Az ördög fasza után kettővel

Kilencedik fejezet

Remegő ujjal gyújtom meg a cigimet, az utolsó előtti szálat szívom a muskátlik mellett, és Kriszék háza felé nézek a sötétben. A körmöm narancssárga és fekete, még vasárnap este kifestettem, azóta már a fele lekopott, újra kellene kennem. Kriszt nem láttam, amióta elhívtam moziba, mintha nem is a tanyán élne. Előtte folyton belébotlottam, most meg felszívódott.

Panni egész héten nem járt suliba. Azt mondta, Zsolt megengedte, hogy ne menjen be. Mondjuk ez minimálisan felbaszta az agyamat, mert szerintem Panni azért maradhatott itthon, hogy figyeljen az öccsére.

Óvatosan rákérdeztem Kriszre. Azt mondta, ő akart suliba járni, mert most van eligazítás a nyári gyakorlathoz.

Kérdeztem, hol fogja csinálni a gyakorlatot, de Panni hülyének nézett.

– Hát itt! Hol máshol?

Aha. Oké. Mondjuk igaz, néha mintha nem használnám az agyamat.

Csütörtök este van, és tegnap láttam Kriszt egyetlen szemvillanásnyi időre. Kihozta a szemetet, míg én apámmal a hintaágyat szereltem össze a ház előtt. Egyszer felemeltem a fejem, és ott volt, találkozott a tekintetünk, aztán apám hozzám szólt, hogy adjam a csavart. Mire megint felnéztem, Krisz felszívódott.

Az a kurva mozi csinálta ki ennyire. Nem tudja mire vélni, hogy elhívtam. Faszt kell kiakadni ettől ennyire! Miért ekkora kurva para, hogy megkérdeztem? Ennyire nem tudja elképzelni, hogy önszántából időt töltsön el velem? Faszkalap.

Idegesen szívom mélyre a cigit, annyira, hogy köhögnöm kell tőle, de a kurva életbe, csak nem tudok más felé lesni, mint a rohadt házukra. Nem látom az emeleti ablakokat innen, és az végtelenül kétségbeesett lépés lenne, ha elgyalogolnék oda, hogy megnézzem, ugye? Csak a ház mellett kellene végigsétálnom, de nem! Nem megyek sehová! Pusztuljon ki!

Felpittyen a telefonom. Lili az.

„Tudtad, hogy anyukádnak barátja van? Már második este alszik nálatok."

Elönti az agyamat a lila köd. Egy pillanat múlva már ki is cseng a telefonom. Mélyeket szuszogok, miközben gondolatban az összes mérgemet összegyűjtöm, hogy rázúdíthassam.

– Kisfiam! – Duplán felbassza az idegemet a boldog hangja.

– Faszid van? Nem mondod, hogy amint kiraktál otthonról összeszedtél valami fickót? – hörgöm a telefonba. Tudom, hogy később kurvára nem leszek büszke erre a produkciómra, de képtelen vagyok leállni.

– Milán... Megpróbálnál megnyugodni? – Anyám hangja egy oktávval magasabbra ugrik, ő is kezd beidegesedni. Majdnem elfog a nosztalgia, mennyit, de mennyit veszekedtünk egymással az utóbbi években ezen a hangszínen.

– Nem nyugszom meg, a válaszodat várom. Van fickó a házban, vagy nincs?

Anyám reszketegen felsóhajt.

– Nem vonhatsz felelősségre – mondja a helyzethez képest meglepően nyugodt hangon.

– Dehogynem – csattanok fel.

– Nem, Milán. Nem. Én vagyok a felnőtt, az anyád, és van olyan része az életemnek, ami nem tartozik rád.

– Ez egy orbitális faszság, te is tudod. Egyetlen kurva kérdést tettem fel!

– Ne kiabálj velem, vagy leteszem – sipítja a telefonba. Ha az a faszi még ott van, garantáltan lelép erre a hangra.

Elpöckölöm idegemben a cigit, és rátaposva elindulok a ház mellett, úgy mondom anyámnak:

– Mivel nem válaszolsz, csak terelsz, tudom, hogy igazam van. – A hajamba túrok. – Mekkora álszent liba vagy, nem hiszem el, hogy lepasszolsz ide a picsába, erre a rohadt redvás kurva tanyára, te meg jól szórakozol egyedül! Pasasokat viszel magadhoz, éled az életedet, míg én itt a belemet is kidolgozom!