Fogvatartva

12.rész

Sose volt ilyen helyzetben, mikor nem ő a veszélyes.

~  September 15.  ~

Eltelt pár nap mióta itt vagyunk. Én, mint kiderült, megfáztam. Tegnap még lázam  volt, de a gyógyszerek segítettek ezen. Bill egész nap mellettem volt, hiába mondtam neki, hogy elvagyok egyedül is. Tomnak se híre, se hamva. Mondjuk nem hiányzik, eddig csak ártott nekem. Ezt meg fogom bosszúlni, viszont nem most.

Délelőtt 10 körül keltünk fel. Álmosan ugyan, de lementem reggelizni. Utána visszafeküdtem, egész nap fáradt és kimerült voltam. Aznap semmi izgalmas sem történt. Gyógyulással töltöttem a hetet.

~  September 18.  ~

Tegnap este eljöttünk a hotelból, a szomszéd városban szintén egy hotelben szálltunk meg. A napot alapvető dolgok beszerzésével töltöttünk, mivel én szinte az összes cuccomat az ikrek házában hagytam.
Már nagyjából meggyógyultam, jobban éreztem magam.

-Végre! - dobta le a táskát Bill.

-Ennyire elfáradtál a vásárlásban? - kuncogtam.

-Igen, mondhatni. - nevetett ő is.

Este már nem történt semmi. Korán elaludtam. De éjszaka valamiért felébredtem. A folyosóról beszélgetést hallottam meg. Gondoltam kinézek. Kinyitottam az ajtót, szinte sötét volt, amint kisétáltam a folyosó végén megláttam Tomot. Futni kezdtem vissza a szobába, de késő volt. Megragadt csuklómnál fogva s visszarántott.

-Most megvagy! Már nem mész sehova! - mondta ijesztő tekintettel.

-Nem megyek veled sehova! - vágtam vissza, és kirántottam magam szorítása alól, majd a szobába futottam. Az ajtót nem volt időm bezárni, Tom berontott rajta, láttam, hogy fegyver is van nála. Ébrezdgetni kezdtem Billt, s amint meglátta Tomot felkelt. Elém állt, hogy megvédjen. Nyugtatni próbálta testvérét, viszont nem hatotta meg. Tom közelített felénk, én hátráltam, de a kanapé megakadályozott ebben.

-Na jó, ebből elegem van! - kiáltottam fel, mire mindkét fiú meglepődött. -Tudd, hogy nem félek tőled Tom! - s elővettem a pillangókésemet.

-Pedig jobban teszed, ha félsz! - jött egyre közelebb, én viszont nem hagytam magam. Amint elég közel ért, a késemmel kisebb vágást ejtettem kézfején. A vér láttán megijedt, ekkor egy gyors mozdulattam elvettem tőle a fegyvert.

-Na ilyenkor mivan? - utaltam a kezemben lévő fegyverre. -Fordult a kocka, nemde? - kérdeztem. Bill mögém állt, ezzel jelezve, hogy az én pártomat fogja. Tom rámnézett, szemeiben látszott a rémültség. Sose volt ilyen helyzetben, mikor nem ő a veszélyes, hanem ÉN. Kibaszottul én. Élveztem is a helyzetet, megérdemelte már, hogy ráilyesszek.
Tom bólintott, s azt mondta:

-Rendben van, ti nyertetek. De még találkozunk! - mondta, majd kisétált az ajtón.

Remegő kézzel raktam le a fegyvert. Csak bámultam a padlót. Gondolkodásomból Bill ölelése emelt ki.

-Büszke vagyok rád, kislány! - adott puszit homlokomra.

-Miért? - kérdeztem összezavarodva.

-Mert szembeszáltál Tommal, amire én se lettem volna képes. - mondta.

Ezután nem feleltem, inkább lefeküdtem aludni, Bill is így tett.

~  September 19.  ~

Reggel szörnyű állapotban ébredtem, olyan voltam, mint aki csak egy órát aludt. Úgy döntöttem veszek magamnak fél liter colát, mert kell az energia.

Boltból visszaérve vittem fel reggelit is. Akkor ébredt meg Bill. Hogy őszinte legyek mióta itt van velem, azóta megváltozott. Jó értelemben, de nem tudom most se, hogy bízhatok-e benne. Abban a hitben vagyok, hogy ne bízzak senkiben. Sosem lehet tudni ki akar ártani. Jobb elővigyázatosnak lenni, eddig is így tettem. Szüleimben sem bíztam meg teljesen. Ők nem erre neveltek ugyan, viszont erre egyedül jöttem rá, miszerint csak önmagamban bízzak, senki másban, soha.
Egyedül a világ ellen... vagy mégsem?

Délelőtt mindketten pihentünk. Elvileg délután valahova el kell mennünk. Egyenlőre fogalmam sincs hova, majd kiderül.

Összekészülődtem, kicsit csinosabbra öltöztem, mint múltkor. Tükörbe belenézve szörnyűlködtem kinézetemen. - Úgysem tudok vele mit kezdeni, jó lesz az - gondoltam.
Nemsokára elindultunk egy nagy fekete kocsival. Tom is ott volt, most nyugodt volt. Bocsánatot kért, de amit eddig tett velem, azt nem lehet megbocsájtani.
Kb 15 perc autóút után megérkeztünk. Amint kiszálltunk rengeteg fotós vett minket körbe.

~596 word~
Mostanában csak rövid részek vannak, bocsánat:(
Ennek az az oka, hogy vagy motivációm nincs, vagy ötletem..

2023.11.01 🖤🕯