Fogvatartva

15.rész

Olyan jó gondtalan életet élni. Ahol nem üldöznek, nem bántanak. De senkinek sincs tökéletes élete!..

-Ti mit kerestek itt?! - lepődtem meg.

-Nem mit, hanem kit! - lépett elő Tom.

-Ne gyere közelebb!! - hátráltam az ajtó felé, de Bill megakadályozott ebben. Ilyedten néztem körbe, menekülési lehetőség után. Ablak kizárva, mivel emeleten vagyunk. Ajtó is, mert Bill bezárta. Na basszus...

-Nem fogunk bántani téged, de.. - ült le az asztalhoz, majd engem is odakényszerítve. - Mivel én és Bill is kiutaztunk utánad, ezért újra velünk fogsz lakni, és..

-NEM! - vágtam közbe. Bill a konyhapulthoz sétált, s egy kést emelt ki a fiókból. Innen tudtam, hogyha nem engedelmeskedek, megbánom. - Akarom mondani...bocsánat! - mondtam bűnbánó tekintettel.

-És megírem, hogy tényleg nem bántunk téged, ha viselkedsz! - fejezte be mondandóját.

-Értem. - egyeztem bele. Hisz mi mást tehettem volna? Percekig csend volt, csak bámultam magam elé. Gondolatok százai cikáztak fejemben, ebben az 1-2 percben. Bill közben visszarakta a kést a helyére, mert látta, hogy nincs ellenvetésem.

-Visszamehetek a szobámba? - néztem fel Tomra, félően.

-Menj..vagyis még ne! - szólt utánam Tom. - Mond el, hogy miért pont Németországba jöttél! - tette keresztbe karjait.

-Hát.. Nagyjából beszélek németül, és elvileg a nagyszüleim ebben az országban laknak, ezért gondoltam, hogy ide jöhetnék.. - meséltem el félénken.

-Értem, mostmár mehetsz! - intett az ajtó felé Tom.

Nem feleltem, megindultam gyorsan a kijárat felé. Most esett le, hogy Tom és Bill az én szobámmal szemben vannak.
Bőröndömből kivéve a pénztárcámat rohantam ki, s a liftig meg sem álltam.
Gyalog mentem egy közeli parkhoz. Egyedül szerettem volna lenni, teljesen egyedül. Leültem a legeldugottabb padra. Néztem a gyönyörű eget, a fákat, a madarakat. Gondolatok, és aggodalmak nélkül meredtem a környezetre. Néha jó csak úgy lenni, és semmire sem gondolni. Kikapcsolódni, ellazulni, pihenni, mindezt egyedül a legjobb.

Arra lettem csak figyelmes, hogy a telefonom csörögni kezdett. Amint megláttam a kijelzőn a modellügynökség nevét, izgatottság kapott el.

-Jó napot, Mila! - szólt a telefonba egy nő.

-Jó napot! - köszöntem vissza illedelmesen.

-Azért hívtam, mivel magát felvették a Victoria's Secret-hez! - közölte a hírt. Hirtelen válaszolni sem tudtam, annyira meglepődtem. Örömkönnyek lepték el arcomat. - Kérem, holnaputàn jöjjön be az irodába aláírni pár szerződést! - mondta.

-Rendben, nagyon köszönöm! - feleltem boldogan. - Viszlát! - majd bontottam a vonalat.
Végre valami jó történik az életemben! A mosolyt az arcomról semmi sem tudta volna levakarni. Vidáman sétáltam ki a parkból, a hotel felé véve az irányt.

Amint befordultam abba az utcába, ahol a szálloda is van, megpillantottam Billt és Tomot az említett épület előtt álldogálni. Mire odaértem, egy fekete autóba szálltak be, s elhajtottak.
Fellépcsőztem szobámig, fáradtan, de boldogan vonultam be a fürdőszobába. Tusolás, és arcápolás után TV-t néztem.
Vacsoráztam, aztán rendet raktam magam után a konyhába.
Olyan jó gondtalan életet élni. Ahol nem üldöznek, nem bántanak. De senkinek sincs tökéletes élete!.. - gondolkodtam.

Későre járt az idő. Erkélyemen álltam, a város fényeit csodáltam. Az utcák tele voltak élettel, nyüzsgő emberekkel, gyors autókkal. Hűvős szél fújt arcomba, pulcsim kapucniját felhúzva ballagtam vissza. Erkélyajtót becsuktam, függönyt elhúztam. Kényelmes ágyra dőltem, nemsokára elnyomott az álom.

~493 word~
Új rész, végre! Most nem vagyok jól, ezért jött később ez a rész. Szurkoljatok nekem, hogy jobban legyek🙏

2023.11.15