin más.
Magamat sem értem,nem tudom mik ezek az érzések,amiket kivált belőlem ez a szőke ördög,de baromira nem tudom a farkam a gatyámba tartani.Baszottul vágyom rá,és nem csak hogy megdugjam...ajj nem tudom megmagyarázni a fenébe is.

Másnap a suliba hiába keresem a töpörtyűt,sehol nem találom.
Lehet hogy bujkál előlem?
Mindegy is,majd szünetbe megkeresem Yoongit,és beszélek vele.
Az óra baromi lassan telik,alig várom hogy kicsengessenek.
Ezen még az sem segít,hogy Nam próbál szóval tartani,a gondolataim teljesen máshol járnak.
Megváltásként hallom meg a kicsengő hangját,s cuccaimat beledobálva a táskámba,rohanok ki a teremből,nem törődve semmivel,még legjobb barátommal sem.
Utam a büfé felé veszem,hátha ott megpillantom a töpörtyűt.
Hamar meg is látom a zöld hajkoronát pár ismeretlen arc mellett,de a szöszit nem látom sehol mellette.
Odaballagok Yoongihoz,lepacsizunk,s elkezdünk érdektelen dolgokról beszélgetni,míg várjuk hogy sorra kerüljünk.
- Jimin merre van? - teszem fel kérdésem,mert baromi kíváncsi vagyok,vajon hol rejtőzködik a jóseggű szöszi.
- Reggel írt,hogy nem jön a héten,mert lebetegedett,és az ágyat nyomja hót göthösen.De hé Jeon,mióta érdekel téged ennyire az én barátom? - kérdezi meglepett arccal Yoongi.A kérdés jogos de mielőtt elkezdenék makogni a válasz helyett,gyors összeszedem gondolataim,nem veheti észre,hogy amúgy kurvára bejön nekem ez az ördögfióka.Mégis csak én vagyok Jeon Jungkook,aki nem éppen az érzelgősségek híve,ígyhát elő kell rukkolnom valami szar szöveggel.
- Nem érdekel,csak nem tudok kit idegesíteni. - nyögöm oda a válaszom egy vállrándítással,de amúgy belül csalódott vagyok hogy egész héten nem láthatom.Mi a fasz van velem?
Lassan sorba is kerülünk,elköszönünk egymástól,és megkeresem a termet amibe éppen órám lesz,szerencsére még időben érkezem. 

A hét további része baromi unalmasan telik,gondolataim folyton csak a töpörtyű körül forognak.Számtalanszor kezembe kerül a telefonom,hogy ráírok megkérdezzem hogy van,de elhessegetem az ötletet.Azért ne gondolja hogy aggódom érte.
Higyje csak azt,hogy ki nem állhatom,pedig ez nem így van.
Neeem Jeon,nem érdekel téged komolyabban,csak meg akarod dugni.Igen,csak erről van szó,semmi másról.
Ma péntek van,és mára beszéltük meg a találkozót a kávézóba,hogy megbeszéljük Yoongi szülinapi partiját.Csak egy ember hiányozni fog a megbeszélésről.Ez van.Majd Yoongi tájékoztatja a fejleményekről.Remélem azért a buliba el tud jönni.

Épp a folyosón sétálunk Nammal,mikor a hátam mögül meghallom,hogy valaki a nevemet kiabálja.
- Hé Jeon! - hátrafordulva a hang irányába,megpillantom  Yoongit,aki sietős léptekkel kerül közelebb hozzánk.
Mindketten lepacsizunk vele,majd a lényegre tér.
- Jungkook te tudod hol lakik Jimin igaz?Te vitted haza a buli után mikor csatt részeg volt. - nem tudom mit akar kihozni ebből,de úgyis elmondja.
- Ahha ja. - kíváncsian várom mit akar.
- Arra gondoltam,elmehetnénk hozzá,írta hogy már jobban van,csak az anyja nem engedi még   mászkálni.Ha ő nem tud jönni,akkor mi megyünk.Utána mehetünk a kávézóba.
