Fogvatartva

31.rész

"[...] bárcsak mindig ilyen lenne mint most"

~ Július 22 ~

Nagy idő ugrás. Elmesélem, hogy az elmúlt hónapokban mik történtek.
Először is végleg itt maradtunk Los Angelesben, én itt folytattam a modellkedést, aminek hatására elég ismert lettem.
Másodszor pedig, hogy Tom-ról azóta nem hallottunk semmit mióta elköltöztünk. Billnek kicsit hiányzik, mivel mégis csak a testvére, de ő sem akarja azt a sok rosszat újra átélni, úgyhogy beletörődött, hogy nem találkozhat egyetlen testvérével.

Na de térjünk vissza a jelenbe.
Jelenleg hajnali 5 óra van, most keltem fel. Gyorsan összekészülődtem, majd jött értem a kisbusz, amiben már ott vártak a többiek. Pár perc alatt oda is értünk a helyszínre, ami most az egyik plázában lévő victoria's secret bolt volt, mivel új kollekció készült.

Amíg a többiek nem figyeltek én elsiettem egy mosdóba, hogy a hegeimet valahogy eltakarjam, elővettem egy jó erős fedésű alapozót és azzal lefedtem az összeset. Miután késznek nyilvánítottam magam visszamentem a bolthoz.
Kaptam egy kevés sminket, megigazították a hajam és már készen is voltam.
Kinéztem az üzlet elé, hatalmas sor állt, 10 perc múlva nyitás és beözömlik ez a sok ember. Nem mondom, hogy nem tört rám a szorongás, de azzal nyugtattam magam, hogy minden rendben lesz, sosem volt még baj. Odaálltam a többi modell mellé, és vártuk, hogy végre kinyissák az ajtót.

----------

Végre túl vagyok az egészen. Éppen kint várok Billre a pláza előtt, mert azt ígérte, hogy eljön értem. Eléggé elfáradtam, hosszú volt ez a nap.

-Azt hittem, hogy már nem is jössz. - szálltam be Bill mellé.

-Aludtam, oké? - pillantott rám kicsit dühösen.

-Jól van, nem kell felkapni a vizet. - forgattam meg a szememet.
Ezután nem szóltunk egymáshoz.
Bill ingerülten kinyitotta az ajtót, csoda hogy nem szakad le a helyéről.
Kicsit megijedtem, és nem értettem, mi baja lehet. Felrohant az emeletre, én meg mentem utána. Mielőtt bevághatta volna előttem az ajtót beosontam mögötte.

-Menj ki innen! - kiabált rám.

-Nem, tudni akarom hogy mi bajod van! - mentem hozzá közelebb, hátha le tudom nyugtatni.

-Mit érdekel az téged, meg semmi közöd hozzá! - kiabált továbbra is, de én nem mozdultam előle. Csak néztem a szemébe, tudtam hogy nem akar bántani, egyszerűen csak ideges.

-Addig nem megyek el, amíg le nem nyugszol te idegbajos. - nevettem el magam a mondat végére. Ő ezt nem taláta viccesnek, egyik kezével megragadta a nyakam, s a falhoz lökött.
Iszonyatosan fájt, miért tette ezt? Én nem akartam megbántani.

-Hagyj bekén te ribanc! Tűnj el innen! - üvöltötte. Sosem beszélt velem így.
De mégsem tettem azt amit kért. Továbbra is mozdulatlanul álltam, nem tudtam mit tegyek.

-Nem ismerek rád Bill... - amint ezt kimondtam, akkor vettem észre valamit. A pupillája hatalmas volt. Drogozott, vagy mások bedrogozták. De ki tenne ilyet? Önszántából nem fogyasztana ilyeneket, ebben biztos vagyok.
Le kell nyugtatnom valahogy...
Tudom is hogyan, nem tennék ilyet, de most muszáj.
Teljesen elé álltam, majd két kezemet tarkójára tettem s szenvedélyesen megcsókoltam. Ahogy gondoltam, egyből visszacsókolt, mostmár nyugodtabbnak tűnt. Felvett, lábaimat egyből dereka köré fontam, így faltuk egymást tovább. Percek múlva levegőhiány miatt elváltunk, láttam a szemiben a forró vágyat. Végülis én kezdtem el ezt azzal, hogy letámadtam.
Lassan lefektetett az ágyra, majd felém tornyosult. Kezdtem kellemetlenül érezni magam, ez így nem lesz jó, én nem állok készen erre.

