Fogvatartva

2.rész

Az összes órán unatkoztam, sose tudok az anyagra figyelni mert mindig elkalandozik az agyam valamin. A szünetekbe Bellával szoktam beszélgetni, vagy nevetni a többiek hülyeségein.
Épp sétálok haza, véget ért egy újabb szörnyű nap a suliban.
Hazaértem éppségben... a bejárati ajtónk nem volt bezárva. Óvatosan nyitottam be és néztem körül. Anyu rohangált fel s alá, bőröndjei az előszobában sorakoztak.

-Sietsz valahova? - léptem be.

-Neked is szia, egyébként igen. Előbb indul a gépem, sietnem kell! - mondta kapkodva. - Figyelj, hagytam pénzt a szobádba! Ne feledd holnap költözöl, a címet felírtam egy cetlire majd hívj taxit mert jó pár utcával arréb van a ház! - állt meg amíg ezeket mondta.

-Oké értettem...azthiszem... - bámultam magam elé. Felvittem a szobámba a táskámat, mire visszatértem a nappaliba anyu már felöltözve várt az ajtó előtt.

-Nekem indulnom kell, vigyázz magadra! - köszönt el.

-Szia anyu.. - feleltem halkan. Mire kimondtam megindult a cuccaival együtt ki az ajtón. Mozdulatlanul néztem végig ahogy elhagyja a házat. Beszállt a taxiba és el is tűnt.
Percek múlva eszméltem csak fel, felsiettem a szobámba. Anya annyi pénzt hagyott hogy pár napig el leszek belőle.
1-2 órát tanultam, utána csomagolni kezdtem. Fogalmam sem volt mit kéne vinnem. A szekrényemből kivettem a sporttáskámat és abba pakoltam a szükséges dolgokat. Ez megtelt ruhákkal, egy másikba a többi személyes cuccomat raktam be, tanszereket is mivel suliba ugyanúgy fogok járni. (vagy nem?)

Pakolással kész voltam 1 óra alatt de azért még leellenőriztem hogy biztos minden megvan-e. Este filmet néztem, vacsoráztam majd éjfél körül elnyomott az álom.

~ September 3. ~

Korán keltem, a megszokottnál is korábban. Szombat van ezért gondolom délelőtt kell mennem a banda házához.
Megreggeliztem, összekészülődtem. Átnéztem a házat mégegyszer hogy tényleg minden megvan-e.
11-re hívtam taxit, addig lehurcoltam a táskáimat az ajtóhoz. Nagyon nem akartam elhagyni az otthonom. Remélem hogy 1-2 hét után visszajöhetek és minden mehet a régi módon.

Lekapcsoltam a biztosítékot, bezártam az ajtót. Nemsokára meg is érkezett a taxim.
A csomagjaim befértek az autóba. Megmutattam a sofőrnek a cetlit amire anyu felírta a címet.
5 perc autóút után megérkeztünk. Kiszálltam, kipakoltam a táskáimat is majd a ház felé pillantottam. Kívűlről csodálatos volt, van ízlésük az biztos.
A taxis beszállt és ment is tovább. Én az ajtóhoz sétáltam, becsengettem de semmi válasz. Becsengettem mégegyszer mire ajtót nyitott valaki.

-Szia biztos te vagy Mila! Én Bill vagyok Bill Kaulitz- ölelt meg. - Gyere segítek! - emelte fel az egyik táskám.
Nem szóltam egy szót se. Beljebb vezetett a házban, ami hatalmas volt, itt tuti elfogok párszor tévedni.

-Egyébként.. - szólaltam meg. - Tudod hogy miért vagyok itt? - néztem rá.

-Igen tudom, anyukád mindent elmondott rólad! Azt is hogy ő Seattle-be megy dolgozni. - állt meg a lépcső előtt.

-Oh értem. - válaszoltam röviden.

-Fent vannak a szobák, megmutatom melyik lesz a tiéd! - mondta mosolyogva. -Amúgy én lakok itt meg Tom a testvérem.