- Részemről oké,Nam? - fordulok barátom felé,hogy neki megfelel-e.
- Én inkább megyek a kávézóba,ott várlak benneteket. - hát igen,addig is legalább Jinnel lehet.
Miután megbeszéltük a dolgokat,indultunk a következő órára.
Sosem vártam még ennyire,hogy vége legyen a mai napnak.
Az utolsó óráról való kicsengőt úgy vártam,mint a messiást.
Mikor meghallottam,mint akit puskából lőttek ki úgy indultam meg kifelé az iskolából.
Teljesen elment az eszem!
Szerencsére Yoongi már az autójának támaszkodva várt a parkolóba,így indulhatunk is azonnal.
Jiminék nem laknak messze a sulitól,negyed óra,még autóval is.
Az utat végig dumáltuk,nem is rossz arc Yoongi,pedig eleinte nem nagyon örültem,hogy Hobi őt választotta párjának.
Mostmár kezdem érteni,hogy miért.
- Jimin tudja hogy jövünk? - kérdezem a zöldhajút.
- Nem,meglepetésnek szántam! - hát,biztos meg fog lepődni,főleg ha engem meglát.
Hobi nem tudott eljönni velünk,mert különórája van.Én pedig meglógtam a büntetés alól,amiért biztos faszolni fogok,de rohadtul nem érdekel.
Egész héten ott rohadtam,utolsó nap már engedtessék meg hogy nem fogok bemenni,majd kitalálok valamit,hogy fontos dolgom volt.
- Ez lesz az! - mutatom Yoonginak a takaros kis családi házat,amely Jiminék tulajdonát képezi.Egy halvány mosoly jelenik meg az arcomon az emlékek miatt,mikor is azon  ominózus buli után hazaszállítmányoztam a segg részeg töpörtyűt.
Kiszállunk az autóból,Yoongi gondosan lezárja,majd odaballagunk a kapun lévő kisajtóhoz,ami szerencsere nyitva van.
Beengedve magunkat,végigcaplatunk a járdán,fel egyenesen a bejárati ajtóhoz,ahova három lépcsőfokot kell csak felmennünk a kicsi teraszig.Az ajtó melletti csengőt megnyomva,kellemes dallam zendül fel a házban.
Ideges vagyok,csak nem tudom hogy miért.
Nem túl sokára lépteket hallunk meg,s az ajtó kitárul előttünk.
Egy körülbelül a negyvenes évei közepén járó alacsony hölgy nyit nekünk ajtót.
Mosolyognom kell a látványra,mert arcvonásaiban rögtön felfedezem Jimin arcát.
Ugyanazok a lágy vonások jellemzik őt is,mint édesanyját.
A teste kecses,s nőies,pont mint a szöszié.
Le sem tagadhatná,hogy rokoni kapcsolatban állnak egymással.
Haja koromfekete,mely válláig ér,csodás arca egy kissé meggyötört,melyen a fáradtság jelei tükröződnek.
Jimin említette,hogy csak az édesanyjával él,kíváncsi lennék,vajon mi történhetett az apjával.
- Sziasztok fiúk,segíthetek valamiben? - szólalt meg a hölgy kedvesen,mire kérőn néztem a zöldhajúra,hogy szólaljon meg ő,mert én tuti csak makognék valamit.Nem tudom miért,de idegenek előtt,mindig zavarba jövök.Vicces nem?Amúgy meg akkora a pofám mint a bécsi kapu.
Illedelmesen meghajolunk,s köszönünk az asszonynak.
- Jó napot asszonyom,én Min Yoongi vagyok,ő pedig itt Jeon Jungkook.Jimin barátai vagyunk,és én egyben az osztálytársa is.Elhoztuk neki a leckét. - csak egy aprót bólintok,s mosolygok,míg hallgatom Yoongi szónoklatát.A hölgy elmosolyodik,a szívem pedig kihagy két ütemet,mert most,mintha a töpörtyüt látnám mosolyogni.Félelmetes a hasonlóság.
