Hold On [S.M.]

Part six

Tagadni se tudtam volna mennyire zavarba hozott egyetlen szóval. Elvörösödött arcomat a kamera felé fordítva álltam fel és remegő hanggal azt ismételgettem "tessék?", egészen addig amíg egy hatalmas nevetést elejtve nézett fel rám. Szemeit rajtam tartva pattant fel, amikor észrevette, hogy nem vagyok olyan jó hangulatba mint ő, és aggódó tekintettel megfogta a vállam.

- Hé! Csak vicceltem! Eszem ágába se volt így megijeszteni. - kezdett bele a magyarázkodásba. - A családomé ez a terület, általában iskolák szokták kibérelni erdei kirándulásokkor, hogy letelepedjenek sátrazni. Csak és kizárólag biztonsági okokból telepítettük a kamerákat. 

Ahogyan pár perc késéssel felfogtam a szavait óvatosan leültem a hirtelen megnehezedő súlyom hatására. Összehúzott szemöldökkel fordultam a mellettem ülő felé és mindössze annyit mondtam neki "Te pöcs", mielőtt kidőlt belőlem a pánikszerű nevetés. Mintha a természet is felszabadult volna a váratlan érkező sokk alól és ismét visszanyerte volna  gyönyörű hangját. A madarak hangos csiripelésbe kezdtek és a fák lombjai is összerezzentek a szellő meleg áramlatától. A hangulat csak akkor rendeződött igazán, amikor Shawn a hátizsákjából előhúzott egy doboz Mr.Maple kekszet és megkínált vele. 

- Ha bizonyítod, hogy nem mérgezted meg mielőtt nekem adod, akkor szívesen veszek egyet. - feleltem ajánlatára, majd mosolyát látva én is felkacagtam.

- Hogyan tudnám jobban bizonyítani ártatlanságom mint egy most kinyitott dobozzal és egy abban rejlő bontatlan zacskóval? 

Úgy tartják az idő gyorsan elmegy, ha az ember jól érzi magát. Ezt akkor éreztem meg igazán, amikor a tisztáson ülve a faültetéstől kezdve, a dezodorfajtákon keresztül, egészen az emberek nevetéstípusának utánzásáig, minden témát átbeszéltünk Shawnnal, nem viccelek, még a szülés fázisain is végigmentünk, mikor realizálódott bennünk, hogy a nap már bőven nem felettünk, de inkább előttünk van, éppen lenyugvóban. Az idő egy kicsit lehűlt, mikor a nap már nem látszott ki a dombok mögül, ezért vacogva fordultam a mellettem ülő fiú felé.

- Lassan elindulok haza, kezd hűvös lenni. Örülök, hogy ma is találkoztunk és nem titok, máskor is szívesen elbeszélgetnék veled a fogfehérítő fogkrémedről. - álltam fel, jelezve hogy a mondat első felét nem viccből mondtam.

- Tessék, itt a pulcsim. - vette le magáról, majd addig győzködött, míg végül el nem vettem tőle. - Ez majd életben tart hazáig, ugyanis én is örömmel beszélgetnék még veled arról, hogy kiskorodban hogy vesztél el a boltban, kifejezetten izgalmas volt az a rész, amikor bokán rúgtál egy idegen nénit, hogy mondja el hol az anyukád. - erre mind a ketten nevetésben törtünk ki.

- Megígérted, hogy titokban tartod, vissza ne halljam valakitől. - mutattam fel mutatóujjam.

- Ígéret szép szó, betartják úgy jó. Tőlem senki nem fogja megtudni. - jelentette ki komolyan.

- Helyes. Figyelj, vártam hogy megkérdezd, de hát úgy tűnik nem vagy akkora gentleman mint ahogy a treat you betterben énekelted, szóval nem lenne kedved elkísérni a főútig, hogy ne kelljen egyedül hősködnöm az erdőben?

- Most végig sértettél. Még a kajámmal is megkínáltalak és ezek után képes vagy azt mondani, hogy nem vagyok úriember. Szívem szerint nemet mondanék, de mivel tényleg meg akartam kérdezni, ezért így muszáj lesz igent mondanom. - tette keresztbe karjait, játszva a sértettet.

Ez után szótlanul indultunk meg a sötét erdő irányába; halkan megjegyezném, hogy nekem még nappal is ijesztő az a hely, nemhogy éjjel, úgy, hogy az orromig se látok el.  Szorosan Shawnhoz nyomulva lépkedtem előre, bele se gondolva, hogy ez neki mennyire kínosan és félreérthetően jöhet le. Az erdő szélén mind a ketten megálltunk és egymásra néztünk, egy amolyan itt elválnak útjaink nézéssel.

- Vigyázz magadra. - mondta, majd egy intéssel jelezte, hogy ő elindulna haza, én viszont nem mozdultam. - Sky?

- Én félek. Biztos, hogy nem fogok egyedül hazamenni, inkább felhívom apát, hogy jöjjön el értem. - jelentettem ki, majd már nyúltam is a zsebembe.

- Erre semmi szükség, szívesen hazakísérlek. Megfelel? - kérdezte, mire önelégült mosollyal indultam meg ismét. A fiú ugyanúgy sétált mellettem szótlanul, mint azelőtt az erdőben, viszont nem mondanám kínos csendnek. Inkább megnyugtató.   Mikor már csak egy sarokra voltunk a házunktól, megragadtam Shawn karját.

- Köszi, hogy elkísértél. - mosolyogtam, bár ő azt nem láthatta.

- Bármit is mondasz, nem fogom elhinni, hogy a sarkon van a házatok. Maximum, ha van valami titkos átjárótok van egy másik univerzumba, ami megmagyarázná azt, hogy miért nem találkoztunk még soha. - fordult felém hirtelen, majd egy mély levegőt vett. - Eszembe jutott még két lehetőség. Az első az, hogy még nem bízol bennem annyira, hogy megmutasd hol laktok, amit teljesen megértenék, a másik pedig hogy nem szeretnéd, hogy találkozzak bármelyik családtagoddal, nehogy még egy konfliktusba keveredjünk, ezt a verziót szintén megérteném.

- Igen a másodikról van szó. Köszönöm tényleg, hogy elkísértél, és oh.. itt a pulcsid is. - kezdtem el vetkőzni.

- Hagyd csak, majd a következő találkozónkkor visszaadod. Mondjuk holnap? Ugyan ott ahol ma. Neked hánykor lenne jó? - bombázott kérdéseivel, amik nagyon megmosolyogtattak.

- Legyen 1 körül, hozz magaddal gitárt.  - jelentettem ki, majd válaszát meg se várva fordultam sarkon és elindultam haza.