Fogvatartva

18.rész

Lehet ennél rosszabb?

~ November 25. ~

-Jó reggelt! - köszöntem Billnek, aki a reggelit csinálta.

-Neked is. - fordult felém. -Na, kész a kaja! - pakolta elő a tányérokat.

-Szóljak Tomnak? - kérdeztem.

-Igen, légyszíves.. - mondta.
Én megindultam fel a lépcsőn. Bekopogtam Tom szobájába. Semmi válasz. Bekopogtam mégegyszer, de megint semmi, így hát benyitottam. Tom még mélyen aludt. Ébrezdgettem, de meg sem mozdult.

-Alszik! - mondtam Billnek az emeletről lejőve.

-Még mindig?! - nézett csodálkozva.

-Még mindig. - ismételtem mondatát. Leültem reggelizni, utána bevonultam a saját szobámba, hogy rendbe tegyem magam.

-Mila.. - kopogott be Bill.

-Igen? - nyitottam ki az ajtót.

-Nekem el kell mennem, nemsokára jövök. - nézett le rám (a méretkülönbség miatt).

-Oké! - feleltem, majd el is ment sietve.

A nap nagy részét pihenéssel töltöttem. Csak este felé mentem le körülnézni. Tomot nem láttam egész nap. Itthon van egyáltalán?
Mindegy is.

-Bejöhetek? - kopogtam be Billhez.

-Persze, gyere. - szólt ki.
Beléptem, nem szóltam semmit, bámultam magam elé. Hirtelen eszembe jutott minden szörnyűség, ami velem történt.

-Baj van? - lépett elém. - Mila?! Válaszolj! - szólongatott, de én nem reagáltam. Könnyeim, mint a patak, úgy kezdtek el ömleni. Lábaim kezdték feladni. Szédülni kezdtem, gyenge voltam. Ha Bill nem kap el, akkor elájultam volna.
Alig 1 óra múlva megébredtem. Borzasztóan éreztem magam. Gyomrom jelzett, hogy ideje enni valamit, de figyelmen kívűl hagytam. Fejem úgy fájt, mintha kalapáccsal ütnék. Nehezen ugyan, de felültem. Egyedül voltam a szobába. Megláttam, hogy ottkint esik az eső. Imádom az esős időt, ezért az ablakhoz sétáltam. Percekig csodáltam, ahogy a vízcseppek folynak le az üvegen. Kezdett sötétedni, ami ezt még hangulatosabbá tette.

Hallottam, hogy valaki bejött az ajtón, majd visszacsukta azt. Kéz kezet éreztem derekam köré fonódni. Megfordultam, de nem az a személy volt ott, akire számítottam.

-Mi a franc?! - löktem el Tomot magamtól. Nem nagyon érdekelte előbbi cselekvésem, mert egyre közelebb jött. Erőszakosnak tűnt. Ilyedtemben elrohantam mellette, le a nappaliig, ahol Billt találtam.

-Segíts! - kérleltem, de amint jobb kezében megpillantottam a kést szertefoszlott minden reményem.
Tom már mögöttem állt, szintén késsel a kezében.

-Ne kérlek ne! Hagyjatok békén! - térdre rogytam, ennyi volt, nem bírtam tovább.
Erőm sem lett volna felállni, nemhogy szembeszállni velük.

-Sajnálom.. - mondta Bill, majd erősen lefogott. Tom elém lépett, s egy vágást ejtett bal lábamon. Felsikítottam a hirtelen jött fájdalom miatt.

-Segítség! - kiabáltam, mire Tom pofon vágott.

-Fogd be te kurva! Úgysem hallana meg senki! - nevetett fel. Undorral néztem végig, ahogy az én szenvedésemen szórakozik. Hogy lehet valaki ennyire pszichopata? Lehet a sorsom ennél rosszabb? Miért érdemlem én ezt? Miért kell szenvednem? Ezeket, és ilyesfajta kérdéseket tettem fel magamnak, miközben éreztem lefolyni a sok vért lábamon.
Bill elengedett, ami miatt a padlóra estem. Na most veszett oda minden reményem az életben...
Tom a konyhába ment lemosni véres eszközét.

~ November 26. ~

Reggel van, a nap sugarai erősen sütnek be ablakomon. Kinyitottam szemeimet, egyből lábamra pillantottam. Be volt kötözve, de nagyon fájt. Alig tudtam felállni. Szóval mégis megtörtént. Tegnap este megint kaptam egy vágást. Remek. Lehet ennél rosszabb?

Felöltöztem. Órákig csak ültem az ágyamon, nem mertem kimenni. Mi van ha ma is megkínoznak? Ó Istenem segíts rajtam, könyörgöm...
Ajd erőt, hogy ezt túléljem!

Halkan nyitottam ki az ajtómat, majd óvatosan mentem ki rajta. Csend, sehol senki, legalábbis remélem. Épphogy ezt kimondtam, Bill lépett ki saját szobájából. Vissza akartam fordulni, de ő gyorsabb volt, s csulómnál fogva húzott maga után.

-Kérlek ne... - hangom elcsuklott. Lassan közeledett felém, tekintete szomorú volt, minthogy dühös.

~553 word~
Majdnem 1 hét után új rész! Bocsánat, hogy ilyen sok nap után, de nem volt ötletem :(
Ezt a részt is hosszabbra akartam, de fogalmam sem volt, hogy hogyan folytassam.

2023.11.30 (Holnap december🎄)