- Ez igazán rendes dolog tőletek srácok.Gyertek beljebb,Jimin a szobájába van. -  illedelmesen megköszönjük,s az előszobában levesszük cipőinket,s a hölgy után sétálunk,aki mutatja az utat merre menjünk.
Én nagyon is jól tudom a járást,mégha életemben egyszer jártam csak itt.
Újra elönt az a melegség,amit először éreztem,mikor beléptem ide.
A házban ismét patyolat rend van,és a tisztaság illata terjeng mindenhol.
A nappalin keresztül vezet minket a lépcsőhöz,amin az emeletre jutunk fel a szöszi szobájába.
Pontosan tudom hol is van a szoba,de ezt ugye nem mondhatom el.
- Felmentek a lépcsőn és az első ajtó jobbra. - megköszönjük a segítséget,majd elindulunk felfelé a lépcsőn.
Odaérve az ajtó elé,Yoongi bekopogtat,s meg sem várva a választ,beront a szobába,s elordítja magát.
- Meglepetééés! - a szöszi kikerekedett szemekkel bámul ránk,arca tűzpiros,és baromi izzadt is.Nem úgy tűnik,mint aki makk egészséges.Szerencsétlen próbál magára egy mosolyt erőltetni,de nem igazán jön össze neki.
- Hú cimbi elég gázul nézel még ki mindig.Tiszta piros és izzadt vagy.Még mindig lázas vagy? - hát erre én is kíváncsi lennék,igazán.
- Tih megh mith kereshtek itth - a szöszi igencsak furcsa fejet vág,ez nekem felettébb gyanús.
- Gondoltam megleplek,és ha már Jungkook úgyis tudja hol laksz,így velem tartott,és mutatta az utat.De azt nem gondoltam hogy még mindig ennyire szarul vagy.Azt írtad jobban vagy már.
- Mehrt jobbahn is vagyokh márh. - felettébb gyanús nekem ez a viselkedés.Itt valami bűzlik.
- Hobi is jönni akart,de különórája van,így nem tudott velünk jönni. - magyaráz Yoongi,de nem igaz hogy nem veszi észre,hogy a szöszit szerintem épp rosszkor zavartuk meg.
A gondolatomra apró mosolyra húzom a szám,ki kell derítenem igazam van-e?De hogyan?Mindegy figyelem a reakcióját.
- Egyébként azért jöttünk,hogy a buliról dumáljunk. - szólal meg ismét a zöldhajú.
Ebben a pillanatban megcsörren Yoongi telefonja,félrevonul,és füléhez emeli a készüléket.
De én csak egy bárgyú vigyorral a képemen vizslatom tovább a töpörtyűt,aki láthatólag is zavarban van,azt sem tudja merre nézzen.
Yoongi elnézést kérve közli velünk,hogy Hobi hívta,miszerint elmarad az órája,így elmegy érte,és hogy majd én itt maradok addig szórakoztatni Jimint.
Hát ez nagyszerű,nem is alakulhatna jobban az egész.
Miután Yoongi elhagyja a szobát,közelebb merészkedek a töpörtyűhöz,és elhelyezkedem az ágya sarkán.
- Biztos jól érzed magad töpörtyű? - kérdezem még mindig vigyorogva tőle,hamarosan kiugrasztom én a nyulat a bokorból.
- Bihztosh - nyögi nekem válaszként.
- Tényleg nem úgy tűnik.Az ember azt hinné mikor rádnéz,hogy épp egy akció közben zavart meg téged.Hova bújtattad a lovagod?Hm?A szekrénybe bújkál? - állok fel az ágyról,s közelítem meg a szekrényt,hogy megnézzem nem -e ott rejtőzik valaki.
Minden színészi képességem előveszem,hogy elég hitelesnek tűnjek,nemhiába vagyok drámaszakon.