-Értem. - követtem fel az emeletre.

-Nem vagy valami beszédes, de megértem.. új hely, új emberek.. Na de ez lenne a te szobád! - mutatott az egyik ajtóra. - Melette van közvetlen az enyém, a másik oldalon meg Tomé. - magyarázott Bill.

- Oké, bepakolhatok végre? - nyitottam ki az ajtót.

-Persze persze.

A szoba tágas és fényes volt, a falak halványlilák voltak, nagyon tetszett. Egyből be is vittem az összes cuccomat, összességében szép szoba volt de bár ne kéne itt lennem.
Bill eltűnt valahova mert nem láttam ahogy kinéztem a szobámból. Becsuktam az ajtót és elkezdtem berendezkedni.
Kb 2 óra múlva sikerült is a legfontosabb dolgokat kipakolni, a szobához tartozott egy saját fürdő is aminek örültem. Oda  bevittem a fésűt, tusfűrdőt meg stb.

Miután végeztem kinéztem a szoba ajtaján, nem láttam senkit ezért megindultam halkan a lépcső felé. Leértem és megpillantottam valakit a konyhába ügyködni. Nem Bill volt az, gondolom a testvére hisz azt mondta ketten laknak itt.
Halkan a konyhába lépkedtem nehogy meghallja.

-Te meg ki vagy? - fordult meg az illető.

-Öhm...Mila Anderson vagyok! - feleltem ijedten.

-Én Tom K..

-Ja akkor te vagy Tom, Bill már mondta hogy ti ketten laktok itt! - vágtam szavába.

-Találkoztál Billel? - nézett furcsán.

-Igen...ő engedett be aztán kísért fel a szobámba! - magyaráztam neki.

-Szobádba? Mivan??? - emelte feljebb a hangját.

-Nem mondott neked Bill semmit? - mondtam rezzenéstelen arccal.

-Nem...de megkérdezem! - ezzel kisietett a bejárati ajtón.

Én fogtam magam és kutakodni kezdtem kaja után. Éhes voltam már, a hűtőbe semmi normális kaját nem talàltam.

-Na baszki...főzni meg nemtudok! - beszéltem magamba.

-Mit nem tudsz? - kérdezte egy hang mögüllem.

-Jézusom! Ne ijeszgess! - kiáltottam Bill felé.

-Bocs nem akartalak megijeszteni! - ült le a kanapéra.

-Amúgy éhes vagyok és nincs semmi a hűtőbe! - nyavalyogtam.

-Rendeljek valamit? - nézett felém.

-Az jó lenne! Pizza? - kérdeztem reménykedve.

-Legyen. - bólintott aztán felment az emeletre telefonálni.

Én közbe a konyha pultnál üldögéltem és csak gondolkoztam. Haza akartam menni pedig még csak pár órája vagyok itt. Gondolkodásomat Tom zavarta meg ahogy beviharzott a házba. Úgy becsapta maga mögött az ajtót hogy Bill lerohant a lépcsőn. Megse mertem szólalni, figyeltem ahogyan a két testvér beszélget. Majd mikor abbahagyták Tom a saját szobájába sétált fel idegesen.

-Bocsi a hangzavarért, de ilyen ha Tom idegesen jön haza..- jött oda Bill.

-Semmi baj, megszoktam a kiabálást.. - sütöttem le a fejem, könnyek kezdtek folyni szemeimből. Otthagytam Billt és felfutottam sírva a szobámba. Bezártam az ajtómat, ágyra dőltem és csak sírtam. 20 perc után elaludtam.
Mikor felébredtem nem a szobámba találtam magam, megéreztem két kezet a derekamon. Próbáltam felülni de olyan erősen fogott hogy nem tudtam. Hátranéztem, Bill ölelt magához. Nem értettem mit keresek az ő szobájában, be is zártam a sajátomat mikor bementem.

~ 906 word ~