Bajos skacok/Jikook/

19.fejezet

Jungkook szemszög

Óvatosan nyitogatom a pilláimat,melyet gyorsan vissza is hunyok.
Az ablakon beszűrődő fény,nem igazán tesz jót eme cselekedetemnek.
A fejem majd szét hasad,és baromi hányingerem van.
Mi a szar van velem?
Az utolsó emlékképem csak az,hogy Jiminnel ölelkezve és csókolózva aludtunk el.
Megpróbálom újból kinyitni szemeimet,de ekkor egy hangos kiáltást hallok meg,ami szintén nem tesz jót az amúgy is hasogató fejemnek.

- Csak hogy magadhoz tértél baszki,már azt hittem hívni kell a papot. - ez meg mégis ki?Hogy kerül ide Yoongi?
És tulajdon képp hol vagyok?

- Mi..hogy...hol vagyok? - semmit nem értek,csak kapkodom a fejem ide-oda,már amennyire bírom a fájdalomtól.

- Hát öregem,tegnap este ájulásig ittad magad.Úgy kapartunk össze,aztán nagynehezen sikerült elcipelni hozzám,és most a szobámba vagy.

- Miii? - valami derengeni kezd,a mosdó..Jimin..és hogy mikor keresni kezdtem,s nem találtam sehol,mérgemben nagyon szerelmes lettem egy whiskeys üvegbe,s elég sokszor emeltem az ajkaimhoz.
Akkor...ez....azt jelenti hogy...az egészet csak álmodtam?Na neeee baszki az nem lehet.
Ez nem lehet csak egy kibaszott álom,az nem lehet hogy az egész nem igaz.
Iszonyatosan rosszul érzem magam ettől az egésztől.
Olyan valóságos volt az egész,és én olyan boldog voltam.
Ez biztos hogy csak egy rossz vicc,és mindjárt benyögik hogy csak szivatnak,hisz oly valóságos volt,az illata,a bőrének puha tapintása,a forró csókjai,mind mind olyan igazi volt.
Az igazság még fájdalmasabb,mint ahogy a kobakom lüktet,
túl szép is lett volna,hogy igaz legyen.

- Semmire nem emlékszel? - próbálok erőteljesen gondolkodni,vajon dereng-e valami az éjszaka történteken,de elmémet teljes homály fedi.
Szomorúan megrázom buksimat,hogy igazából semmire nem emlékszem.

- Még jó is öregem,mert elszégyelnéd magad,úgy bőgtél mint egy szaros kölyök,és folyton csak Jimint emlegetted.
Jaaa,és ha ez még nem lenne elég,akkor letapiztad a seggem,majd le akartál smárolni,és számtalanszor szerelmet vallottál.

- Inkább ne is folytasd,nem akarom hallani. - piszkosul szégyenlem magam,azt hiszem nem mostanában kell innom,legalábbis nem ennyit. - És Jimin?

- Gondolom Taehyungal töltötte az estét,nem beszéltem még vele.

- Fantasztikus. - belegondolni,hogy mit is csináltak azok ketten olyan érzés,mintha ezer pici tűt szurkálnának a szívembe.Kurva szar érzés szerelmesnek lenni.

- Kook ezt már az éjjel is átbeszéltük,elmondtam Jimin félelmeit.Ja,várj,gondolom erre sem emlékszel.

- A múltjáról?Abból azért vannak emlékfoszlányaim,csak én teljesen másra emlékszem.Úgy realizáltam,hogy Jimin beszélt róla.

- Meg sem lepődöm.Mondom,egész végig Jiminnek szólítottál! - ez baromi kínos.Legszivesebben adnék magamnak két jó nagy pofont,hogy végre észheztérjek.

- Hány óra van? - lassan feltápászkodom ülő helyzetbe,s nézek körbe a szobába,hátha találok egy órát,vajon meddig voltam kiütve?

- Tizenegy múlt öt perce. - ahogy Yoongi kimondta,kikerekedett szemekkel bámulok rá,és akkor,fejbecsap a felismerés.

- BASSZA MEG,A CSALÁDI EBÉD!! - azon nyomban kiugrok az ágyból,és öltözködni kezdek.Mintha megígértem volna anyának,hogy egyrészt nem fogok berúgni,másrészt pedig hogy időbe otthon leszek.
Ahhoz képest,úgy bűzlök a piától mint egy szeszkazán,és rohadtul késésben vagyok.
Engem meg fognak ölni.
Megköszönöm Yoonginak,hogy gondomat viselte,és sűrűn bocsánatot kérek a viselkedésem miatt,megígérem,hogy többé nem fog ilyen előfordulni.
Gyorslépésben indulok meg hazafelé,még jó hogy Yoongi csupán csak két utcával lakik tőlünk.
A nap,ezerágra süt,szokatlanul meleg van márciushoz képest,ami ellenkező esetben még jól is esne,de ilyen másnaposan borzalmas.A gyomrom liftezik,és a fejem is majd szét hasad,forog velem minden.
Házunk elé érve,kicsit megkönnyebbülök,hogy a vendégek még nem érkeztek meg,így talán még gyorsan össze tudom kaparni magam.
Feltépve a kilincset rontok be a házba,s ordítom el magam,tudatva az ősökkel,hogy megérkeztem.
A nappaliban az asztal már meg van terítve,s a konyhából igen csak ínycsiklandó illatok szállingóznak.