- Marhárah vicces vhagyh nyuszifiúh. - ohó Jimin nem is sejted mennyire.Marhára élvezem a szitut,nem is tudja mennyire.
Ő csak kikerekedett szemekkel bámul engem,hogy vajon mit is tervezhetek.Lehet rájött,hogy rájöttem mit is művelt mielőtt ideértünk?
Ahogy próbálok színészkedni,megpillantok egy érdekes kis kütyüt a földön heverni.Összeráncolt szemöldökkel hajolok le érte,s veszem a kezem közé.
Ó te kis zsivány,most lebuktál de nagyon.
Ez egy távirányító,és pontosan tudom hogy mire való.
Mostmár mindent értek.Hát akkor játszunk egy kicsit Jiminie.Ez kezd egyre jobban tetszeni.
- De cuki kis távirányító,ez mihez van Jimin,ilyet még nem láttam? - ide-oda forgatom a tárgyat a kezemben,mintha tényleg halvány lila fingom nem lenne arról,hogy mi is lehet ez.
Fél szemmel rápillantok a töpörtyűre,aki most mégnagyobb szemekkel pislog a kezemben tartott tárgyra.
Az sem kerüli el a figyelmem,hogy szavaimra egy hatalmasat nyel.
Ördögi mosollyal arcomon,megemelem a hüvelyk ujjamat,s a plusz gomb felé tartom és...
- NEH HOGYH MHEGNYOMD AHZT AH KIBASZOTTH GHOMBOOT....AAAHHHHH... - Upsz azt hiszem már késő.
Jimin eltorzult arccal hátraveti a fejét,s egy hangos nyögés hagyja el azt a dús dugni való ajkait.A látvanytól a bőröm kezd forrósodni,s az ágyékom is jelzi,hogy bizony tetszik neki a látvány.
Kezdődhet a játék....
- Mi a baj töpörtyű rosszul vagy? - kérdezem teljesen rémült ábrázattal,mintha tényleg nem tudnám mi a baj.De Jimin csak nyöszörög,alig bír kiejteni egy mondatot a száján.
- Addh ideh Jeonh azt a szahrt! - hát ez jobb mint amit vártam esküszöm.
- Na de Jimiiiin,hogy beszélsz? - szerencsétlen csak kapkodja a levegőt,a feje pedig már olyan piros,mint egy jól megérett paradicsom.
- ADDH IDEH! - még a végén megsajnálom,de neeeeem,játszunk csak tovább.Látni akarom ahogy darabjaira hullik.
- Miért Jimin?Miért adjam oda?Mi ez a kütyü? - adom az ártatlant továbbra is.
- Neh szórakozzh velemh Jungkookh add ideh - szinte már könyörög,de eszem ágába sincs odaadni neki.
- Egy esetben talán visszakaphatod töpörtyű.Kössünk egyezséget.- támad egy igen jó ötletem.
- Mih?Biztosh hogy nem egyezhkedem vheled.
- Rossz válasz Jimin! - ezzel újra megnyomom a plusz gombot,a törpe pedig a lepedőt markolászva ad hangot élvezetének.Lehet hogy gonosz vagyok,de baromira izgató látvány.
- AAAHHH....AAA...Mith akarsz thőlem Jeohn? - na ez már egy fokkal jobban tetszik.Mindjárt fel is vázolom neki a terveim.
- Tudod töpörtyű,nagyon is jól tudom mi ez a kis kütyü itt a kezembe,és azt is tudom,hogy amit ez irányít,az éppen benned van.
Pontosan tudom hogy mit csináltál,mielőtt ideértünk,és éppen rosszkor zavartunk meg.De ne aggódj,hagyom hogy befejezd amit elkezdtél. - előveszem a legszívdöglesztőbb mosolyom,majd közelebb megyek ágyához,és onnan vizslatom a tágra nyílt szemű töpörtyűt.
