Fogvatartva

10.rész

Ekkor jöttem rá, hogy a város egyik legszínvonalasabb hoteljében vagyok.

A nap elbújt a felhők felett. Az eső esni kezdett. Hűvős lett. Kabátot nem hoztam, ezért fáztam rendesen. A kisbolt óta sokat jöttem a városba, és egyszer csak egy szép hotelt pillantottam meg. Volt nálam annyi pénz, hogy 1-2 napig itt legyek. Nem haboztam, besétáltam, foglaltam a második emeleten egy kisebb szobát. A portán furcsán néztek rám, mert semmi cuccom nem volt.
Fellépcsőztem, lifthez nem volt kedvem. Kinyitottam az ajtót a kártyával, ami itt a kulcsot helyettesítette. Elállt a lélegzetem, mikor elémtárult a szoba. Ekkor jöttem rá, hogy a város egyik legszínvonalasabb hoteljében vagyok.

-Ez drága lesz.. - mondtam ki hangosan.

Telefonomat felraktam töltőre, amíg töltött körbenéztem. Volt fürdő, kanapé, konyha. A konyha kicsi volt ugyan, de nekem megfelelt. És az ágy, az nagyon kényelmes volt. Bárcsak maradhatnék örökre. Nem akarok visszamenni, oda, ahol majdnem megöltek. Nem tudok màr szebben fogalmazni..
Ablakomon nézelődtem ki, de nyugalmamat a telefonom csipogása zavarta meg. Üzenet jött. A feladó ismeretlen. Az üzenetben ez àllt.

"Tudom, hogy elszöktél! Meg foglak találni, és megkapod a méltó bűntetésed érte te kis kurva! Ajánlom, hogy visszagyere, mert ha nem, akkor.. "

Nem olvastam tovább. Könnyek gyűltek szemeimbe. Elkapott a pánik, kapkodtam a levegő után. Tudtam, hogy ki írta, hisz nyilvánvaló. Megfog találni, kínozni fog. El kell tűnnöm innen, ha jót akarok magamnak. Igen, elmegyek ebből a városból! Holnap indulok. Majd hívok taxit, és a szomszéd városba megyek.
Mennék én apámhoz, de ő New York-ba lakik a feleségével, aki utál engem. Meg amúgyse mondhatom el neki, azt ami velem törtênt. Félek, hogy akkor őt is...mint anyát. Azt pedig nem hagyom! Egyedül kell megoldanom a helyzetet.

Egész délután ezen agyaltam. Folyamatosan. Este hozattam fel kajàt. Kihasználtam a helyzetet, mert lehet, hogy többször nem leszek ilyen helyen.
Lefürödtem, ruháimat kimosattam. Reggel időben fogok indulni. Viszont utálok korán kelni, de most az életem forog kockán.

Késő este sikerült elaludnom. Túlságosan izgultam ahhoz, hogy nyugodtan tudjak pihenni. Forgolódtam, 1 óránál többet egyhuzamban nem aludtam.

~  September 12.  ~

Hangos ébresztőmre kaptam fel a fejem. Basszus, elaludtam. Már délelőtt 10 óra volt. Az indulásnak lőttek. És ha jobban belegondolok, akkor itt egy darabig biztos nem keresnek, mert azt hiszik, hogy nincs erre a hotelre pénzem. Még szerencse, hogy anyám kártyáján lévő pénzt átrakattam az enyémre.
Reggeliztem, majd kockáztattam, és elmentem a legközelebbi ruhaboltba bevásárolni. Nem szándékoztam sokat költeni, csak pàr fontosabb ruhadarabot vettem.
Hotelbe visszaérve rossz érzés kapott el. Szobámhoz felsétálva, az ajtót nyitva találtam. Beléptem, és Bill láttam meg a kanapén ülni. Zsebemből elővettem a pillangókésemet, amit önvédelmi célra vettem meg.
Szatyrokat letettem az ajtó mellé, mire Bill észrevett. Reflex szerűen emeltem fel késemet felé.

-Ne merj közelebb jönni! - tartottam felé a veszélyes eszközt.

-Hé nyugi! Nem bántalak! - emelte fel kezeit önvédően.

-Akkor mit keresel itt, Tom küldött? - kérdeztem lenézően.

-Nem, magamtól jöttem. Vagyis igazából elszöktem... - kezdett bele mondandójába.

-És ezt el is higgyem? - nem hagytam, hogy befejezze.

-Megértem, ha nem hiszel nekem. De tényleg egyedül jöttem! Tom megfenyegetett, hogyha nem talállak meg, akkor nekem is bajom esik. Így hát elszöktem. - mondta végig.

-Honnan tudtad, hogy itt vagyok? - hagytam figyelmen kívűl az előbb elhangzottakat.

-Reggel utánad indultam, és láttalak a ruhaboltnál, ezért gondoltam ebben a hotelben vagy. A portàn megkérdeztem, és azt hazudtam, hogy a barátod vagyok, aztán adtak a szobádhoz kulcsot! - mutatta fel a kártyát.

-Aha, oké, szuper! - ismételtem flegmán a szavakat egymás után. - Hiába van kulcsod, nem maradhatsz itt! - vettem el tőle a kártyát.

-Miért is nem? - állt elém, s a méretkülönbség miatt könnyen visszavette a kártyát.

-Mert nem bízom benned! - vágtam hozzá a szavakat.

-Tudom, de akkor is maradok! - vigyorodott el.

-N..nem..lehet! - mondtam akadozottan.

-Látod, szinte el vagy pirulva. Miattam. - simított végig arcomon.

-Soha! - majd akkorát ütöttem arcára, hogy hátrébb lépett. - Jó, legyen, itt maradhatsz. Egy feltétellel! - hadonáztam mutató ujjammal. - A földön alszol, és ne merj hozzám érni egy ujjal se! - közöltem.

~643 word~

Új rész<3 Most van ötletem, ezért pár napon belül hozom a kövit!
Egyébként mit olvasnàtok szívesen a következő részekben?

2023.10.23
(1956.okt.23..)