-Kérlek, hagyd abba.. - próbáltam lelökni magamról. Nem szólt, elkezdte a nyakam csókolni és néhány helyen kiszívni. Eközben még mindig el akartam lökni magamtól. De nem engedett. Pechemre egy rövid szoknya volt rajtam, ezt ki is használta, egyik kezét a combomra helyezte, majd egyre feljebb vezette. Kérleltem, hogy fejezze be, de úgy tett mint aki meg sem halotta. Lassan, de annál határozotabban húzta le rólam a szoknyát. Sírni kezdtem, nagyon nem akartam, hogy bármit is tegyen velem. Nem hatotta meg, és folytatta. Felsőmet letépte rólam, nem törődve azzal, hogy én akarom e vagy sem. Újra csókolni kezdett, de most nem volt gyengéd. Éreztem ahogy az ujjait a fehérneműm széléhez vezeti, majd végigsimít nőiességemen, amitől akaratlanul is sóhajtottam egyet.

-Jó kislány. - majd adott oda egy csókot. Ismét felsóhajtottam.
-Na látod, nem is olyan rossz ez. - egy mozdulattam megszabadított a maradék ruhámtól. Két ujját hirtelen belém helyezte, felsikítottam a fájdalom miatt.
Ez nem volt kellemes, nagyon nem.

-Hagy abba, nagyon fáj! - könyörögtem, de ő csak gyorsított, mit sem törődve velem. Szótlanul tűrtem, majd végül egy határozott mozdulattal belérúgtam, hátraesett, én gyorsan a ruháimért kapkodtam, közben láttam ahogy lenyalja az ujjairól a véremet. Undorító.
Kirohantam a szobából, fogalmam sem volt mitévő legyek. Hallottam, hogy utánam jön, s mielőtt bármit is tehettem volna megragadta a karomat és magához húzott.

-Ne haragudj rám, nem akartam neked fájdalmat okozni. - ölelt szorosan.

-Ezek után ne haragudjak rád bazdmeg?! - löktem el.

-Kérlek Mila, nem tudtam éppen mit teszek, valakik bedrogoztak! - ült le a kanapéra.

-Akkor jól sejtettem, de az nem ad okot arra hogy ezt tedd velem! - futottam a konyhába, majd kivettem a fiókból a legnagyobb kést.

-Várj, tedd azt le, most! - közelített lassan.

-Nem. Meg is ölhetlek, ha akarlak. - nevettem.

-Úgysem tennéd.. - nyúlt a késért, s egy hirtelen mozdulattal elvette azt. - Mert szeretsz. - nézett mélyen a szemembe.

-Ez nem igaz! Sosem szerettelek, és nem is foglak. - vágtam rá.

-Dehogynem igaz. - két kezét derekamra helyezte, s megcsókolt. Most gyengéd volt, viszonoztam csókját. Felkapott, és a kanapére vitt, lassan lerakott, betakart, majd mellém feküdt. Fejét a mellkasomra döntötte, megfogta a karom és minden heget megpuszilt. Átkarolt a derekamnál, a haját simogattam és pár perc múlva már aludt is.
Halgattam egyetletes szuszogását. Hogy lehet ez az ember ennyire erőszakos, de közben a legaranyosabb? Nem tudom, bárcsak mindig ilyen lenne mint most.

Nem sokkal később én is elaludtam..

~914 word~

Bocsánatot kérek amiért 2 hónapra eltűntem, tényleg semmi ötletem nem volt hogy egy új részt megírjak. De most végre sikerült, és remélem tetszeni
fog nektek🙏🏻
2024.07.23.