- Ehzt megh hogyh érted Jeonh? - ó kis butus mindjárt elmagyarázom.
- Úgy értem,hogy hagyom,hogy elélvezz,de én végig fogom nézni.Sőt,ami mégjobb,én fogom kezelni a távirányítót. - nézek a szöszi szemébe,aki igencsak értetlen fejjel néz vissza rám.Ó hát egyelek meg,de kis édes vagy.
- Bihztos hogy nemh Jeon,add ideh azth a kurva távirányítóth!
- Rossz válasz Jiminie. - azzal még nagyobb fokozatra kapcsolom a kütyüt,majd ki is kapcsolom azt.Egy mozdulattal pedig zsebreteszem a szerkentyűt,s elfoglalom helyem újra az ágy sarkán.Látom ahogy a szöszi tátott szájjal figyeli a műveletem,de csak tátog,s meglepődöttségétől alig tud megszólalni.
- Moh..mohst meg mi...mith csinálsz? - találja meg hangját,s szegezi nekem kérdését.Mosolyra húzom ajkaim,s  vágom hozzá gonosz gondolataim.
- Ha nincs egyezség,nincs távirányító.Szépen megvárjuk Yoongiékat,aztán beszélgetünk.A távirányító pedig nálam marad. - látom ahogy Jimin agytekervényei forognak,nekem pedig csak egy gonosz vigyor jelenik meg újra arcomon.
- Jóhl van Jeon,de ehzt mégh nagyon meg fogodh bánihh. - ó ez zene füleimnek,el sem hiszem hogy belement.Igen kanos lehet a kis ördög,ha képes megtenni.
- Deh nekem is van egyh feltételem. - kérdőn nézek rá,vajon mit agyalt ki a kis buksijába.
- Mégpedig? - kíváncsian várom válaszát.
- A takaróh maradh,és te nem érhetsz hozzám. - nem éppen erre gondoltam,de kezdésnek megteszi.Legalább az arcát láthatom közben.
- Rendben töpörtyű.
Remegő kezekkel halászom elő a kütyüt a zsebemből,s nézek a szöszi szemeibe,aki elködösült íriszekkel néz az én szembogaraimba.Lábait felhúzza,s térdein ott pihen az a fránya textil,ami nem enged rálátást nyerni a lényegre.
Nyelnem kell egyet,mielőtt elkezdenék bármit is.Szemét vagyok tudom,közben pedig baromira izgat a szituáció.
Alsó ajkam megnyalva helyezem ujjam a plusz gombra,s óvatosan megnyomom azt,s a legalacsonyabb fokozaton hagyom.
A szöszi hátravetett fejjel kezd el sóhajtozni,ami engem baromira kezd feltüzelni.
A látvány egyszerűen észveszejtő,nem fogok bírni magammal,a vágy teljesen elemészt.
Jimin csak aprókat sóhajtozik,én ezt megelégelve kapcsolom még két fokozattal feljebb a kütyüt.
Ekkor kezeivel hátranyúl,megmarkolja az ágy rácsát,s egy hatalmas nyögéssel díjazza tettemet.
- Ahhh...még....
Érzem ahogy testem teljesen felforrósodik,s farkam a gatyámba már nem éppen van nyugalmi állapotban.
Jimin eltorzult arca,a nyögései zene füleimnek,iszonyatosan vágyom arra,hogy megérinthessem.
Teljes maxra kapcsolom a távirányítót,s a szöszi eszememt módra kezdi el mozgatni csípőjét,ahogy a szerkentyű vibrál benne.
Jobb szeretnék én lenni benne,de be kell érjem most ennyivel.
Látom ahogy keze eltűnik a takaró alatt,s mozgatni kezdi farkán,másik kezével még mindig az ágyrácsot markolássza.
- Nézz rám Jimin! - kérem meg rá,ő pedig rámnéz,nekem pedig itt lett vègem.
Elködösült tekintete,szinte szúrja az enyémeket,arca piros,haja izzadt,s a homlokára tapadnak szőke tincsei.
Dús duzzadt ajkain az élvezet hangja hallható,néha beharapja s fogai közé csípi,s megnyalja azt,ami iszonyat fényesen csillog.
Közben csìpőjét mozgatja,s kezével játszadozik nemességén.
- Ahh Jungkookhh! - nyögi ki nevem,amire aztán egyáltalán nem számítottam.De ezt meghallva,kurvára nem bírom magam tűrtőztetni.Baromira meg akarom dugni!
Egyre hangosabban adja tudtomra,hogy bizony nem sok kell már neki,s átlépi a gyönyör kapuját.
Még mindig szemeimbe néz,ami annyira izgató,rohadtul vissza kell fognom magam,hogy én ne nyúljak magamhoz.
- Ju..Jungkookhh mi..mindjhárthh.... - s ebben a pillanatban nyög egy hatalmasat,szemeit összeszorítva  hajtja hátra fejét,s látom hogy a teste megremeg a gyönyörtől.
Huhh basszus ez nagyon faszállító látvány.
Le sem bírom venni a szemem a szösziről,aki még mindig behunyt szemekkel próbálja rendezni légzését.Kikapcsolom a kütyüt,hagyom,hogy lenyugodjon.
Meg sem tudok szólalni.Sokmindenkivel volt már dolgom,de ilyen izgató látványban még sosem volt részem.
Ahogy darabjaira hullott előttem ez a szőke csoda,nekem itt lett végem.
Mindennél jobban akarom ezt a fiút.
Hogy mit érzek,még pontosan én sem tudom,de kell nekem.
Mondjuk ezek után nem tudom hogy fog viszonyulni hozzám.
- Egy faszh vagyh Jeonh - mondja a szöszi,miután kicsit összeszedte magát.
- Most mi a baj Jimin?Nem élvezted? - én annál is jobban.Azt hiszem ezt az arcot soha nem tudom majd kiverni a fejemböl.
Éjjeliszekrényéből elővesz egy csomag papírzsepit,felbontja,majd kivesz belőle egyet,s letörli magáról élvezetét,a használt zsepit pedig kidobja az ágya melletti kukába.
- Ne nézz már így bazdmeg! - nem szólok semmit csak elvigyorodom.
- És ne is vigyorogj,szemét voltál.De mondtam,ezt még visszakapod Jeon! - hú ettől most marhára megijedtem àm.
- Most mi van?Neked jó volt nem?Én ülök itt még mindig álló farokkal baszki.
- Hát felőlem aztán állhatsz ülve,kurvára leszarom! - annyira bírom ezt a csípős nyelvét,de komolyan.
A következő pillanatban egy kopogást hallunk,majd Yoongi és Hobi dugják be a fejüket.
Hú baszki,jó hogy nem előbb jöttek.
Hobi is köszöntötte Jimint,majd mindenki elfoglalta helyét az ágyon,s elkezdtünk dumálni,hogy is legyen a holnapi buli.
Közben észevettem a szöszi pillamtásait felém elég sűrűn.Ohó csak nem bejött neki amit az előbb csináltunk?
Várj csak Park,mutatok én neked olyat,amiben még sosem volt részed......

Hello babák💜
Iszonyat régen hoztam részt,sajnálom,de igen hosszú nyaram volt,és baromi sokat dolgoztam.
De ígérem ezentúl odafigyelek a rendszerességre,ha van még itt valaki,aki olvassa egyáltalán.
Remélem tetszett egy kicsit😁
Mit gondoltok a részről?Nem kicsit volt aljas húzás JK részéről.
Na de sebaj,Jimin úgyis kitalál valamit,amivel visszavághat.

Köszönöm ha itt vagy,és elolvastad💜💜
Puszi mindenkinek.

Jikook is real💜💜

Ti mit szóltok ehhez az egész katonásdihoz?Én teljes padlón vagyok azóta😭😭